Pécsi Szemle, 2008 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Lafferton Győző: In memoriam Szilas László 1941-2007

LAFFERTON GYŐZŐ kezdett dolgozni, melynek korábban édesapja volt a vezetője. A kezdeti években a köz­vetlen termelésirányítás területén dolgozott. Elöljárói hamarosan felismerték rátermett­ségét, felkészültségét s előbb körletvezető-helyettesi, majd körletvezetői, később bá­nyamesteri megbízást kapott. 1975-ben megalakult a Külfejtési Üzem, melynek főmérnöki posztjára a vállalat vezetése az addigra már kiforrott vezetővé vált Szilas Lászlót jelölte. Itt részt vett az új üzem megszervezésében, a technológiai folyamatok korszerűsítésében, ezen belül a ki­termelés és a szállítás gépesítésében. Közel tíz sikeres és tapasztalatokban bővelkedő esztendőt töltött e helyen, majd felső döntésre ismételten visszakerült István aknára, ahol előbb mint aknavezető, majd mint főmérnök dolgozott. Gondolkodásmódját gyakorlatias és racionális észjárása határozta meg. Véleménye mindig átgondolt és megalapozott volt, utasításai precízek, határozottak, rövidek és világosak! 1986-ban a vállalat vezetése Vasasra helyezte üzemvezetőnek, de fél év múlva már a vállalati központban dolgozott mint a termelési osztály vezetője, 1988-tól mint ter­melési főmérnök. Nem volt könnyű dolga, hiszen ekkor már jelentkeztek azok a problé­mák - létszámgondok, gazdálkodási nehézségek - melyek néhány év múlva a mecseki bányászkodás kényszerű befejezését eredményezték. Amikor 1991-ben kezdetét vette a Mecseki Szénbányák felszámolása, ő lett a vál­lalat műszaki igazgatóhelyettese. Higgadtsága, átgondolt racionalizmusa megnyugtatóan hatott a felzaklatott, egzisztenciális jövőjét féltő dolgozói és műszaki állományra. 1994-ben a felszámolást követően megalakult a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt., melynek ugyancsak ő lett a műszaki igazgatója. Itt mint bányamérnök afelett őrködött, hogy a va­gyon legjobb hozamú hasznosítása mellett a szakma szabályai és a környezet védelmé­nek szempontjai szerint történjék a bánya bezárása. 2002-től a végelszámolás kezdetéig töltötte be a vezérigazgató tisztét. Ez idő alatt törekvéseinek fő irányát a kidolgozott projektek lezárása, az üzletrészek értékesítése és a megmaradt vagyonállomány önkormányzatok részére történő korrekt átadása mellett a még meglevő létszám jövőjének megalapozása és végleges rendezése képezte. Szilas László a mecseki bányászatban eltöltött közel 43 év alatt számtalan he­lyen és beosztásban, százakkal együttműködve ezrek érdekében, szakmailag és em­berileg egyaránt hiteles munkát végzett. Hű maradt az almamáter szelleméhez, az ott tanultakat felhasználva szakmai szabályt és elvet tudatosan soha sem sértett! Példát adott fegyelemről, kitartásról, következetességről, szakmai hűségről, szolidaritásról és humanizmusról egyaránt. A bánya vagyonának hasznosítása időszakában konstruktív kapcsolatot teremtett a volt bányavállalat működési területét érintő önkormányzatokkal, hogy a hasznosítható területeket, ingatlanokat, egyéb vagyonelemeket és létrehozott projekteket, vállalkozásokat részükre értékesítve, átadva, a térség fejlődését segítse. Munkáját számtalan kitüntetéssel és díjjal ismerték el, ezek közül a legjelentősebbek a „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetés, a „Kiváló Bányász” és a „Borbála Emlékérem”. Szerette az életet, annak folytatását és beteljesedését törte meg a könyörtelen halál, élete azonban így is tartalmas volt és csodálatos, hisz azzal foglalkozhatott, amit szeretett, hivatásával! Tevékenysége összefonódott, szinte eggyé vált a Mecseki Szénbányák és utódszervezetei végső fél évszázadának történetével, melynek nem­csak részese, de elkötelezett alakítója is lehetett. Lafferton Győző

Next