Pécsi Szemle, 2007 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2. szám - Simor Ferenc: Búcsú Tímár Irmától (1921-2007)
tímár irma emlékezetére ----------------------------------------------------- segítették át. Boldog volt, amikor a kulturális terület legkülönbözőbb szakemberei és kiváló pedagógusok, az iskolai munka mellett a „köz" művelődését is feladatuknak tekintve segítették. Ezekre a munkatársaira haláláig nagy szeretettel gondolt, akiket az ügy mellé tudott állítani. Boldog érzés fogta el akkor is, ha a megépült múzeumokra, néprajzi és helytörténeti gyűjteményekre, kiállításokra, a nagy évfordulók rendezvényeire, a Mohácsi Emlékparkra, a Villányi Szoborparkra, a Siklósi Alkotótelepre, képzőművészeti alkotásokra, egyéb szabadtéri szobrokra, nemzetiségi anyagokra, az emléktáblák elhelyezésére, a Pécsi Rádióra és a Pécsi Televízióval való kapcsolatára gondolt, mert akkor úgy érezte, hogy ezekben az ő munkája is benne van és tevékenysége nem volt hiábavaló. A honismereti munkával 1960-ban kezdett megismerkedni. Lemle Géza és Varga Károly voltak elindítói, szakmai segítői. Honismereti módszertani füzetek szerkesztésével, kiállítások, szakmai kirándulások szervezésével, honismereti olvasókönyv írásával, tapasztalatcserék létrehozásával pezsgővé tette munkatársaival együtt Baranya megyében a honismereti munkálkodást. Az országban egyedülállóan, 1982-től kétéves honismereti tanfolyamok működése is megindult a vezetésével. Ezek a tanfolyamok, képezték ki azokat az önkéntes honismereti munkásokat, akik megyeszerte megszervezték és működtették a honismereti szakköröket. Nem hallgathatom el azt sem, hogy attól kezdődően, ahogy megalakult Baranya megyében a honismereti egyesület, vezetőségi tagja, egyik szellemi motorja volt haláláig az egyesületnek. Honismereti tevékenységét az Országos Honismereti Szövetség is messzemenően elismerte és méltányolta. Kitüntetéseiről, hivatalos elismeréseiről szerényen hallgatott és csak némi szelíd kérlelés után annyit mondott el, hogy: igen, nem panaszkodhatom, működésem során számos állami, társadalmi kitüntetést, illetve díjat kaptam. Egy oklevélre különösen büszke volt, amit a Horvátországi Magyarok Szövetségétől kapott, megalakulásuk 35. évfordulójára. Ebben külön, az ő személyének szólóan az áll, hogy „Nemzetiségünk művelődésében kifejtett eredményes munkálkodásért". Ne tekintsed dicsekvésnek, de hadd mondjam meg, az oklevél méltatása ugyan rövid, de nem üres szólam, mondta, sokat tettem jó kapcsolatainkért. És amikor ez a szervezet pár hónappal ezelőtt meghívta egy jubileumi ünnepségre, csendes reménységgel készült, még útlevelét is kiváltotta, de végül mégis le kellett tennie az utazásról. Egy gazdag életutat zárt le most a szomorú és kérlelhetetlen eltávozás. De, felülemelkedve a gyász fájdalmán, hadd mondjunk köszönetet annak az odaföntvalónak, aki elindította, végig vezette és áldássá tette az ő útját, hogy munkájának gyümölcsét sokan élvezhetjük, és hálás szívvel gondolhatunk arra az útszakaszra, amit vele együtt járhattunk. Kívánom, legyen áldott emléked, sírod felett őrködjön szeretett városod vigyázó jó csillaga. Dr. Simor Ferenc Elhangzott 2007. április 10-én, a pécsi köztemetőben, Tímár Irma búcsúztatásán. 127