Pécsi Szemle, 2002 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Nagy Erzsébet: Búcsú a fegyverektől. Régmúlt kardok emlékezete

NAGY ERZSÉBET BÚCSÚ A FEGYVEREKTŐL RÉGMÚLT KARDOK EMLÉKEZETE Rendhagyó műtárgybemutatóra hívom most Önöket: két olyan régészeti le­lettel ismerkedhetnek meg, amit múzeumi gyűjteményben, régészeti kiállításon már soha többet nem láthatnak! Egy éve annak, hogy a pécsváradi várból a Janus Pannonius Múzeum Ke­reszténység és államiság Baranyában c. nagyszabású ezredfordulós kiállításából a máig ismeretlen betörő(k) elvitt(ek) egy lelet együttest, két kardot és egy vas sisakot. A sisakot a Pécsi Szemle 2000. tavaszi számában mutattam be. A felbecsülhetetlen értékű tárgy szerencsére megvan, hiszen - míg az eredeti díszes vassisak külföldi kiállításokon szerepel - a feltört pécsváradi vitrinben a tárgy nemes másolata volt ki­állítva. A két államalapítás kori vaskard azonban úgy tűnik, örökre elveszett! Az egyik kard előkerülésének helyét Kiss Attila azonosította: a Pécs- Magyarürög-Kápolnadomb lelőhelyről származó kard 1943-ban került a pécsi Vá­rosi Múzeumba. A kétélű, Petersen „H” típusú markolatgombos egyenes vaskard pengéjén kettős vércsatorna, markolatgombjának és keresztvasának mindkét ol­dalán függőleges szálú ezüst berakás, tausírozás maradványa látható. Hossza: 90,3 cm, markolathossza: 15,3 cm, pengehossza: 74,8 cm, keresztvasa 7,7 cm. A másik kardot Szigetvár környékén 1910-1914 között találták, a lelet előbb egy magángyűjteménybe, majd ajándékozás útján a Szigetvári Zrínyi Miklós Múze­umba került. A kétélű, egyenes vaskard Petersen „T” típusú markolatgombja há­romosztású, sodrott drót berakással. Hossza: 96,0 cm, a penge hossza: 80,3 cm, szélessége: 5,0 cm, a keresztvas hossza: 8,0 cm. Az első kardhoz hasonló típusú kardból néhány darab van a Kárpát-meden­cében, a Petersen „H” típusú kardokat különösen Észak-Európában kedvelték, ko­ruk 800-950 közötti idő, a magyarürögi kard kora a 10. század vége lehet. A sziget­vári kard a prágai Szent István kard típusába tartozik, egyedülálló a magyarországi emlékanyagban. Kora a 10. század második fele, 11. század eleje. A magyarság a nehéz, kétélű ún. normann karddal orosz és normann ha­tásra már a honfoglalás előtt megismerkedhetett. A Kárpát-medencében a 10. század végén ugyan több északi díszítésű kard ismert, a magyarországi kétélű kardok zöme azonban nyugati eredetű volt a 10. század utolsó harmadában és a 11. század elején. Ezt a modern kézifegyvert Géza nagyfejedelem honosította meg, hogy a korábbinál nehezebb fegyverzetű seregével alkalmazkodjon a nyu­gati hadviseléshez, s többek között ez tette lehetővé Géza, majd István hatalmá­nak megszilárdítását. Baranya megyében ez a két vaskard képviselte e kor örökségét, s most ezek is eltűntek. Vigyázzunk értékeinkre, becsüljük meg múltunk hagyatékát!

Next