Pécsi Szemle, 2009 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 2. szám - Nagy Imre: A jezsuiták kora (Öttorony X.)

NAGY IMRE A két elégián kívül Révai az Elegyes versei­hez csatolt Szinyér váraljai Szü­rete címen összefoglalt két nagyobb művét is Tóth Farkasnak ajánlotta, mint „az ékes tudományok’ és a’ böltselkedés tudósának Budán a’ királyi tudomány minde­nességnek a’ tisztes oskolákbann lévő Öregebbik Tanítónak, pécsi megyebéli áldo­zó papnak”. Az egyik mű Bion híres Halottas versé­nek fordítása, a másik pedig Az áldozat című pásztorjáték, a műfaj egyik hazai ékessége, amelyet Révai Sonnen­fels német eredetijéből dolgozott át, a kis dráma később Ungvárnémeti Tóth László Nárcisz című görög tárgyú tragédiájának előszövegeként is jelentőssé válik. Tóth Farkas magyar nyelvű költeményei közül kettőt politikai ihletettség jel­lemez, ezek elsősorban eszmei- és mentalitástörténeti szempontból jelentősek. A’ magyar Szent Koronának utolsó haza­jövetele rímes-időmértékes formában író­dott, de nyolc- és hétszótagos sorai kétütemű ritmus szerint is jól perdülnek. A vers, amelyet szerzője „Budán tanító Pétsi pap”-ként jegyez, a korona hazahozatalának örömét zengi, majd így zárja énekét: Nyugodjon már le csendesen Ama régi panasz, Hogy fris palotát üresen Talált ott sok tavasz, Hol Mátyás Király’ Udvara Világnak tsudája vala; Nem vallánk semmi kárt: Óhajtott Hertzegek helyett, Szent Kéz, 's Korona érkezett: Illy lakosokra várt! Azért o! Buda városa, Országunk’ teteje: O! Pest, Dunánk’ határosa, Királyink’ mezeje, Gyémánt oszlopot tegyetek: Ma jött, meg emlékezzetek, Országunk tzimere. Ti életekben el telel, ’S gyümöltsös ágokat nevel Reményünk gyökere.” A’ magyar koronás Fejedelmet meg­támadni nem tanátsos című, 1796-ban kiadott, már a háború idején alkaioszi strófákban írt ódájában a király és a nemzet szövetségét a Szentkorona-eszme jegyében fogalmazza meg (jelképesen a koro­na tagja az ország minden alkotmányos jogokkal felruházott lakosa). 36

Next