Pécsi Szemle, 2006 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2. szám - Ivasivka Mátyás: Száz éve született Agócsy László, Nyolczas Ipoly, Várnagy Viktor

IVASIVKA MÁTYÁS SZÁZ ÉVE SZÜLETETT Agócsy László, Nyolczas Ipoly, Várnagy Viktor Olykor-olykor a közhelynek is lehet valóságtartalma. Mostanában talán rit­kábban, ám korábban elég sűrűn hallhattuk, olvashattuk idehaza, de határainkon túl is: Magyarország zenei nagyhatalom. Nemzetközi rangú zeneszerzőink, elő­adóművészeink tekintélyes száma, hatékony zenetanításunk, a zenetudomány­ban elért eredményeink, kotta- és hanglemezkiadásunk színvonala kétségtelenül alátámasztották ezt a megállapítást. Lokálpatrióta szívünket-fülünket simogatóan éri a másik, ugyancsak közhely­számba menő szállóige: Pécs a magyar zenekultú­ra kiemelkedő fellegvára. Vitathatatlan, hogy ez is aranyigazság, főként a 20. századra vonatkoztatva. Hosszadalmas lenne fölsorolni azokat a mozaikköveket, melyekből összeáll ennek valóságképe. Hasonlóan terjedelmes lenne azoknak a jeles személyiségeknek a sorjázása, akik áldozatos tevékenységükkel, elkötelezettségükkel hozzájárultak városunk zenei életének felvirágoztatásához. Az időszerűség kegyes parancsa kö­veteli most meg, hogy három kiválóság, akik száz évvel ezelőtt születtek, Agócsy László, Nyolczas Ipoly és Várnagy Viktor munkásságára emlékezzünk. Egyikük sem volt pécsi születésű, de pályájuk városunkba vezetett és itt teljesedett ki. Egy kodályi mondást adaptálva: távozásuk után Pécs zenei élete sokkal gazdagabb, színesebb volt, mint színre lépésük előtt. Agócsy László 1906. február 27-én Szegeden látta meg a napvilágot. Né­hány héttel 87. születésnapja előtt Pécsett hunyt el, 1993. február 5-én. MÁV alkal­mazott édesapja bizony nagyon nehezen tartotta el a négygyermekes családot, ezért Lászlót 16 éves koráig szabómester anyai nagyapja nevelte. „Apám hege­dült, édesanyám cimbalmozott, nekem pedig vettek a nagyszüleim egy zongorát. Beírattak a Szegedi Városi Zeneiskolába.” A nagy múltú intézményben az osztrák származású Király König Péter tanította, aki egész életére kisugárzó hatással volt rá, példaképe, útmutatója, irányítója lett. Felesége, Juhász Mária a költő Juhász Gyula húga volt. Ilyenformán Agócsy László gyakran láthatta a zeneiskola folyosó­in a költőt, aki testvérét látogatta meg. Közben középiskolai tanulmányait a szegedi piaristák Dugonics András Főgimnáziumában folytatta. „Nagyon boldoggá tett, hogy Vl-os koromtól én lettem a diákmisék orgonistája. [...] A piarista gimnázium­ban akkoriban még nem nagyon énekeltünk népdalokat. Ezek inkább a cserkész­­táborokra maradtak. Nyaranta végigjártuk az országot Pusztaszertől Csömödér- Pákáig, ahol Öveges József fizikussal, akinek szülei ott tanítóskodtak a Válicka partján sok jó nótát tanultunk.” 1925-ben, tizenkilenc éves korában Bölcskey Sándor versére megírja „Forr­jon össze dalban ajkunk” kezdetű, máig igen népszerű cserkészdalát, melyet to­vábbi hasonló témájúak követnek. Budapesti zeneakadémiai tanulmányokat köve­

Next