Pécsi Szemle, 2010 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Nagy Imre: A polgári irodalom kezdetei: Pécsi Biedermeier (Öttorony XVI.)
NAGY IMRE fokzatos kapcsolat fűzte a kalandos életű Caroline du Berry hercegnőhöz, több művet komponált neki, aki többször vendégül látta őt Graz melletti birtokán. 1845-ben már ismét itthon találjuk. A forradalom idején megzenésítette Petőfi Nemzeti dalát. Az ötvenes években az Anna utca 1. szám alatti (azóta lebontott) házában gyakran fogadott vendégeket, ilyenkor szívesen elővette nevezetes fuvoláját. De ekkor már súlyos beteg, 1854-ben halt meg.101 A budai külvárosi temetővel együtt az ő sírja is megsemmisült. Emlékét, Weidinger Imréével együtt az 1866-ban felavatott emlékoszlop őrzi a sétatéri gesztenyefák alatt. Ez az obeliszk ihlette Reményik Sándor Non omnis moriar című versét, amelyet a költő pécsi látogatásakor 1928. november 22-én írt: „[...] Egy kövön jártatom a szememet. Emlékkő egyszerűbb már nem lehet. Rajta halványan két művész neve, Megtudom, hogy múlt század közepe... Egyik fuvola, a másik fagot, És mind a kettő milyen rég halott. [...] De ki tudja, Pécs ősi városában Egy unokában, vagy dédunokában Valahol él a testté vált ige, A gyümölcsöző, áldott szerelem, Mit felidézett régi dobogón, Régi májusban, égig-lobogón A fagot s fuvola meddő szíve.”[...]11 Amtmann Prosper fuvolája (fotó: Fűzi István) 10 Szkladányi... i.m. 91-151. p. 11 Reményik Sándor összes versei. I-II. Bp. 1943. II. 84-85. p.