Pécsi Szemle, 2006 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Keresztesi Miklós: In memoriam Márk Bertalan (1915-2006)
KERESZTESI MIKLÓS IN MEMÓRIÁM MÁRK BERTALAN (1915-2006) Márk Bertalan Budapesten született 1915. március 16-án. Édesapja 1915 március elején a szerb fronton elesett, az ifjú Bertalant apai nagyanyja, Sulek Júlia nevelte fel. Ezért valójában Kiskőröst tekintette szűkebb hazájának. Tanulmányait a Budapesti Tanítóképzőben, majd Szegeden, a Polgáriskolai Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakán, és egyidejűleg a Ferenc József Tudományegyetemen végezte. Ezen intézmények szellemisége kihatott egész életére. 1938 nyarán tanári diplomával Nagykanizsán nemcsak állásra lelt, hanem családra is. 1941-ben megszületett az első fiúgyermek, Bertalan, aki később érsebész, 1946-ban a második fiú, Tamás, aki finnugor nyelvész lett. Mindkettő szakterületének ismert kutató-oktatója volt. Szenvedélyesen szerették hivatásukat, édesapjuk nagy büszkeségére. A mindennapok kihívásaihoz a családi élet nyugodt, szeretetteljes légköre adott erőt. Márk Bertalan 26 éven keresztül állt a pécsi tanárképzés szolgálatában, felelős beosztásokban. Kiváló vezetői tulajdonságai mellett - gyors áttekintő- és rendszerező-képesség, döntéshozatal, logisztikai érzék, önfegyelem - kísérletező kedv és igényesség jellemezte. Intézményirányító munkássága 1950-től 1971-ig tartott. A Pécsi Pedagógiai Főiskola alapításakor, 1949-ben került a Fizika Tanszékre oktatóként. Egy év múlva az intézmény igazgató helyettese lett. Akkor kapta meg a főiskola a mai Ifjúság útja 6. sz. alatti Pius Gimnázium épületét. Még ebben az esztendőben a főiskola irányítása alá került az Alkotmány utcai általános iskola, mint a tanárjelöltek gyakorló iskolája. Márk Bertalant 42 évesen nevezik ki a főiskola első számú vezetőjévé, kezdetben igazgatói, később főigazgatói minőségben. Irányítása alatt az intézmény hatalmas fejlődésen ment át. 1961-62-ben a főiskola területén elkészült a 272 férőhelyes kollégium és a B épület, előadókkal, laboratóriumokkal és tanszéki szobákkal, 1971-ben a jelenlegi C épület. Az oktatás szervezeti keretei és tartalma folyamatosan korszerűsödött. 1964-re kialakult a négyéves kétszakos képzés. Megindult a tanszéki munka tudományos igényű differenciálódása. Szólnunk kell azokról a harcokról is, amelyek a főiskola létrehozásának, majd létének szükségességét kérdőjelezték meg. Márk Bertalan munkatársaival az egységes 8 osztályos általános iskola koncepcionális alapvetéseiből kiindulva az egyetemi képzéstől eltérő tanármodellt dolgozta ki és valósította meg, melyet a kellő szakmai felkészítés mellett az iskola- és gyermekcentrikusság jellemzett. Törekvéseik sikerét a gyakorlat igazolta. Főigazgatói munkájának utolsó évében a főiskola országosan jelentős felsőoktatási intézménnyé vált. 1971-ben 22 tanszék működött 190 oktatóval és 180 nem oktatói státusban működő dolgozóval. A nappali tagozatos hallgatók létszáma 1286, a levelezőké 1267 fő volt. 1959-től 1975-ig tanszékvezetőként dolgozott. A gyakorlati foglalkozás elnevezésű tantárgy megjelenésével párhuzamosan megalakult a főiskolán a Műszaki Tanszék, vezetője Márk Bertalan főiskolai tanár lett. Irányításával a tanszék munkatársai a gyakorlati foglalkozás általános iskola tantárgy korszerűsítésén munkálkodtak és kidolgozták a technika tantárgy koncepcióját is, amely a manualitás mellett a technikai gondolkodás fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Az elkészült tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia kiemelt pályadíját nyerte el. A főiskola falain kívül Márk Bertalan több mint két évtizeden keresztül példaadó aktivitással segítette az ismeretterjesztést, szervezetének gazdagítását. Személyes példaadása jeles „lapokkal” színesítette a Pécs-Baranyai TIT történetét. Életútja nem volt könnyű, küzdelmét a változó igényekhez való alkalmazkodás, az állandó megújulás, a jobb és eredményesebb megoldások keresése fémjelezte. Nyugdíjas éveit beárnyékolta két fiának korai halála, majd feleségének elvesztése. Kivételes személyisége családtagjai, fiatalabb kollégái, egykori hallgatói számára egyaránt irányadó marad. Emlékét megőrizzük. Keresztesi Miklós 97