Pécsi Szemle, 2002 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Fedeles Tamás: Két pécsi prépost a 15. század első feléből

FEDELES TAMÁS KÉT PÉCSI PRÉPOST A 15. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL A káptalanok préposti stallumait számba véve a pécsi székeskáptalan nagy­préposti javadalma egyike volt Magyarországon a leggazdagabbaknak, hisz éves jö­vedelme 300 aranyforintra rúgott. Ezzel azonos szinten állt a budai és a fehérvári társaskáptalanok préposti jövedelme, és csupán az egri és az esztergomi nagypré­postok tettek szert nagyobb bevételre.­ Minthogy a káptalan nagyságát tekintve (40 fő) is a legnagyobbak közé tartozott, így mindenképpen elég nagy presztízst jelent­hetett e testület élén állni, s talán nem elhamarkodottság azt feltételezni, hogy e java­dalom elnyerésével az egyházi középréteg elitjének soraiba lehetett emelkedni. Az alább bemutatásra kerülő két személy Zsigmond király (1387-1437) szolgálatában állt, és kiváló teljesítményükért nem maradt „adósuk” az uralkodó. Különböző egyhá­zi javadalmakhoz segítette mindkettőjüket, melyek közül a pécsi prépostság Uski János esetében az egyházi hierarchia legfelső lépcsőfokát jelentette, míg Gabhalóczi Mátyás számára fontos mérföldkő volt a püspöksüveghez vezető úton. A két személy származása és pályakezdése is különböző. Uski csehországi polgár, és a királyhoz fűződő személyes kapcsolat révén került az udvarba. Gabhalóczi szlavóniai köznemesi családban látta meg a napvilágot, és Eberhard zágrábi püspök, főkancellár révén került az udvarba. Uski, bár rövid ideig működött titkos kancellárként, a diplomácia terén ért el jelentős eredményeket, míg Gabhalóczi inkább hivatalnokként szolgálta az uralkodót. Mindketten figyelmet for­dítottak famíliájukra is, hisz egy-egy rokonuk pályakezdését segítették. Pályájuk ki­­teljesedése szempontjából, véleményünk szerint, a két legfontosabb ismérv a te­hetségük és az uralkodó iránt tanúsított szolgálatkészségük volt. Műveltség tekin­tetében is azonos szinten állhattak, hisz csak az egyháziak általános műveltségé­vel rendelkeztek, azaz nem mutatható ki egyetemi tanulmányuk. USKI JÁNOS (1377 körül -1428)3 Nevét szülőhelyéről, az Elba folyó mentén Szászország és Csehország ha­tárán fekvő csehországi Ústí nad Labemről kapta (német megfelelője Aussig). Szu- 1­2 1 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971.85.p. 2 Közel egy évszázada jelent meg eddig az egyetlen önálló tanulmány, amely e kiváló diplomatának állí­tott emléket. Lukcsics József: Uski János veszprémi püspök, Zsigmond király diplomatája. In: Századok (1908) 1 -28.p. Az azóta eltelt időszakban a kutatás tisztázta, hogy ez a biográfia nem minden vonatkozás­ban állja ki a kritika próbáját, ugyanis szerzője két különböző személyt azonosított anélkül, hogy állítását megfelelő érvekkel alátámasztotta volna. Uski veszprémi püspökségének tényét fogadta el Fügedi Erik is: A XV. századi magyar püspökök c. tanulmányában. In: Történelmi Szemle 1965. 477-498.p. és ennek újabb kiadásában: Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 1981.89-113.p. Ugyanígy vélekedett Mályusz Elemér fentebb idézett munkájában (176. p.) és legújabban Erdő Péter: A pápaság és a magyar királyság Zsigmond király idején (1387-1437). 93.p. In: Magyarország és a szentszék kapcsolatának 1000 éve. Zombori István (szerk.). Budapest, 1996.83-95.p. Vö. Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest, 1971.98.p.; C. Tóth Norbert: Hiteleshely és a királyi különös jelenlét. In: Századok 135 (2001)2. sz. 409-428.p.; Engel Pál: Ma­gyarország világi archontológiája 1301-1457.I-II. Budapest, 1996. I/78. 21

Next