Pécsi Szemle, 2006 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2. szám - Ivasivka Mátyás: Száz éve született Agócsy László, Nyolczas Ipoly, Várnagy Viktor
IVASIVKA MÁTYÁS SZÁZ ÉVE SZÜLETETT Agócsy László, Nyolczas Ipoly, Várnagy Viktor Olykor-olykor a közhelynek is lehet valóságtartalma. Mostanában talán ritkábban, ám korábban elég sűrűn hallhattuk, olvashattuk idehaza, de határainkon túl is: Magyarország zenei nagyhatalom. Nemzetközi rangú zeneszerzőink, előadóművészeink tekintélyes száma, hatékony zenetanításunk, a zenetudományban elért eredményeink, kotta- és hanglemezkiadásunk színvonala kétségtelenül alátámasztották ezt a megállapítást. Lokálpatrióta szívünket-fülünket simogatóan éri a másik, ugyancsak közhelyszámba menő szállóige: Pécs a magyar zenekultúra kiemelkedő fellegvára. Vitathatatlan, hogy ez is aranyigazság, főként a 20. századra vonatkoztatva. Hosszadalmas lenne fölsorolni azokat a mozaikköveket, melyekből összeáll ennek valóságképe. Hasonlóan terjedelmes lenne azoknak a jeles személyiségeknek a sorjázása, akik áldozatos tevékenységükkel, elkötelezettségükkel hozzájárultak városunk zenei életének felvirágoztatásához. Az időszerűség kegyes parancsa követeli most meg, hogy három kiválóság, akik száz évvel ezelőtt születtek, Agócsy László, Nyolczas Ipoly és Várnagy Viktor munkásságára emlékezzünk. Egyikük sem volt pécsi születésű, de pályájuk városunkba vezetett és itt teljesedett ki. Egy kodályi mondást adaptálva: távozásuk után Pécs zenei élete sokkal gazdagabb, színesebb volt, mint színre lépésük előtt. Agócsy László 1906. február 27-én Szegeden látta meg a napvilágot. Néhány héttel 87. születésnapja előtt Pécsett hunyt el, 1993. február 5-én. MÁV alkalmazott édesapja bizony nagyon nehezen tartotta el a négygyermekes családot, ezért Lászlót 16 éves koráig szabómester anyai nagyapja nevelte. „Apám hegedült, édesanyám cimbalmozott, nekem pedig vettek a nagyszüleim egy zongorát. Beírattak a Szegedi Városi Zeneiskolába.” A nagy múltú intézményben az osztrák származású Király König Péter tanította, aki egész életére kisugárzó hatással volt rá, példaképe, útmutatója, irányítója lett. Felesége, Juhász Mária a költő Juhász Gyula húga volt. Ilyenformán Agócsy László gyakran láthatta a zeneiskola folyosóin a költőt, aki testvérét látogatta meg. Közben középiskolai tanulmányait a szegedi piaristák Dugonics András Főgimnáziumában folytatta. „Nagyon boldoggá tett, hogy Vl-os koromtól én lettem a diákmisék orgonistája. [...] A piarista gimnáziumban akkoriban még nem nagyon énekeltünk népdalokat. Ezek inkább a cserkésztáborokra maradtak. Nyaranta végigjártuk az országot Pusztaszertől Csömödér- Pákáig, ahol Öveges József fizikussal, akinek szülei ott tanítóskodtak a Válicka partján sok jó nótát tanultunk.” 1925-ben, tizenkilenc éves korában Bölcskey Sándor versére megírja „Forrjon össze dalban ajkunk” kezdetű, máig igen népszerű cserkészdalát, melyet további hasonló témájúak követnek. Budapesti zeneakadémiai tanulmányokat köve