Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 4. szám - Tüskés Tibor: Arató Károly

TÜSKÉS TIBOR ARATÓ KÁROLY Ötvenhárom év és öt karcsú verseskönyv elegendő-e az emlékezetre, a ma­­radandóságra, vagy kell-e a legenda, a siker, a reklám, az önadminisztráció, kelle­­nek-e a díjak, az elismerés, a barátok? A minőség ugyanúgy súlyra mérhető, mint a terjedelem, a kritikák száma, a szakmai és társadalmi rang? Arató Károly mind­össze ötvenhárom évet élt, életében négy, halála után egy verseskötete jelent meg, életében irodalmi díjat nem kapott, az irodalmi lexikon (1994) tíz sort szentel munkásságának, fölsorolja négy verseskötete címét és hivatkozik három róla szóló kritikára. Ugyanakkor, akik ismerték, emlékeznek ígéretes indulására, derűs, ro­konszenves arcára, korai verseinek szépségére, majd pályájának megbicsaklásá­ra, kudarcaira, a hamis ígéretekre, a társak elfordulására, a korai, tragikus végre. Többet, jobb sorsot, elismerést és szeretetet érdemelt volna. Legalább pályájának tanulságát jegyezték meg az utódok, akik tollat vesznek a kezükbe, akik ma indíta­nak el, állítanak pályára írókat. Mohácson született 1939-ben, de gyerekkora, pedagógus szülei Lánycsókhoz, az apró baranyai „sváb” faluhoz kötik: ez adott neki szülőföldet, majd ez fogadta be ha­lála után a testét. A gimnáziumot Mohácson végzi, itt érettségizik. Már ekkor versei je­lennek meg a megyei újságban. Rövid ideig a fővárosban segédmunkás. Itt köt több fi­atal költővel, Demény Ottóval, Kalász Mártonnal, Kiss Dénessel „irodalmi barátságot”. Beiratkozik a Pécsi Tanárképző Főiskolára, ahol 1961-ben diplomát kap. Komlón tanít. Családot alapít. Közben levelező úton elvégzi a szegedi egyetem bölcsészkarát, és 1965-ben középiskolai tanári diplomát szerez. Bekerül Pécsre, a Leöwey Klára Gim­náziumban tanít. 1969-ben Szederkényi Ervin meghívja a Jelenkor szerkesztőségébe munkatársnak. 1980-ig a szerkesztőség tagja. Akkor a lap megválik tőle. Előbb a pécsi Széchenyi Gimnázium, majd 1984-től a mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium tanára. Egészsége, életkörülményei romlanak, írói tervei nem valósulnak meg, az álbarátok cserben hagyják, három könyvének kiadója, a budapesti Magvető éveken át hitegeti. Irodalmi csalódásait, magánemberi keserűségét, a kudarc élményét az alkohol sem tudja feloldani. Régi verseit veszi elő, azokat küldi el a lapoknak. Az irodalmi folyóiratok nem közük. Egyedül a Magyar Nemzet ad helyet egy-egy írásának. 1987-ben nyugdíj­ba vonul. Rövidebb-hosszabb időt kórházban tölt. 1992-ben pécsi klinikán hal meg. Arató Károly az induló Jelenkor körül gyülekező fiatal költőnemzedék, írói csoportosulás tagja. A folyóirat verseit közli, feladatokat kap kritikaírásra, műfordí­tásra. 1964-ben, amikor Bertók Lászlónak, Galambosi Lászlónak és Makay Idának Pécsett még csak közös kötete lát napvilágot, a Lengő fényhidak, néki ugyanabban az évben a budapesti Magvető Utcai közjáték címmel, az Új Termés sorozatban, első önálló kötetét jelenteti meg. Ezt megelőzően, 1962-ben lát napvilágot Bertha Bulcsu első novelláskötete, a Lányok napfényben. A két könyvet, Arató Károly és Bertha Bulcsu könyvét közös szerzői esten mutattuk be. 100

Next