Pécsi Szemle, 2007 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2. szám - Simor Ferenc: Búcsú Tímár Irmától (1921-2007)

tímár irma emlékezetére ----------------------------------------------------- segítették át. Boldog volt, amikor a kulturális terület legkülönbözőbb szakemberei és kiváló pedagógusok, az iskolai munka mellett a „köz" művelődését is feladatuk­nak tekintve segítették. Ezekre a munkatársaira haláláig nagy szeretettel gondolt, akiket az ügy mellé tudott állítani. Boldog érzés fogta el akkor is, ha a megépült múzeumokra, néprajzi és hely­­történeti gyűjteményekre, kiállításokra, a nagy évfordulók rendezvényeire, a Mo­hácsi Emlékparkra, a Villányi Szoborparkra, a Siklósi Alkotótelepre, képzőművészeti alkotásokra, egyéb szabadtéri szobrokra, nemzetiségi anyagokra, az emléktáblák elhelyezésére, a Pécsi Rádióra és a Pécsi Televízióval való kapcsolatára gondolt, mert akkor úgy érezte, hogy ezekben az ő munkája is benne van és tevékenysége nem volt hiábavaló. A honismereti munkával 1960-ban kezdett megismerkedni. Lemle Géza és Varga Károly voltak elindítói, szakmai segítői. Honismereti módszertani füzetek szerkesztésével, kiállítások, szakmai ki­rándulások szervezésével, honismereti olvasókönyv írásával, tapasztalatcserék létrehozásával pezsgővé tette munkatársaival együtt Baranya megyében a honis­mereti munkálkodást. Az országban egyedülállóan, 1982-től kétéves honismereti tanfolyamok működése is megindult a vezetésével. Ezek a tanfolyamok, képezték ki azokat az önkéntes honismereti munkásokat, akik megyeszerte megszervezték és működtették a honismereti szakköröket. Nem hallgathatom el azt sem, hogy attól kezdődően, ahogy megalakult Ba­ranya megyében a honismereti egyesület, vezetőségi tagja, egyik szellemi motorja volt haláláig az egyesületnek. Honismereti tevékenységét az Országos Honisme­reti Szövetség is messzemenően elismerte és méltányolta. Kitüntetéseiről, hivatalos elismeréseiről szerényen hallgatott és csak némi szelíd kérlelés után annyit mondott el, hogy: igen, nem panaszkodhatom, működé­sem során számos állami, társadalmi kitüntetést, illetve díjat kaptam. Egy oklevélre különösen büszke volt, amit a Horvátországi Magyarok Szövetségétől kapott, meg­alakulásuk 35. évfordulójára. Ebben külön, az ő személyének szólóan az áll, hogy „Nemzetiségünk művelődésében kifejtett eredményes munkálkodásért". Ne tekint­sed dicsekvésnek, de hadd mondjam meg, az oklevél méltatása ugyan rövid, de nem üres szólam, mondta, sokat tettem jó kapcsolatainkért. És amikor ez a szerve­zet pár hónappal ezelőtt meghívta egy jubileumi ünnepségre, csendes reménység­gel készült, még útlevelét is kiváltotta, de végül mégis le kellett tennie az utazásról. Egy gazdag életutat zárt le most a szomorú és kérlelhetetlen eltávozás. De, felülemelkedve a gyász fájdalmán, hadd mondjunk köszönetet annak az oda­­föntvalónak, aki elindította, végig vezette és áldássá tette az ő útját, hogy munkájá­nak gyümölcsét sokan élvezhetjük, és hálás szívvel gondolhatunk arra az útsza­kaszra, amit vele együtt járhattunk. Kívánom, legyen áldott emléked, sírod felett őrködjön szeretett városod vi­gyázó jó csillaga. Dr. Simor Ferenc Elhangzott 2007. április 10-én, a pécsi köztemetőben, Tímár Irma búcsúztatásán. 127

Next