Pécsi Szemle, 2006 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 3. szám - Várnagy Elemér: In memoriam Szántó Károly (1915-2006)

IN MEMÓRIÁM SZÁNTÓ KÁROLY 1915-2006 Karcsi bácsira - akár mint egykori tanítvány, akár mint későbbi kolléga - emlékezve, mind­végig a pedagógia tudományát művelő (oktató és kutató) tanáromra tekintek vissza, akinek életrit­musához elhunytéig kötődött gondolatainak szükségszerű leírása: „Mindig szerettem írni, már az első elemitől fogva, s egyre jobban, akár levelet, akár magyar dolgozatot, az egyetemen szeminá­riumi, vagy szakdolgozatot, vagy doktori disszertációt, később pályaműveket, majd pedig főiskolai tanulmányokat, tankönyveket. Külön műfaj volt számomra az újságírás.” (Találkozásaim, 1996.) Magam felsőoktatási tanulmányaim jelentős részét dr. Szántó Károly főigazgatósága alatt (1953-1956) végeztem. Már ekkor, a közelgő változások idején közvetett kapcsolatunk (tanár-di­ák viszony) során érezhető volt számomra tanárunk, elöljárónk „mássága”. Akkor csak sejtettem, ma már tudom, a nyugdíjba vonult, de írásaiban továbbgondolkodó, emlékező tanárom iskolai szocializációs környezetéről olvasva a bajai ciszterci gimnáziumban, hogy a Karcsi bácsiban megnyilvánuló klasszikusan­ liberális attitűdnek melyek a gyökerei: „Fél évszázad távlatából visszatekintve azt látjuk, hogy gimnáziumunkban nem volt protekció, nem volt könyöklés, sem megalázás, szabadon érvényesülhetett a gyermeki személyiség, a képességek, a tehetség. De ha ez kisebb mértékben volt meg, akkor nagyra becsülték a szorgalmat, a fölfelé való törekvést, az ambíciót. Nem volt foglalkozásbeli, származásbeli kivételezés, sem vallási, vagy nemzetiségbeli megkülönböztetés.” (Találkozásaim, 1966.) Mint tanszékvezetőm (1964-1975) ezt a világszemlélet gyakorolta jó másfél évtizeden át velünk, immár kollégákkal a Pécsi Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszékén. Szántó Károly a perszonalista pedagógiát nem csupán oktatta, hanem művelte is hallgatói és kollégái kö­rében, miközben széles ívű kutatásokat végzett a témakörben olyan időszakban, amikor a kímé­letlen kollektivizmust kiáltották ki egyedül üdvözítőnek a pedagógiában is. Szeretett tanárunk és kollégánk gyermekéveit (Zombán született 1915. február 12-én) kö­vették középiskolai (Baja, Ciszteri Rend Gimnázium) és egyetemi tanulmányai (Szeged, 1938-ig), majd „a félegyházi képző derűje” és a „végállomás Pécs”, ahogy ő megfogalmazta. Igen, Karcsi bá­csi - mai divatos kifejezéssel - interaktív arcélű személyiség volt, aki nem zárkózott be intézményi íróasztalok mögé (emlékszem, tanszékvezetői szobája a lehető legegyszerűbb, szinte puritán bú­torzattal volt berendezve), ugyanakkor szeretetteljes, derűs egyénisége széles hatósugarú volt itt­hon és külföldön egyaránt. „F hosszú pályám során gazdagodtak a kapcsolataim. Megismerkedtem Pécs város, Baranya megye vezetőivel, szinte minden foglalkozási ággal, orvosokkal, jogászokkal, egyetemi tanárokkal, művészekkel (zenészekkel, festőkkel), írókkal, költőkkel, újságírókkal.” (Talál­kozásaim, 1996.) Sorolhatnánk Szántó Károly oktató és tudományos munkáinak eredményeit, tankönyveinek sorát, jó százas nagyságrendű publikációit, kitüntetéseit, érdemeit, ahogy azt a nekrológok teszik. Mégis inkább az életút 91. évét megért Mester írásainak néhány töredékét idéztem, utalva egykori tanárom, majd kollégám, atyai jó barátom ars poeticájára: „Ha az ember a múltat nem ismeri, a jövő­jét nem tudja megtervezni. Nem tudja, honnan jött és hova megy. Ezért kell a múlttal foglalkozni a jövő érdekében, hogy eligazodjunk az életben.” (A múlt ködbe vész, ha engedjük, 2005.) Mivel is búcsúztunk Tőled, szeretett Karcsi bácsink? Egy külföldre szakadt hazánkfia, jó barátod, jó negyed századdal Párizsból Neked dedikált verseskötetében írja: „Vaj’... kihez tarto­zunk, Magyar az Istenünk, Mikor imádkozunk... Ha majd eltemetnek, És rögök eltakarnak, Örök álmodban is te Michel, Megmaradsz magyarnak.” Most már Te is elmentél Karcsi bácsink és mi maradtunk olyannak, milyennek Te is formáltál bennünket­­ magyarnak. Szántó Károly: Találkozásaim. JPTE PSZM Projekt, Keraban Könykiadó, Pécs-Budapest, 1996. Szántó Károly: A múlt ködbe vész, ha engedjük. PTE Felnőttképzési és emberi Erőforrás Fejlesz­tési Kar kiadása, Pécs, 2005. Várnagy Elemér

Next