Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 4. szám - Tüskés Tibor: Arató Károly

ARATÓ KÁROLY költői képteremtés erejét és eredetiségét figyelhetjük meg, íme, egy részlet a Pet­rezselyem utcából: „Éjfélre jár­­ a sötétség / tintába mártott vatta. / Az éj széttárt ka­rokkal dől / a messzeségbe szurkáló utakra.” A Dunántúli feljegyzést így intonálja: „Kábul a nyár, ledől / a sercegő mezőre /­­ gallyak, ágak között / csillog tömör bun­dája, szőre.” Ez az impresszionisztikus hang és eredeti természetlátás Arató lírájá­nak egyik fő erőssége. A Szivárvány utánt is a Magvető jelentette meg. Aztán eltelik újabb három év, majd öt év. A költő közben újabb versösszeállítással jelentkezik, de a kiadótól nem érkezik kedvező válasz, a lektorok évről-évre halogatják a döntést. Aligha lett Arató Károly máról-holnapra rosszabb költő. Aztán eltelik tíz év, majd tizenöt. Ez már a kudarc, a kiadói cselek és hitegetések, a „baráti” ígérgetések és a költő vesszőfutásának az ideje. Ám ekkor már létezik Pécsett, a megyei könyvtár keretei között a helyi könyvkiadás. 1987-ben ez a kiadó, a Pannónia Könyvek a költő mellé áll, és Néma verseny címmel megjelenteti válogatott és új verseit. Az összeállítás mintegy nyolcvan verset emel át a költő előző három kötetéből, s a gyűjtemény utolsó harmada negyven olyan verset tartalmaz az elmúlt másfél évtizednyi ter­mésből, amely kötetben még nem jelent meg. Ezek az új versek egyébként a költői szemlélet és hangváltás dokumentumai is: Arató Károly hagyományos természet- és életszeretete az intellektuális líra jegyeivel, a tudatállapot egy-egy metszetének rögzítésével gazdagodott. A költő öt évvel élte túl a Néma verseny megjelenését, majd a „verseny” véget ért, és a költő hangja néma lett, elhallgatott. Kívánsága szerint Lánycsókon, szülőfaluja földjébe temették. Itt van kezemben a stencilezett, aláírás nélküli értesí­tés. „A Magyar Írószövetség Dél-dunántúli Csoprtja és a Jelenkor Szerkesztősége megrendülten tudatja, hogy Arató Károly költő életének 53. esztendejében, szep­tember 4-én váratlanul elhunyt. Barátai és tisztelői 1992. szeptember 14-én, hétfőn 14.30 órakor a lánycsóki temetőben vesznek búcsút tőle. A katolikus egyház szer­tatása szerint rendezett gyászmisére 14 órakor kerül sor.” A barátok nevében el­mondott búcsúztatóban az ő üzenetét közvetítettem és idéztem: „Én a tisztaságot nagyon kívánom...” A hagyatékában talált írásaiból 1997-ben Hol a dallam? címmel a pécsi Pro Pannónia Kiadói Alapítvány kötetet jelentetett meg. A könyv anyagát még a költő állí­totta össze meglepő tudatossággal: a versek közé „félprózának” nevezett, azokhoz szervesen illeszkedő prózai szövegeket (versprózákat?, prózaverseket?) helyezett el. Ezek a szövegek a költő arcának egy új vonását mutatják. Arató Károly még eb­ben a halála után megjelent kötetében is gazdagította azt a képet, amelyet az utókor megőrizhet róla. Lánycsókon az iskola falán 1999. óta emléktábla hirdeti nevét. 103

Next