Pécsi Szemle, 2007 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3. szám - Tüskés Tibor: Angyal Endre
TÜSKÉS TIBOR ANGYAL ENDRE Angyal Bandi... Jó név, beszédes név, betyárnév. Olyan, mint a Bene Vendel vagy a Sobri Jóska. Sorsa is, élete is „betyáros” volt: magányos, családtalan, kudarcos, itt-ott homályos. Kevés életrajzi adatot tudunk róla, azt is jobbára a lexikonból. Önmagáról keveset beszélt. Azok is, akik ismerték, anekdotákat, legendákat, nem élettényeket ismernek vele kapcsolatban. 1915-ben született a magyar-szlovák-német kultúrájú városban, Pozsonyban. Nagykanizsán volt kisdiák. 1932 tavaszán, tizenhétéves korában járt először Pécsett. „Sosem felejtem el ezt a napot: a négytornyú Dóm és a Mecsek látványát, a város panorámáját” - emlékezett vissza 1964-ben. „Utána többször megismételtem ezt a látogatást, néha már több napra is, és egyre erősödött bennem a vágy: itt leélni egy életet!” Érettségi után Budapesten, Münchenben, Firenzében tanult. A budapesti tudományegyetemen a magántanárként előadó Kerényi Károlynak és Koszó Jánosnak a tanítványa, akik a pécsi egyetemen is előadnak. „Az idejét Budapest és Pécs között megosztó Kerényi a Múzeum körúti tanterembe is Pannónia antik-humanista levegőjét hozta, s híres péntek esti órái, amelyre az ifjú Devecseri Gábor és Karinthy Ferenc is szorgalmasan jártak, afféle mediterrán-európai szümpoziont jelentettek.” Kerényi Károly és Koszó János révén kerül kapcsolatba a pécsi egyetemen általuk indított folyóirattal, a Műhellyel. „Én is csakhamar beálltam a munkatársi gárdába. A Műhely ugyan tudományos orgánum volt, de közel állt az irodalmi élethez, szemmel tartotta a kor problémáit... iskola volt ez, felkészülés a tudósi és kritikusi pályára, »műhely« a szó valódi értelmében.” Szívesen lett volna oktató a pécsi egyetem bölcsészeti karán, ám a kart 1940-ben előbb Szegedre, majd Kolozsvárra telepítették. A Janus Pannonius Irodalmi Társaság folyóirata, a Sorsunk Várkonyi Nándor szerkesztésében 1941 -ben indul. „El nem múló érdeme Várkonyi Nándornak - írja Angyal Endre - hogy ilyen csapás (ti. az egyetem elhelyezése) után is talpra tudta állítani Pécs irodalmi és szellemi életét, sőt a Sorsunk megindításával új kristályosodási folyamat központjává tenni. Várkonyi nem ment sem Szegedre, sem Kolozsvárra, maradt Pécsett, és vállalta azt, amit vállalnia kellett.” Angyal Endre a Sorsunk megszületése után már a második évben, 1942-ben a folyóirat munkatársa. „A Várkonyi szerkesztette Sorsunk jóvoltából 1940 után egyre sűrűbbé váltak pécsi látogatásaim. A Sorsunk programját teljesen magaménak éreztem, s ha gyakorlatilag még Budapesten is laktam, már »pécsi írónak« tartottam magam.” Aztán eltelik egy év, és Angyal Endre Pécsre jön, a Széchenyi Gimnáziumban lesz tanár. „A Sorsunk kedvéért vállaltam 1943-ban a pécsi középiskolai tanárságot is. Szerettem az iskolát, szerettem diákjaimat, s boldog voltam, hogy végre Pécsett élhetek.” A folyóirat belső munkatársa. 1942 és 1948 között a Sorsunk repertóriumában mintegy harminc tétellel szerepel. ír tanulmányt, kritikát (jeles kortárs szerzők, Márai Sándor, Hamvas Béla, Németh László könyveiről), ismertetéseket. Kiteljese 116