Pécsi Szemle, 2005 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Boros László: A 19. század végi Pécs Carl Christian Andreae levelei tükrében
BOROS LÁSZLÓ A 19. SZÁZAD VÉGI PÉCS CARL CHRISTIAN ANDREAE LEVELEI TÜKRÉBEN A 16-17. századi útikönyvek szerzői elsősorban a táj színes leírásán túl, a felkeresett városok kiemelkedő épületeit, lakóit jellemezték, társadalmi, gazdasági, olykor politikai életéről írták tudósításaikat. A Magyarországra látogató utazók eltérő érdeklődési körük szerint emelték ki és rögzítették élményeiket. A látottak az idegeneket olykor túlzásokra ragadtatták. A Pécsre bevándorolt családból származó Pecsevi Ibrahim eseményleírásait, főként Evlia Cselebi helyzetismertetéseit, épületekről szóló leírásait és helymeghatározásait sok esetben kritikával kell fogadnunk. Ennek ellenére, szemtanúként rögzített feljegyzései a 17. századi Pécs felidézésében, sőt a korábbi századokban létesült, de azóta már elpusztult épületek említésével értékelhető támpontot jelentenek a helytörténeti kutatás számára.1 2 A 18-19. század utazóinak naplói, levelezéseik vonatkozó részletei hitelesebb képet nyújtanak a városról, régi és újabb épületeiről, lakóinak társadalmi megoszlásáról, gazdaságának, iparának fejlettségi fokáról. A talán legjelentősebb, tapasztalatait írásban rögzítő utazóként Kazinczy Ferencet említhetjük, aki számos, különböző személyekhez írott levelében, hiteles útleírásaiban korának irodalom és képzőművészeti, általános művelődéstörténeti jellemzését adta.3 Megemlítjük gróf Hoffmannsegg Felső-Lausitzból, Rumenauból való, természettudományok iránt érdeklődő kutatót, Európa-utazót, aki Pécs városát rövid, de mélyreható társadalmi keresztmetszetben jellemezte.4 1815-ben Magyarországon két alkalommal is, a Felvidéken, majd a Dunántúlon tett utazásai élvezetes, naplószerű leírását adta Richard Bright angol orvos és geológus. Pécs történetének főbb eseményeiről, jeles személyiségeiről éppúgy tájékozott volt, mint a város piacán kapható áruk minőségéről, nemkülönben a polgári és a paraszti ruházat divatváltozatairól. A számos utazó közül említésre méltó még Péteri Takáts József, korának ismert írója és könyvkiadója, aki 1797-ben,6 Kresznerics Ferenc szombathelyi régész pedig 1802-ben tett dél-magyarországi utazásának élményeit, eseményeit örökítette meg naplójában.7 Csehy József, a művészetek és az irodalom iránt ér t Tárikh-i Pecsevi című műve az 1520-1640 közötti eseményeket rögzíti. In: Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. Budapest, 1891. 2 Evlia Cselebi: Török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. (Karácsony Imre ford.) Budapest, 1904. 3 Kazinczy Ferenc levelezése. (Váczy János kiad.) I-XXI. kötet. Budapest, 1890-1911. 4 Gróf Hoffmannsegg utazása Magyarországon 1793-1794-ben. (Németből fordította Berkeszi István) Budapest, 1887. 5 Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815. Veszprém, 1970. 6 Hosszabb ideig volt Festetich György fiának nevelője. A Kazinczy ellen fellépő írócsoport egyik szervezője volt. Naplóját életrajzának keretében (Péteri Takáts József, Budapest, 1890.) Takáts Sándor adta ki. Tudományos Gyűjtemény 1832. Vill. köt.