Pécsi Szemle, 2002 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Romváry Ferenc: A néhai Vasváry-ház
A NÉHAI VASVÁRY-HÁZ mely Szlavónia felé nyitott utat. 1882-ben végre kiépült a közvetlen Pécs-Budapest fővonal is. További szárnyvonalak csak jócskán megkésve, az első világháború előtti években, a bajai híd felépültével jöhettek csak létre. A vasút révén a város kapcsolatba került távoli tájakkal, és ez a tényező is elősegítette további fejlődését. Az 1867-es kiegyezés felszabadult légköre köztudottan erjesztője lett az ország, ezen belül Pécs nagyarányú fejlődésének is. A kiegyezésig eltelt száz év alatt a lakosság száma megduplázódott. A századfordulóig ugyanez a növekedési ráta megismétlődött, a város lakossága túlhaladta a félszázezres számot. Az ipar azonban tőkehiány miatt elmaradt a hazai fejlődés általános volumenétől, a kereskedelem pedig a vasúti fővonalak hiányában helyi érdekeltségűvé vált. Az előbbinél kivételt jelentett Zsolnay Vilmos kerámiagyára, itt a technikai újítások pótolták a tényleges mozgó tőkét, míg az utóbbinál a borkereskedelem számított kivételnek, mígnem a századvégen a filoxéra és a pécsi borhamisítási botrány szét nem zilálta az addig jól prosperáló borkivitelt. A török idők után a romjaiból újjáépült város barokk egyházi és világi középületei ma is állnak. Nemzetközi, vagy országos összehasonlításban szerény, számunkra mégis jelentős épületeknek számítanak ezek. A polgárság építkezései azonban döntően csak a múlt századból maradtak ránk nagyobb számban. A belváros a másfélszáz éves török uralom ellenére is megőrizte középkori városszerkezetét, fallal körülvett központi magja együttesében bír nagy jelentőséggel. Ma is használatos a középkorban kialakult észak-dél, illetve kelet-nyugat irányú úthálózat középpontban a főtérrel, amely mágnesként gyűjti magába a fő- és mellékutcákat. * Vasváry György (1841 -1905) a nemesi származására oly büszke patrícius család sarja, kézművesek, iparosok és kereskedők ivadéka, a 19. századi Pécs rendkívül dinamikus fejlődésének tevékeny részese volt. Nem viselt magas tisztségeket, csak mai szóhasználattal szólva tette a dolgát a maga posztján, a tőle telhető legjobban. Kereskedő volt, aki belvárosi üzletét felvirágoztatta, városi házát - benne fűszer, szerszám és vaskereskedéssel gazdagon kiképezte, a lakást bőkezű pompával berendezte. Szkókói szőlőskerti villáját pedig szinte fényűzően, már-már hivalkodó külső-belső csínnyel látta el. Szerencsés konstellációk következményeként, Pécsett ez szinte példa nélkül álló eset, ránk maradt munkásságának megannyi tárgyi emléke. A „Vasváry-Ház” szinte érintetlen korabeli belső berendezésével üzenet egy elmúlt korszak polgári világából, a 19. századvég emberének egyfajta ideálját, ízlését, igényességét, kultúráltságát is felvillantva.7 4 Várady... i.m. 1896. 5 Kolta... i.m. 1968. 6 Vörös Andrea: Borhamisítási botrány Pécsett a 19. század végén. In: Pécsi Szemle, 2001. Ősz, 70.p. 7 Felhasznált irodalom: A „Vasváry György czég” története. 1790-1892. Összeállította: Vasváry György. A „Vasváry-Ház” története. 1826-1894. Összeállította: Vasváry György. Vasváry Ferenc Naplója, 1886-1910.; Romváry Ferenc: A pécsi „Vasváry-Ház” története. In: JPM Évkönyve 34.1989. Pécs, 1990. 239-283.p.; Romváry Ferenc: A pécsi „Vasváry-Telep” története. Vasváry György műgyűjteménye. In: JPM Évkönyve 32. 1987. Pécs, 1988. 163-224.p.