Pécsi Szemle, 2011 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1. szám - Fedeles Tamás: In memoriam Tímár György (1932-2010)

FEDELES TAMÁS IN MEMÓRIÁM GEORGII TÍMÁR (*1932 -2010) 2010. november 27-én, életének 79. évében elhunyt dr. Timár György, nyugalma­zott kővágószőlősi plébános, tiszteletbeli esperes a történelemtudomány kandidátusa. A sokak által tisztelt és szeretett tudós papot 2010. december 14-én kísértük utolsó útjára. Timár György 1932. május 25-én született Pécsett. A városban végezte alsó fokú ta­nulmányait, majd a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában tett érettségi vizsgát. Kiváló zenei tehetsége révén (klarinéton, zongorán, orgonán játszott, ez utóbbi hangsze­ren a neves művész, Halász Béla irányításával csiszolta technikáját) ugyan megkezdhette volna tanulmányait a budapesti zeneakadémián, azonban ő a papi hivatást választotta. Hi­vatástudata kialakulásában jelentős szerepet játszott mélyen hívő családja. Két nagybátyja szintén katolikus pap, egyik nagynénje pedig apáca volt. Példaképe anyai nagybátyja, Ha­jós György teológus professzor, akiről mindig nagy szeretettel beszélt. Pécsett kezdte meg teológiai stúdiumait, majd miután az államosítások következté­ben összevonták a szemináriumokat, Győrben folytatta tanulmányait. 1956. június 17-én szentelte pappá Virág Ferenc püspök a pécsi székesegyházban, első szentmiséjét július 1-jén mutatta be az Ágoston téri templomban. A következő évtizedben káplánként műkö­dött Márokon, Nagydorogon, Mágocson, Pakson és Szigetváron. 1966-ban kapta meg első plébánosi diszpozícióját Ibafára. Egészen az ibafai plébánia 1973-as megszűnéséig műkö­dött a faluban, majd dr. Cserháti József megyéspüspök Pécsre nevezte ki segédlelkésznek a Szt. Ferenc- és a Gyertyaszentelő Boldogasszony-plébániákra egyidejűleg. Nem kapott önálló plébániát, mivel egyházmegyei tervezőként is számítottak munkájára. A II. Vatikáni Zsinat reformjainak megfelelően ugyanis folyamatosan zajlott a templomok liturgikus teré­nek átalakítása egyházmegye-szerte, ő pedig remek fantáziája, és kitűnő rajztudása révén csodaszép szembenéző oltárokat tervezett. 1986-ban Kővágószőlős plébániájára kapott kinevezést. Közel két évtizedig látta el a plébánia és a hozzá tartozó filiák, Cserkút és Kővágótöttös lelkipásztori feladatait. 2006 januárjában vonult nyugállományba. Egyházmegyéje története iránti fokozott érdeklődése a 60-as években alakult ki. Pécsi működése idején aktív tagja volt annak a hely- és egyháztörténészekből álló közös­ségnek, melyhez olyan ismert emberek tartoztak többek közt, mint Petrovich Ede, Horváth J. Gyula, Fricsy Ádám, Borsy Károly - hogy csak néhányat említsek. 1969-től folyamatosan publikálta tanulmányait a Pécsi Egyházmegye történetének elsősorban közép- és hódolt­ságkori időszakáról. Élete főművét, a szigetvári várgazdaság iratait közreadó Királyi Szi­­get­et, 1989-ben vehette kézbe a történész szakma és az érdeklődő közönség. Szakály Ferenc bátorítására, messzemenő támogatásával nyújtotta be e munkát a Magyar Tudo­mányos Akadémiához, s 1993 januárjában nyerte el a történelemtudomány kandidátusa tudományos fokozatot. Utolsó tudományos munkáját 2005-ben publikálta, melyben egyik kedvelt témájának, a templomtitulus kutatásnak egy újabb szeletét dolgozta fel. Nem csupán munkáival tanított, hiszen nagyon szívesen vállalt tudományos és tu­dománynépszerűsítő előadásokat is. Tudását szívesen megosztotta a fiatalabbakkal is, amint e sorok írója is tanúsíthatja. Személyes varázsa, humora, vendégszeretete révén szívesen és gyakran látogatták meg a szőlősi plébánián, ahol az elmaradhatatlan pálinka, majd testes borok és finom ételek mellett beszélgettünk történelemről, művészetről, teoló­giáról, zenéről. Kedves Gyuri bácsi köszönöm, hogy megtiszteltél barátságoddal, nyugodj békében! Fedeles Tamás 96

Next