Pécsi Szemle, 2003 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Tüskés Tibor: Fülep Lajos
Tüskés Tibor Várkonyból kért szilvát, almát, gesztenyét, pálinkát, aminek az árát is mindig megadta, keresztlányának pedig ajándékkönyvet küldött. Érdeklődött a falu élete, „jóembereinek” a sorsa felől. Tudni akarta, kivel mi történt, ki született, ki halt meg. Akin kellett és tudott - például Császár Jánoson, amikor 1957-ben bebörtönözték - segített. Az ötvenes és a hatvanas években, amikor az akadémia autót küldött neki, gyakran, egy évben többször is, Várkonyba látogatott. Ezekre az utakra fiatal pesti tanítványai, Fodor András, Csanak Dóra, Beney Zsuzsa, Hernádi Gyula is elkísérték. Ezeknek a valósággal kultikus látogatásoknak mindig része volt a séta a várkonyi gesztenyésbe és a beköszönés Császárék vagy Bognárék házába. Egy ilyen várkonyi útra 1964-ben én is elkísérhettem Fülepet. Személyesen már korábban, Pesten találkoztam vele. Fülöp idős korában is megőrizte szuggesztív, prófétai alkatát, személyiségének varázsát, szellemi frissességét és gazdagságát, széles érdeklődését, ösztönző szerepét, egyéni vonásait. Életében mindössze egyetlen önálló könyve, a Magyar művészet jelent meg. Ugyanakkor írások és könyvek sorát ajánlották neki - többek között - olyan kiváló szellemek, mint Hamvas Béla és Weöres Sándor. Az utóbbi A hallgatás tornya című versgyűjteményét (1956) ezekkel a szavakkal : „Fülep Lajos bátyámnak, ki szerető és épp ezért irgalmatlan bírálatával húsz év óta támogat, hálával ajánlom ezt a könyvet.” Életében szellemi teljesítményének - miként a jéghegynek - csupán a csúcsa látszott. Halála után válogatott tanulmányai A művészet forradalmától a nagy forradalomig, valamint Művészet és világnézet címmel jelentek meg. Eszmékben és élettényekben gazdag, hatalmas levelezését az akadémia gondozza és adja ki. Ha egyetlen mondatban kellene jelentőségét megfogalmazni, akkor azt mondhatnánk: Fülep Lajos a filozófiai megalapozottságú magyar művészettörténeti gondolkodás megteremtője. Ösztönző és eligazító szellem. Még akkor is, ha a mai tudományegyetemek művészeti tanszékein nem sok szó esik róla. Fülep Lajosnak - miként a köznyelv fogalmaz - nem volt könnyű természete. Némely kortárs hosszasan tudja sorolni furcsaságait, különcségeit, pózait. (Meteoropata érzékenységgel reagált az időjárás változására. Stucniból itta a sört. Sűrűn cserélte házvezetőnőit. Borbélyának hajnyírás előtt szeme láttára kellett körömkefével kezet mosnia, stb.) Ezek azok, amelyek idővel lekopnak róla, és az életmű lesz egyre fontosabb. A zengővárkonyi parókiát övező falra már a halála utáni évben emléktábla került. Halála után az akadémián emlékülést, Pécsett tudományos konferenciát rendeztek. Művei különféle újabb kiadásokban válnak hozzáférhetővé. Gyarapszik a róla szóló irodalom. Van Fülep Lajos emlékkönyv. Amit különböző időben róla írtam, Kedves Professzor Úr címmel ugyancsak könyvalakban megjelent. Várkonyi könyvtárszobájában múzeumi jellegű emlékszobát rendeztek be. Bajai tartózkodását és pesti, Logodi utcai lakóhelyét emléktáblával jelölték meg. Fülep Lajos munkásságát 2001 -ben posztumusz Magyar Örökség díjjal ismerték el. 90