Pécsi Szemle, 2009 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2. szám - Nagy Imre: A jezsuiták kora (Öttorony X.)
NAGY IMRE A két elégián kívül Révai az Elegyes verseihez csatolt Szinyér váraljai Szürete címen összefoglalt két nagyobb művét is Tóth Farkasnak ajánlotta, mint „az ékes tudományok’ és a’ böltselkedés tudósának Budán a’ királyi tudomány mindenességnek a’ tisztes oskolákbann lévő Öregebbik Tanítónak, pécsi megyebéli áldozó papnak”. Az egyik mű Bion híres Halottas versének fordítása, a másik pedig Az áldozat című pásztorjáték, a műfaj egyik hazai ékessége, amelyet Révai Sonnenfels német eredetijéből dolgozott át, a kis dráma később Ungvárnémeti Tóth László Nárcisz című görög tárgyú tragédiájának előszövegeként is jelentőssé válik. Tóth Farkas magyar nyelvű költeményei közül kettőt politikai ihletettség jellemez, ezek elsősorban eszmei- és mentalitástörténeti szempontból jelentősek. A’ magyar Szent Koronának utolsó hazajövetele rímes-időmértékes formában íródott, de nyolc- és hétszótagos sorai kétütemű ritmus szerint is jól perdülnek. A vers, amelyet szerzője „Budán tanító Pétsi pap”-ként jegyez, a korona hazahozatalának örömét zengi, majd így zárja énekét: Nyugodjon már le csendesen Ama régi panasz, Hogy fris palotát üresen Talált ott sok tavasz, Hol Mátyás Király’ Udvara Világnak tsudája vala; Nem vallánk semmi kárt: Óhajtott Hertzegek helyett, Szent Kéz, 's Korona érkezett: Illy lakosokra várt! Azért o! Buda városa, Országunk’ teteje: O! Pest, Dunánk’ határosa, Királyink’ mezeje, Gyémánt oszlopot tegyetek: Ma jött, meg emlékezzetek, Országunk tzimere. Ti életekben el telel, ’S gyümöltsös ágokat nevel Reményünk gyökere.” A’ magyar koronás Fejedelmet megtámadni nem tanátsos című, 1796-ban kiadott, már a háború idején alkaioszi strófákban írt ódájában a király és a nemzet szövetségét a Szentkorona-eszme jegyében fogalmazza meg (jelképesen a korona tagja az ország minden alkotmányos jogokkal felruházott lakosa). 36