Pécsi Szemle, 2011 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3. szám - Márfi Attila: A kiélesedett osztályharc jegyében az új rendben félszegen, ügyfogyottan mozgunk. Arató Jenő visszaemlékezései 1945-1959. II. rész
------------------------------------------ ARATÓ JENŐ VISSZAEMLÉKEZÉSEI 1945-1959. ------------------------------------------ ban fel kell kazaloznunk. Szürke porban dolgozunk, amely állandóan köhögésre ingerel, piszkosak, mocskosak leszünk, megfájdul a kezem, lábam, derekam. Soha életemben nem végeztem fizikai munkát, most 61 éves koromban kell megismerkednem a nehéz fizikai munkával... Dolgozunk naponta 8-10, sőt 12 órát is. Este sajgó tagokkal, kiszipolyozottan, összetörten indulok haza, otthon valamit eszem, s rögtön lefekszem. Annyira ki vagyok merülve, hogy csak egy vágyam van, aludni, aludni... Munkaalkalmak Hetvehelyen Hála Istennek nem tart sokáig a dolog. Megtudtam, hogy a hetvehelyi telepre adminisztrátort keresnek, beszaladtam az üzemvezetőhöz, Kautzky mérnökhöz, szívesen kimennék Hetvehelyre. Rendben van, menjen, jelentkezzék Hetvehelyen az ottani telepvezetőnél. Kint kell laknom, csak szombaton járogatok haza, de több lesz a keresetem (700 Ft fizetést kapok), s mégis más irodai munkát végezni, mint a raktárban naphosszat hajladozni, fakérget villázni. Bár adminisztrátornak lépek elő, vállalati dolgozó lévén sem önéletrajzot, sem más papírt most sem kértek tőlem. Hetvehely egy kis falu a Pécs-dombóvári vasútvonal mentén, az Ókor patak mellett (Pécstől a hatodik állomás). A falu környéke csupa hegy és erdő, és kevés a jó termőföld. A falu népe főleg a kőbányában dolgozik, erdei munkát végez, fuvarozással foglalkozik, ezzel keresi kenyerét. Valamikor Szabó Árpád alezredesnek voltak itt mészégető kemencéi, nyugdíjba vonulása után mészégetéssel foglalkozott. A kemencéket 1948-ban államosították, s üzemeltetésre átadták az Erdőkémia Vállalatnak. Egy mészkőbányából, s több egymástól kisebb-nagyobb távolságra elszórtan fekvő mészégető kemencéből megalakult a vállalat hetvehelyi telepe, amelyet Lőcsey László telepvezető vezetett. Az Erdőkémia Vállalat mészkőbányáján kívül még egy bánya volt Hetvehelyen, a nagy Ásványbánya, amely sokkal nagyobb és modernebb berendezésű üzem, mint a mi mészkőbányánk. Termelésünk talán egynegyede a nagy Ásványbányának. 1952. május 12-én kimentem Hetvehelyre és jelentkeztem Lőcsey László telepvezetőnél. A falutól kb. 20 perc járásra, az erdő szélén volt egy ház, amely valamikor szintén Szabó Árpádé volt. A ház hátsó szobájában volt a telepiroda, amíg az elülső szoba-konyhában Panka Vince gondnok, egyben a munkaszerszámok karbantartója lakott feleségével és Józsi fiával, aki mint csillés ugyancsak a mészkőbányában dolgozott. Az irodában megtaláltam Lőcseyt, aki körülvitt a telepen, megmutatta az egyes munkahelyeket, aztán elmondta, mi a dolgom az irodában és kint a munkahelyeken. Gondoskodott elhelyezésemről is. Az irodában volt két összetákolt szalmazsákos ágy, rajta lepedő, vánkos, pokróc. Az egyik ágyat megkaptam, a másikban Horváth Zoltán, egy intelligens fiatal bányamunkás aludt, akivel kettesben laktunk az irodában. A telep munkásai az Ásványbánya üzemi konyhájáról kaptak étkezést, én két adagot hozatok. Az egyik adag lesz az ebédem, a másikat este felmelegítem Pankáék konyhájában és vacsorára eszem meg. Hétfőn reggel hozok magammal egy két kilós kenyeret, az elég lesz egy hétre, a reggelire fogyasztott hideg felvágottat stb. szintén Pécsről hozom ki. Egyébként szép helyen 85