Pécsi Szemle, 2012 (15. évfolyam, 1-2. szám)

2012 / 2. szám - Vargha Dezső: In memoriam ifj. Angster József (1917. január 17. - 2012. március 14.)

In memóriám ifj. Angster József (*1917. január 17. –2012. március 14.) Pécsett született, a nemzetközi hírű orgonaépítő család második nemzedékének, Angster Emilnek (*1874 1939) és Bőhm Józsának (*1891 f­­955) a gyermeke. A keresztségben nagyapja, a gyár- és dinasztiaalapító id. Angster József (*1834 1­918) után kapta a József nevet. A városi zeneis­kolában zongorázni és orgonálni tanult. A Püspöki Tanítóképző Gyakorló Elemi Iskolája (1923-1927) és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma (1927-1935) után tanulmányait a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Villamossági tagozatán (1935-1940) folytatta és szerzett mérnöki diplomát. Az volt a célja, hogy tanulmányai végeztével átveszi az 1867-ben alapított orgonagyár irányítását unokatestvérével, a társtulajdonos Angster Oszkár (*1876 -­941) fiával, Ang­ster Imrével (*1916 1990) együtt. Egyetemi éveiben a nyári szünetek jelentős részét mellette töltve részt vett a tervezés és irányítás részfeladataiban, mind pedig a gyakorlati munkában. Diplomával a zsebében megszerezte az orgonaépítő mesterlevelet is. 1939-ben németországi tanulmányútra indult. Hosszabb ideig Franz Steinernél dolgozott Bietigheimben, majd a nagyobb üzemek munka­­módszereinek tanulmányozása céljából megfordult a Walcker (Ludwigsburg), a Steinmeyer (Oettin­­gen), a Laukhoff (Weikersheim) cégnél. Ezt követően lépett munkába az Angster József és Fia Orgo­na- és Harmónium­gyárban. Szakmai vezetésével, működése alatt közel száz orgona készült, köztük 3 manuálos, 35-50 változatú nagyobb alkotások, mint Budapesten a Haller-téri, a Tisztviselőtelepi, a Remete-kertvárosi, a Csepel Belvárosi-, továbbá a jászóvári, a kolozsvári, Pécsett a Belvárosi-, és a Ferences-templom orgonája. Közben megalapították a rákospalotai fióküzemet is. A gyár fejlődését a világháború időszaka árnyékolta be, az 1949. december 28. államosítás pedig végleg megszün­tette az orgonaépítést Pécsett. Az államosított üzem még rövid ideig működött Pécsi Hangszer- és Asztalosárugyár néven, majd teljesen megszűnt. 1949-ben házasságot kötött Zádor Judittal (*1930 -2011), mely házasságból négy gyermek született. 1950-51-ben Pécs M. J. Városi Tanács VB Építé­si Osztályának gépészmérnöke. 1951-ben, koncepciós perben, másodfokon 1 évi börtönbüntetésre ítélték. 1952-ben, szabadulása után a Baranya-Tolna Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál he­lyezkedett el, ahol egy éven belül főmérnök, illetve műszaki igazgatóhelyettes lett. Innen ment nyug­díjba 1978-ban. Működése során olyan gépi berendezéseket és technológiákat kezdett alkalmazni a téglaiparban (pl. szállítószalagot), melyet előtte senki. Az anyagformázás elméleti és gyakorlati is­meretének országosan elismert szaktekintélye lett. Számos technológiai újítást vezetett be, amelyek növelni tudták a termelés hatékonyságát. A METESZ-nél végzett vezetőségi tevékenysége során több mint ötven előadást tartott, miközben 1959-től aktívan segítette a Szilikátipari Tudományos Egyesület munkáját. Meghívott előadóként működött a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, an­nak megalakulásától nyugdíjba vonulásáig. 1983-tól tagja volt a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesületnek. A '70-es évek közepétől szakmai tanácsadóként kezdett foglalkozni orgonaépítéssel. A ’80-as évek elején, a Soros Alapítvány támogatásával orgona-akusztikai kutatásokat kezdett Judit lányával, és annak férjével, Miklós Andrással. Ők 1992-től kutatásaikat a stuttgarti Fraunhofer Inté­zetben folytatják. A nagy nemzetközi elismertséget hozó kutató-fejlesztő tevékenységet a legutóbbi időkig ő is segítette. A Baranya Megyei Levéltárban a család és a gyár történetét kutatta. Vállalati munkájáért számos kitüntetést kapott. Pécs Város Millecentenáriumi Díjával 1996-ban, TÜKE-díjjal 2004-ben, Magyar Örökség-díjjal 2006-ban tüntették ki. Egészsége megromlásakor a fővárosba köl­tözött, ott is hunyt el. Szülővárosában, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Őróla igazán elmondhatjuk, hogy nagy idők tanúja volt, halálával a nemzetközi hírű orgonaépítés neves alakja távozott. Derűs lényét, szeretetreméltó természetét sokan megőrizzük emlékezetünkben. Vargha Dezső

Next