Pécsi Szemle, 2011 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1. szám - Márfi Attila: "Vesztett háború és forradalmak utáni viszonyok". Arató Jenő visszaemlékezései 1921-1945. V. rész
----------------------------------- ARATÓ JENŐ VISSZAEMLÉKEZÉSEI 1921-1945. V. RÉSZ ----------------------------------- dúlunk tovább. Éjfél lesz, mire a csoport eléri Hohentauern községet, a századokat a község környéki tanyákon szállásolják el. Május 5-én reggel 8 órakor indulunk tovább. Lassanként leereszkedünk a völgybe, elmarad mögöttünk a téli világ. Elmaradnak a havas csúcsok, a havazott fenyvesek, újra feltünedeznek a zöldellő rétek, lombban álló fák, s mi vidám lélekkel élvezzük a napsütést, a kék eget, a tavaszias világot. Az éjszakát Katzlingban töltjük, következő napon, május 6-án Judenburgon keresztül (ez egy érdekes régi városka) Eppensteinbe megyünk. Itt halljuk a rádió bemondását: a németek nyugaton letették a fegyvert, ellenben keleten tovább harcolnak. Május 7-én Winterleitenbe menetelünk, a sok meneteléstől annyira ki vannak fáradva az emberek, hogy a következő napra, 8-ára Reviczky alezredes kénytelen pihenőnapot rendelni. Május 8-án későn kelünk, jól kimosakodunk, megberotválkozunk, tiszta fehérneműt váltunk, a századcipésszel rendbe hozatom a csizmámat, melynek szögekkel televert talpát valósággal megették a német országutak. Élvezzük, hogy egy helyben állunk, s nem kell mennünk. Délután ötkor Reviczky alezredes hívatja a századparancsnokokat, Lányi főhadnagy elmegy, mi meg hozzákezdünk a dolgaink csomagoláshoz, egyben kiadjuk a parancsot a századnak a menetkészültségre. Vacsoraosztás után azonnal indulunk, az utat ellepő autótömegben csak akadozva és lassan tudunk haladni. Az autók tele vannak poros, piszkos német katonákkal, az országút mentén az árokban felborult, félredobott autók hevernek. Ez már nem visszavonulás, hanem fejvesztett menekülés. Éjjel két órakor a villanyfényben úszó Judenburgba érünk, vége a légoltalmi elsötétítésnek. Reviczkiy alezredes a város szélén vár bennünket, lassanként beérkeznek a többi századok is. Az éjszakát a város szélén üresen álló volt hadifogolytáborban töltjük. Május 9-én reggel hat órakor Reviczky alezredes hívatja a századparancsnokokat: előremegy Hohentauern községbe, a csoport estig érkezzen oda, további paranccsal ott vár bennünket. S azzal autóba ül és elvágtat, többé nem látjuk viszont. Reggel 7 órakor indulunk, keresztülmegyünk a városon, mely zsúfolásig tele van visszafelé özönlő autó- és kocsioszlopokkal, a házakon mindenfelé a piros-fehér-piros osztrák zászló van kitűzve. Az országúton, amelyen vonulunk, végtelen hosszú autóoszlopok vágtatnak. Az út mentén félredobott, árokba fordult autók hevernek, s mindenfelé rengeteg eldobált katonai felszerelési tárgy. A teljesen felbomlott német hadsereg fejvesztetten menekül. A nagy felfordulásban a tömérdek autó között estig csak Unterzeiring községig jutunk el. Itt, Egry Gyula százados parancsára, aki a távollévő Reviczky alezredest helyettesíti, a falu mellett letáborozunk. Újra orosz hadifogságban Május 10-én reggel 8 órakor indulunk Unterzeirinből Hohentauern község felé. Tíz órakor keresztül megyünk Moderbruggon. Alighogy elhagyjuk a községet, amikor kocsik, autók tömege rohan velünk szembe és rémült arcú emberek újságolják, hogy az oroszok este elérték Triebent. Ma reggel már Hohentauern községig jutottak el, s folytatják felénk útjukat. Már csak 4-5 kilométerre vannak tőlünk. Egry százados azonnal leállítja a menetet, lehúzódunk az út mellé, gúlába rakjuk a fegyvereket, s várjuk az oroszokat. Elviharzik a menekülők tömege, csend lesz, az országút teljesen üres. Várjuk az oroszokat, s csak nem jönnek. Egry százados 12 órakor beküld két kerékpárost Hohentauern községbe, nézzenek körül mi újság, főleg pedig keressék meg Reviczky alezredest. Délután három órakor visszaérkezik a két kerékpáros és je 63