Pécsi Szemle, 2009 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1. szám - T. Pusztafalvi Henriette: A kisdedóvás Magyarországon a dualizmus idején. Egy pécsi magánintézet története

T. PUSZTAFALVI HENRIETTE például a gyerekek 1861-es városi majálison való részvételéről. Szigriszt József aktí­van részt vett a város közéletében is. Sikeres tevékenységének elismeréseként vár­ta, hogy a Tekintetes Tanács évi díjazásban részesíti, mint kisdedintézeti tanítót, amit beadványában is kért, de ezt a segélyt nem kapta meg, ugyanakkor elismerték nagyságát és az óvodák iránti nagy szükséget, de mégis elutasították őt. Nagy József, akkori pécsi polgármester felkérte, hogy készítsen tervezetet a bel-, a budai- és szigeti külvárosban felállítandó óvodák költségeiről. Szigriszt ezt a jelentést el is készítette, a Tanácsülési jegyzőkönyvbe az alábbiak kerültek: „Tanodaügyi választ­mány 5383. hsz. előterjeszti a pécsi külvárosokban szükségesnek mutatkozó kis­dedóvodák felállítása érdemében azon véleményét, mikép azok felállítása és fenn­tartása jelen körülmények közt a házi pénztár nem terhelhetvén, életbe léptetésük inkább egy alakítandó jótékony női egylet feladataihoz soroltatik.”22 Mint a korábbi országos statisztikai adatokból is láthattuk, az óvodák gyarapodása igen csekély mértékű volt, hiszen a felállításhoz és a fenntartáshoz szükséges pénz nem állt a község rendelkezésére. A GYERMEKMENHELYEK23 Ezen időszak alatt, Pécs város igazgatásától függetlenül szerveződött mégis egy óvoda, ami a lelkes pécsbányai plébánosnak, Vojtyák Antalnak volt köszönhető, aki később a kisdedóvó igazgatója is lett. Az intézmény 1866 augusztusában nyitotta meg kapuit a bányamunkások gyermekei előtt, és ezt az óvodát a Császári és Királyi Dunagőzhajózási Társaság bányafőnöke, Schroll József által nyújtott 4000 forint költsé­gen állították.24 Az itt élő gyermekek leginkább azért jártak az óvodába, hogy az iskolai előmenetelüket segítsék a nyelv elsajátításával, hiszen a bányászfeleségek otthon tar­tózkodtak, és a gyermekek jórészt csak a délelőtt folyamán látogatták az óvodát. Az óvodába 50-nél több gyermek járt, az oktatási anyagban helyt kapott a vallás, az erkölcsi nevelés és más szellemet képző tudományok is, bár az „időt jobbadán játszva a testgyakoroói udvarban töltik”.25 A plébános elkötelezettségét az is alátámasztja, hogy az országosan szerveződött. Alapnevelők Első Országos Nagygyűlésén is részt vett, a másik pécsi óvó (Szigriszt József) csak regisztráltatta magát, de nem jelent meg.26 E 21 BML Pécs város közgyűlése 619/1864. Szigriszt József kérvénye, egy melléklettel 22 BML polgm. mutató 1179/ 1864. BML polgm. mutató 5383/ 1864, BML Pécs város közgyűlése 7083/1864. Tan. jkv. 23 Fontos értelmeznünk a következőket: a korabeli kisdedóvó kifejezést arra az intézményre alkalmazzuk, melyben a képzett óvó rendszeres tevékenységgel is foglalkoztatta a gyermekeket. A nyári menedékház, csak a nyári időszakban működött, és a nem iskolás korú gyermekek napközbeni megőrzését vállalta, ál­talában dajka képesítéssel vagy avval sem rendelkeztek a menedékházak vezetői. Ilyenek a legnagyobb számban a mezőgazdasági művelést folytató településeken jöttek létre. Oktatási funkciójuk nem volt. Az ideiglenes menedékházak szintén a kampányszerűen folytatott mezőgazdasági munkák idején működ­tek. Az állandó menedékház­ folyamatosan működő intézmény volt, minimális felszereltséggel működött, rosszabb viszonyok között, mint a kisdedóvók. A személyzet sem mindig rendelkezett kisdedóvói képesí­téssel, elegendő volt a dajka képesítés is - néhány esetben tanítói képesítéssel rendelkező hölgyek is ve­zették az intézményt. Ezekben sokkal több gyerek volt összezsúfolva, oktatásban és nevelésben külön nem részesültek, csak gyermekmegőrzőként funkcionált. 24 P. Szathmáry Károly: Emlékirat a magyarországi kisdednevelés nevezetesebb mozzanatairól, Buda­pest, 1878, Egyetemi Nyomda, 87. p. 25 Kalauz, 1868. márciusi 10. 26 Alapnevelők első országos nagygyűlés évkönyve, szerkesztette: Rapos József, 1868.

Next