Pécsi Szemle, 2002 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Romváry Ferenc: A néhai Vasváry-ház

A NÉHAI VASVÁRY-HÁZ mely Szlavónia felé nyitott utat. 1882-ben végre kiépült a közvetlen Pécs-Budapest fővonal is.­ További szárnyvonalak csak jócskán megkésve, az első világháború előtti években, a bajai híd felépültével jöhettek csak létre. A vasút révén a város kapcsolatba került távoli tájakkal, és ez a tényező is elősegítette további fejlődését. Az 1867-es kiegyezés felszabadult légköre köztudottan erjesztője lett az ország, ezen belül Pécs nagyarányú fejlődésének is. A kiegyezésig eltelt száz év alatt a la­kosság száma megduplázódott. A századfordulóig ugyanez a növekedési ráta megismétlődött, a város lakossága túlhaladta a félszázezres számot.­ Az ipar azonban tőkehiány miatt elmaradt a hazai fejlődés általános volumenétől, a keres­kedelem pedig a vasúti fővonalak hiányában helyi érdekeltségűvé vált. Az előbbi­nél kivételt jelentett Zsolnay Vilmos kerámiagyára, itt a technikai újítások pótolták a tényleges mozgó tőkét, míg az utóbbinál a borkereskedelem számított kivételnek, mígnem a századvégen a filoxéra és a pécsi borhamisítási botrány szét nem zilálta az addig jól prosperáló borkivitelt.­ A török idők után a romjaiból újjáépült város barokk egyházi és világi köz­épületei ma is állnak. Nemzetközi, vagy országos összehasonlításban szerény, számunkra mégis jelentős épületeknek számítanak ezek. A polgárság építkezé­sei azonban döntően csak a múlt századból maradtak ránk nagyobb számban. A belváros a másfélszáz éves török uralom ellenére is megőrizte középkori város­­szerkezetét, fallal körülvett központi magja együttesében bír nagy jelentőséggel. Ma is használatos a középkorban kialakult észak-dél, illetve kelet-nyugat irányú úthálózat középpontban a főtérrel, amely mágnesként gyűjti magába a fő- és mel­lékutcákat. * Vasváry György (1841 -1905) a nemesi származására oly büszke patrícius család sarja, kézművesek, iparosok és kereskedők ivadéka, a 19. századi Pécs rendkívül dinamikus fejlődésének tevékeny részese volt. Nem viselt magas tisztsé­geket, csak mai szóhasználattal szólva tette a dolgát a maga posztján, a tőle telhe­tő legjobban. Kereskedő volt, aki belvárosi üzletét felvirágoztatta, városi házát - benne fűszer, szerszám és vaskereskedéssel­­ gazdagon kiképezte, a lakást bő­kezű pompával berendezte. Szkókói szőlőskerti villáját pedig szinte fényűzően, már-már hivalkodó külső-belső csínnyel látta el. Szerencsés konstellációk követ­kezményeként, Pécsett ez szinte példa nélkül álló eset, ránk maradt munkásságá­nak megannyi tárgyi emléke. A „Vasváry-Ház” szinte érintetlen korabeli belső be­rendezésével üzenet egy elmúlt korszak polgári világából, a 19. századvég embe­rének egyfajta ideálját, ízlését, igényességét, kultúráltságát is felvillantva.7­ 4 Várady... i.m. 1896. 5 Kolta... i.m. 1968. 6 Vörös Andrea: Borhamisítási botrány Pécsett a 19. század végén. In: Pécsi Szemle, 2001. Ősz, 70.p. 7 Felhasznált irodalom: A „Vasváry György czég” története. 1790-1892. Összeállította: Vasváry György.­ A „Vasváry-Ház” története. 1826-1894. Összeállította: Vasváry György.­ Vasváry Ferenc Nap­lója, 1886-1910.; Romváry Ferenc: A pécsi „Vasvár­y-Ház” története. In: JPM Évkönyve 34.1989. Pécs, 1990. 239-283.p.; Romváry Ferenc: A pécsi „Vasváry-Telep” története. Vasváry György műgyűjtemé­­nye. In: JPM Évkönyve 32. 1987. Pécs, 1988. 163-224.p.

Next