Pécsi Szemle, 2001 (4. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - Galambos Göller Ferenc: Haas Mihály püspök, egyháztörténész (1810-1866)

Galambos Göller Ferenc mét és testét. Kétségtelen, hogy a szatmári káptalan mindenesetre, szolidáris volt vele és támogatta. Kérelemmel fordult a hercegprímáshoz és megcáfolta a róla ter­jesztett, és nevét megbecstelenítő ’germanizátori’ híreszteléseket.68­69 Haas püspök végrendeletében mélyen meghatódott szavakkal búcsúzik papjaitól: „Szívem mélyéből köszönöm a türelmet, mellyel személyemet és gyen­geségeimet elviseltétek; köszönöm a buzgóságot, mellyel kívánságaimat és útmu­tatásaimat megvalósítani igyekeztetek. Adja meg nekem az Úr, hogy egykor örül­hessek az égben azok üdvösségének, akiket itt a földön gyermekeimnek és testvé­reimnek nevezhettem. Bocsássatok meg testvéreim és fiaim, ha megbántottalak benneteket és emlékezzetek meg rólam az Úr oltáránál. A mennyei Atya őrizzen 69 meg benneteket a rossztól és szenteljen meg az igazsággal.” Az iskola, meg a népnevelés volt legbelsőbb törekvése. Ezért szerepelnek a végrendeletében: „Hagyatékom általános örökösei az egyházmegye iskolái. Éven­ként osszák szét közöttük a kamatokat.”70 Haláláról, és temetéséről a következő adatok találhatók: „Pesten halt meg 56 éves korában szívburok-vízkórban. De keresztény főpapként halt meg, mert nem felejtkezett meg arról, hogy disponere domuti tuae, azaz rendelkezzék arról, amije volt, de Seneca szavaira is gondolt, egregia res est, mortem condiscere, azaz tiszteletre méltó dolog, hogy az ember felkészüljön a halálra. Sokat imádko­zott és leírhatatlan odaadással sokat szenvedett. Aki tudja, mennyit dolgozott fá­radhatatlan szelleme, csak az tudja, halálával mit vesztett az Egyház, a tudomány és a népnevelés.”71 A Religio megfogalmazása szerint: „Az Egyház fáradhatatlan főpapot, a király megingathatatlan alattvalót, az iskolaügy pedig legfőbb támaszát veszítette el. [...] A szatmári egyházmegye gyászában a pécsi egyházmegye is osztozik, ahol sok éven át tanárként és plébánosként oly áldásosan működött.”72 A Lipótvárosi templomban a szatmári kanonok és címzetes püspök mondott szentmi­sét a lelki üdvéért. Jelen volt: Lonovics József érsek, Szabó József prelátus, Lipovnitzky István ítélőtáblás főtisztviselő és Lévay Sándor. A szertartás után azonnal Szatmárra szállították a holttestet. Mikor a távirati értesítés megérkezett, néma rémület szállta meg a püspöki székvárost. Amitől régen tartottak és bekövet­kezett, azt alig akarták elhinni. Nagypéntek éjszaka két órakor érkezett a koporsó Nagykárolyba. A fájdalom hangos jelei tagadhatatlanok voltak. Mivel azonban a holttetem a lezárt érckoporsóban volt, a jelenlévők kételkedni kezdtek. Feltételez­ve, hogy Pestről üresen hozták a koporsót. Végül engedni kellett az általános kí­vánságnak, kinyitották a koporsót, és így százötvenen láthatták a halott megválto­zott arcvonásait. S hogy milyen kegyelettel vette körül halott püspökét Szatmár vá- 68 Sipos Ferenc: A szatmári püspökség története, é.n. Kézirat, az egyházmegyei levéltárban, 446.p.; Hauer Ernő citálja: „Im Sog des Sathmarer Bischofs, Michael Haas, azaz Haas Mihály szatmári püspök sodrásában. In: Gehardsbote, 1995. 11-15.p. 69 Religio, 1866. 308.p. 70 Tanodai Lapok, 1866. Levelek rovatban. 71 Schulchronik... i.m. 14.p.; Tanodai Lapok, 1866. 110.p. 72 Religio, 1866. 208.p.

Next