Pécsi Szemle, 2007 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2. szám - Horvát Adolf Olivér emléktábla
-------------------------------------------------------- VIKÁR BÉLA EMLÉKEZETE -------------------------------------------------------- Reguly, Hunfalvy meg Budenz és Szinnyei példája lebegett előtte: meg akarta ismerni a rokon nép életmódját, kultúráját. Dalok, táncok, tárgyi eszközök után kutatott. Csaknem 200 tárgyat vásárolt az akkor alakuló „néprajzi tár" a későbbi Néprajzi Múzeum számára. Néhány korábbi eszközt leszámítva Vikár Béla szerezte meg az első finn tárgyú gyűjteményt a múzeum számára. A karjalai dalokat, varázsszövegeket még gyorsírással jegyezte le, finn gyorsírással, hiszen kiváló gyorsíró is volt, egyidőben Pesten parlamenti gyorsíróként kereste kenyerét. Tankönyvet is írt a gyorsírásról, fiatal gyorsírók egész sorát nevelte. A Kalevala-fordítással kapcsolatos gyorsírási jegyzeteit máig is őrzik a Helsinki Kalevala Múzeumban. A fordítás alapjául szolgáló eredeti finn nyelvű kötet, magyar gyorsírási jegyzetekkel a KLTE könyvtárában található. A magát elsősorban etnográfusnak valló Vikár Béla, aki 1896-tól a Néprajzi Társaság főtitkára volt, az 1890-es évek közepén új alapokra helyezte a népdalgyűjtést, őt tekinthetjük a tudományos népdalgyűjtés elindítójának. Az Edison-féle fonográf - amelynek beszerzését külön kérésre az akkori kultuszminiszter, Wlassics Gyula tette lehetővé - népdalok százait őrizte meg úgy ahogyan az adatközlők ajkán felcsendült. Fonográf gyűjtésével igen nagy sikert aratott az 1900-as párizsi világkiállításon. Itthon a Néprajzi Társaságban 1901 -ben számolt be gyűjtőmunkájáról Élő nyelvemlékek címmel, de az ország különböző városaiban is előadásokat tartott a fonográffal való gyűjtés eredményeiről. Figyelte és támogatta az induló tehetségeket. A fiatal Kodály Zoltán és Bartók Béla is tőle tanulta a népdalgyűjtés módját: „odakölcsönöztem nekik a fonográfot Petőfi szellemében. Mit én nem egészen dicstelenül kezdek, folytasd Te, barátom, teljes dicsőséggel - írja visszaemlékezéseiben Vikár-és mindketten követték eljárásomat.” 1905-ben megjelentette szűkebb hazája Somogy megye népköltészetét, egy évvel később a Magyar népköltés remekei kétkötetes munkája jelent meg. A népdalgyűjtési kedv soha nem hagyta el, sok-sok népdalt mentett meg a feledéstől Szatmártól Zaláig, Erdélytől a Felvidékig. Iskolások énekkönyvében több népdal alatt olvasható: „V.B. gyűjtéséből”. Mindeközben dolgozott a Kalevalán, ahogy visszaemlékezik: „22 évig dolgoztam a fordításon, ebbe is őszültem bele". A munkával 1908-ban készültem el (a mű 50 énekből, 22 900 sorból áll) és 1909-ben jelent meg az MTA kiadásában. A Kalevala-fordítás meghozta Vikárnak a finn tudományos akadémiai tagságot. Később, 1911- ben az MTA-nak is tagja lett. Közhelynek számít ma már: „a finnek ma is azt állítják, ha az eredeti finn szöveg elveszne, a magyarból Vikár Béla fordításából tökéletesen visszaállítható lenne." A 28 nyelvű, 150-nél több fordítás közül éppen a magyar, éppen V.B. fordításáról vélekednek így. Arról a műről, amelynek kivételes helye van a fordításirodalomban, amelyet Arany János Hamletjével említ egy sorban Kosztolányi Dezső, aki az 1935-ös centenáriumi - Akseli Gallen Kallela illusztrációival díszített - kiadás mellé írt esszét. A későbbi kiadások Szász Endre illusztrációiban jelentek meg. Alig fejezte be a Kalevalát, új nagy vállalkozásba kezdett. A festő Zichy Mihály - akit azért keresett fel Szentpéterváron, hogy Kalevala fordításához illusztrációkat