Pécsi Szemle, 2011 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 2. szám - Fedeles Tamás: Pécsi püspökök a késő középkorban II.

FEDELES TAMÁS PÉCSI PÜSPÖKÖK A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN II. Albeni János (1410-1421) Eberhard unokaöccsei közül az ugyancsak az egyházi pályára lépő János futotta be a legfényesebb karriert. A vélhetőleg Meisenheimben született ifjú a 8. században alapított, s a 12. századtól a zweibrückeni grófok kegyurasága alá tar­tozó, a metzi egyházmegyében fekvő hornbachi Benedek-rendi apátság tagja lett.­ Magyarországi pályafutását természetesen nagybátyjának köszönhette. Első ma­gyar egyházi javadalma a topuszkói ciszterci monostor apáti méltósága lett. A zág­rábi egyházmegyében fekvő Intézmény élén első alkalommal 1399 nyarán tűnt fel, melyet 1405 februárjáig irányított.2 Ezt követően a pannonhalmi bencés apátság élére került (1405-1406),3 majd pedig választott püspökként állt a veszprémi egy­házmegye élén (1406-1410).4 Noha a Szentszék sem a topuszkói, sem pedig a veszprémi egyházi méltóságában nem erősítette meg, az intézmények kormány­zásában úgy tűnik senki sem akadályozta. E körülmény Zsigmond Szentszékhez fűződő viszonyának volt a következménye, ugyanis miután IX. Bonifác pápa nyíltan Nápolyi László trónkövetelőt támogatta, az uralkodó kiadta a királyi tetszvényjogot (placetum regium), s az egyházi javadalmak betöltését saját hatáskörébe vonta.­ Jánost 1410. augusztus 13-án nevezte ki a pápa püspökké, s ezzel ő lett a 21. a pécsi főpapok sorában. A kinevező bullából megtudjuk, hogy Orsini bíboros, az egy­házmegye commendatory, mivel nem tudta érvényesíteni a püspökségre vonatkozó jogát, lemondott róla. A püspökséget pedig János áldozópapnak, hornbachi szerze­tesnek adományozta a pápa, melyről értesítette a pécsi káptalant, az egyházmegye híveit, a kalocsai érseket és az uralkodót. János szeptember 22-én vállalta, hogy a kö­vetkező esztendő február 2-ig megfizeti a kinevezéséért esedékes illetéket.­ Források hiányában nem tudjuk, hogy mikor és hol történt püspökké szente­lése, s püspöki tevékenységéről is meglehetősen kevés információval rendelke­zünk. Két pécsi helynökét ismerjük, közülük az első az előző részben már említett Fa Mátyás volt, aki utolsó alkalommal 1411 nyarán szerepelt pécsi vikáriusként. 1 Fell, Hans: Hornbach = Die Männer- und Frauenklöster der Benediktiner in Rheinland-Pfalz und Saarland. = Verbindung mit Regina Elisabeth Schwerdtfeger bearbeitet von Friedhelm Jürgensmeier. St. Ottilien, 1999. (= Germania Benedictina, Bd. IX.) 177-229. p. 2 1399. jún. 18.: „nos fráter Johannes de Alben, abbas monasterii Beate Marie Virginis in Thoplica” birtokokat adott zálogba. Wertner Mór: Alben = Turul, 28 (1910) 174. p. 3 Engel Pál: Zsigmond bárói: rövid életrajzok a Művészet Zsigmond király korában. I-II. Bp., 1987.1.413. p. 4 1406. nov. 11-1410. márc. 29.: Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1310-1457.­­ Középkori magyar adattár, 2001­. (Veszprémi püspök).­ Fedeles Tamás: Az Albeniek a pécsi egyházmegye élén . Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 21 (2009): 1-4. 121. p. 5 1417-ben a zsinat bíborosaival Zsigmond elismertette a mindenkori magyar uralkodók főkegyúri jogát. Vö. Mályusz Elemér: A Konstanzi Zsinat és a magyar főkegyúri jog. Bp., 1958. 6 Eubel, Conrad: Hierarchia Catholica Medii Revi­sive Summorum Pontificum S.R.E. Cardinalium, Ecclesiarum Antistitum Series, Bd. I-II. 2. Aufl., Münster, 1913-1914. Bd. III., Münster, 1910.1. 431. p. Commune servitium címén 3300 aranyforint, valamint a bíborosi kollégium számára öt servitium minutum fizetésére kötelezte ma­gát. Koller, Josephus: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. I—VII. Posonii, Pesthini, 1782-1812. III. 309-310. p.

Next