Pécsi Szemle, 2002 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Fedeles Tamás: Két pécsi prépost a 15. század első feléből
FEDELES TAMÁS KÉT PÉCSI PRÉPOST A 15. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL A káptalanok préposti stallumait számba véve a pécsi székeskáptalan nagypréposti javadalma egyike volt Magyarországon a leggazdagabbaknak, hisz éves jövedelme 300 aranyforintra rúgott. Ezzel azonos szinten állt a budai és a fehérvári társaskáptalanok préposti jövedelme, és csupán az egri és az esztergomi nagyprépostok tettek szert nagyobb bevételre. Minthogy a káptalan nagyságát tekintve (40 fő) is a legnagyobbak közé tartozott, így mindenképpen elég nagy presztízst jelenthetett e testület élén állni, s talán nem elhamarkodottság azt feltételezni, hogy e javadalom elnyerésével az egyházi középréteg elitjének soraiba lehetett emelkedni. Az alább bemutatásra kerülő két személy Zsigmond király (1387-1437) szolgálatában állt, és kiváló teljesítményükért nem maradt „adósuk” az uralkodó. Különböző egyházi javadalmakhoz segítette mindkettőjüket, melyek közül a pécsi prépostság Uski János esetében az egyházi hierarchia legfelső lépcsőfokát jelentette, míg Gabhalóczi Mátyás számára fontos mérföldkő volt a püspöksüveghez vezető úton. A két személy származása és pályakezdése is különböző. Uski csehországi polgár, és a királyhoz fűződő személyes kapcsolat révén került az udvarba. Gabhalóczi szlavóniai köznemesi családban látta meg a napvilágot, és Eberhard zágrábi püspök, főkancellár révén került az udvarba. Uski, bár rövid ideig működött titkos kancellárként, a diplomácia terén ért el jelentős eredményeket, míg Gabhalóczi inkább hivatalnokként szolgálta az uralkodót. Mindketten figyelmet fordítottak famíliájukra is, hisz egy-egy rokonuk pályakezdését segítették. Pályájuk kiteljesedése szempontjából, véleményünk szerint, a két legfontosabb ismérv a tehetségük és az uralkodó iránt tanúsított szolgálatkészségük volt. Műveltség tekintetében is azonos szinten állhattak, hisz csak az egyháziak általános műveltségével rendelkeztek, azaz nem mutatható ki egyetemi tanulmányuk. USKI JÁNOS (1377 körül -1428)3 Nevét szülőhelyéről, az Elba folyó mentén Szászország és Csehország határán fekvő csehországi Ústí nad Labemről kapta (német megfelelője Aussig). Szu- 12 1 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971.85.p. 2 Közel egy évszázada jelent meg eddig az egyetlen önálló tanulmány, amely e kiváló diplomatának állított emléket. Lukcsics József: Uski János veszprémi püspök, Zsigmond király diplomatája. In: Századok (1908) 1 -28.p. Az azóta eltelt időszakban a kutatás tisztázta, hogy ez a biográfia nem minden vonatkozásban állja ki a kritika próbáját, ugyanis szerzője két különböző személyt azonosított anélkül, hogy állítását megfelelő érvekkel alátámasztotta volna. Uski veszprémi püspökségének tényét fogadta el Fügedi Erik is: A XV. századi magyar püspökök c. tanulmányában. In: Történelmi Szemle 1965. 477-498.p. és ennek újabb kiadásában: Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 1981.89-113.p. Ugyanígy vélekedett Mályusz Elemér fentebb idézett munkájában (176. p.) és legújabban Erdő Péter: A pápaság és a magyar királyság Zsigmond király idején (1387-1437). 93.p. In: Magyarország és a szentszék kapcsolatának 1000 éve. Zombori István (szerk.). Budapest, 1996.83-95.p. Vö. Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest, 1971.98.p.; C. Tóth Norbert: Hiteleshely és a királyi különös jelenlét. In: Századok 135 (2001)2. sz. 409-428.p.; Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457.I-II. Budapest, 1996. I/78. 21