Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Márfi Attila: A boldog békeidők utolsó évei Pécsett. Arató Jenő visszaemlékezései 1909-1914. I. rész
----------------------------------------- A BOLDOG BÉKEIDŐK UTOLSÓ ÉVEI PÉCSETT ------------------------------------------ köznapjairól. Sőt a kései és letűnt romantika világa is felvillan, a társasági élet intim részleteit és a heves vérmérsékletű ifjak párbajozási szokásait is újból felelevenítve. Végül említenünk kell, hogy a Pécsi Szemle már közölt dr. Arató Jenő életútjáról, az első világháborús „élményeiről” és hadifogságáról naplóira hagyatkozó írást, ahol szerepelt az életrajza is, amit azonban kiegészítve és korrigálva ehelyütt is megismétlünk. Ebben a vonatkozásban és az itt közölt forrás fontosságának hangsúlyozásáért is köszönet illeti Arató Csabát, valamint a Pécsi Várostörténeti Múzeum osztályvezetőjét, Gál Évát, aki az eredeti forrást rendelkezésemre bocsátotta, és önzetlen szakmai tanácsaival is támogatta ezt a publikációt. Arató Jenő rövid pályaképe 1891. június 26-án született Nagykanizsán polgári családból. Édesanyja Rozgonyi Emília, édesapja dr. Neusiedler Antal ügyvéd, később a Nagykanizsai Királyi Törvényszék bírója. Szülővárosában járt elemi iskolába, s középiskolai tanulmányait is itt végezte el. 1909 júniusában tette le érettségi vizsgáit a nagykanizsai piarista gimnáziumban, majd szüleihez költözött Pécsre, ugyanis édesapját kinevezték a Pécsi ítélőtábla bírójának. Maga is a jogi pályát választotta, s 1909 szeptemberében beiratkozott a Pécsi Püspöki Joglyceumba. Az itt eltöltött négy év alatt részt vett a Jogakadémia ifjúsági egyleteinek munkájában is, s 1912-től ügyvédi irodákban vállalt gyakornoki munkát. 1913 májusában szerezte meg a Jogakadémián az abszolutóriumot, de még több szigorlatot kellett letennie az ország jogi egyetemein, ugyanakkor még ebben az évben a Pécsi Királyi Járásbíróság joggyakornoka lett. Két szigorlati vizsgát tett le sikeresen a kolozsvári jogtudományi karon, de a harmadikra már nem került sor az első világháború kitörése miatt. 1914. szeptember 2-án vonult be a székesfehérvári 69. Hindenburg gyalogezredhez, amely egységnek Pécsett volt az önkéntes iskolája, s hosszú évekig állomásoztak itt. Majd pár hónapos kiképzést követően a következő év márciusában a galíciai frontra került. A Lemberg [ma Lviv] melletti Butkov körzetében hadnagyként esett orosz hadifogságba 1916. augusztus 5-én, majd a szibériai Habarovszkba szállították, de olyan távol-keleti városokban is megfordul, mint Krasznojarszk, Csita, Irkutszk és Mandzsúria térsége. Négyévi kényszerű hadifogság után, 1920 októberében kalandos körülmények között, több hetes hajóúttal tudott csak visszatérni Európába, s még ez év szentestéjén érkezett meg Budapestre. Pécsre, mivel akkor a város szerb megszállás alatt állt, 1921. január 6-án tudott csak visszatérni. 1921 májusában a sikeres, ekkor letett harmadik szigorlata után jogi doktorrá avatták. A szerb megszállást követően, a trianoni sokktól, inflációtól, gazdasági nehézségektől sújtott térségben csak nehezen normalizálódtak az életkörülmények. Számára mégis ez az időszak hozott lényeges változásokat. 1922 augusztusában feleségül vette Smodis (Szmodis) Etelkát. Smodis Ödön posta-főfelügyelő . Zala Megyei Levéltár IV. 435. Zala vármegye felekezeti anyakönyveinek levéltári gyűjteménye. Nagykanizsai róm. kat. születési anyakönyv 1891. 369. fsz. Ezúton köszönöm meg Káli Csabának, a ZML igazgatóhelyettesének, hogy ezekkel az adatokkal segítette a személyi adatok megerősítését, illetve pontosítását. Az anyakönyvi bejegyzés szerint szülei a Hunyadi utcában laktak, keresztelése pedig 1891. július 5-én történt, a keresztszülők: Gerstner Adolf és Neusiedler Sarolta. 63