Pécsi Ujlap, 1907. december (1. évfolyam, 14-36. szám)

1907-12-03 / 14. szám

I. évfolyam. Kedd, 1907. december 3. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MEGYE­ UTCA 20 SZ. « :: :: MEGJELENIK :: :: HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL :: :: MINDEN NAP :: :: AZ UJ LAP PÉCSI MELLÉKLETE a szab­adgondolkozók életiből. Számkivetetten. A bolygó zsidó. Thyű! h­ogy a fészkes fülemüle bújnék beléjük Nem eleget bolon­dították tavaly télen a népet! Most megint itt vannak — dühön­gött magában a polgármesterhelyet­tes, mikor eléje került az ügy. A szabadgondolkozók a várostól kértek termet. Mit csináljon?! . . Bevetődött a városi főispánhoz. — Méltóságos Uram! A szabad­gondolkozók a városi tanácstermet, iskolát vagy mit kérnek a várostól előadásaikra. Mit tegyünk a demo­­kratia, a kultúra és polgárok nevé­ben kérik. — Hm! A polgárság nem veszi be őket — a kultúrát nem terjesztik — a demokráciát összetévesz­tik a demagógiával — Ne adjuk hát nekik. — Ezek az emberek voltak, akik októberben bepiszkították a ta­nácstermet. — Ezek. — Én nem adnám nekik. — Lármázni fognak. — Az a mesterségük. (NB. A szabadgondolkozók a vá­rostól helyiséget kértek és nem kaptak.)* A Pécsi Nemzeti Casino­­legutóbbi választmányi gyűléséből. Tisztelt választmányi ülés! Van szerencsém bejelenteni, hogy a Sza­badgondolkozók Pécsi Társasága hat kulturális est rendezésére kéri a Nemzeti­­Casino nagytermének átengedését. Ez volt az elnök előterjesztése. A választmány szószólója: Tisztelt választmány! A szóban forgó és kérelmező társaság köz­­szereplése ismeretes. Casinónk törek­vései szintén azok: a társadalmi egység és a nemzeti gondolat szol­gálatában állunk. A kérelmező társa­ság támadó jellege széthúzást s bomlasztást terjeszt, törek­véseiben s hatásaiban nemze­tietlen. Azt indítványozom kérvénye utasitassék el. A választmány ez értelemben ha­tároz. * — Jó napot Lechner úr! — Van szerencsém! — Mint a Vigadó bérlőjét keres­sük. — Szolgálatára lehetek az urak­nak ? — Igen a szabadgondolkozás cél­jaira ki akarjuk bérelni a nagy termet. — A gondolat szabad — de a terem nem az. — Lefoglalták? — Igen. — Minden időre? — Nem ? — Tehát átengedi nekünk ? — Nem ! — Megfizették a papok? — Nem. — Nem ért velünk egyet? — Nem! — Nem fél tőlünk! ? —Nem. — Meg fogjuk akadályozni, a Vi­­­gadó előadásait! — Tessék. — Adja, nem adja? — Nem. — Ez az utolsó szava ? — Igen. — Na majd maga lássa!! — Igen. Hajdú (született Hirschfeld) Gyula Kohn Tiborhoz és Weiszfeld Sala­monhoz. — Barátom nektek kell átengedni helyiségeteket. Az egész város buta, mint az éjszaka ... de megmutat­juk .. . Csak azért is . . . köztetek lehet szabadon gondolkozni. — Felekezeti különbség nélkül? — Felekezeti különbség nélkül. — Akkor jól van s csakis igy van jól. — Miért? — Mert közöttünk nincs felekezeti különbség. — Hogyan? — Amióta megalakult a keresz­tény ifjak köre, mind zsidók vagyunk a Munkácsy­ utca 9. sz. alatt. Mind egy szálig. — Majd hozunk mi vegyes tár­saságot: Rácz kálomista, Buday katolikus, Forgon Lajos luteranus, Doktor Sándor egy hete felekezetien. És mindnyájan szabadgondolkozók vagyunk. —­ És nincs különbség köztünk. — Nincs! Mi, ti, ők, mindnyá­jan egyek vagyunk. — És a hallgatóság ? — Az nem gondolkozik. Az szabadon elővezettetik. * Si non e vera, e beu trovato. Ma­gyarul : Ha nem is egészen igy volt — de egészen igaz. Erkölcsi tanulság: A szegényt ápoló Nőegylet­nek nem kellenek: mert nyomorulttá teszik a szegényt; a demokrata Főispánnak: mert félrevezetik a tömeget; a Nemzeti Casinónak, mert nemzetietlenek­ a Munkácsy­ utca 9. számnak?? — No annak kellenek! — Oda­valók ! Jól van! A Jakabok számításai Örömmel telik el minden igazán jóérzésü magyar ember szive, midőn hírét veszi, hogy a messze idegenbe Amerikába szakadt honfitestvéreink seregestől jönnek vissza. Sokat csá­bított a fényes ígéret, melynek akár­hány szerencsétlenül felült és most keservesen bánja. Egy ily igazán szivet lelket szomorító esetről értesít bennünket villányi levelezőnk. Tegnap jött haza Pécsen át az Eszék felé menő vonattal egy német ember Amerikából, a boldogság hazá­jából. Kényezve panaszkodott a nagy nyomorúság miatt. Csak úgy hem­zseg a munkát kereső mindenféle idegen ember az utcákon. Nincs be­tevő falatjuk s a­kin nincs tisztes­séges ruha, azt a gyerekek az utcán megdobálják. „Szivesenebb dolgozom­­ úgymond — itthon 2—3 koronáért, mint ott 5 dollárért.“ Egy jó ismerőse, barátja családostul ment ki, ott meghalt gyermeke, nyomasztó gon­dok, nagy ín még már elsorvasztják őket, siránkozva vágyódnak haza, de nem lehet, mert nincsen pénz. Szomorúan bizonyítja ez eset hogy hány ember esett a gazdagodási­ vágy és a könyen hivőség áldoza­tául. Mikor mindenki önzetlenül örül visszavándorló testvéreinknek, a Jakabok ebből is hasznot akat­ak húzni. A Népszamára már előre lármáz, hogy hát ily mó­don akarják a még itthon maradt munkások nyomorúságos bérét még mélyebbre lenyomni, és a szegény emberek sorsát még keservesebbé tenni. De ezt ők (t. i. a Jakabok) nem fogják engedi. (!) Íme a Nyo­mor vámszedőinek észjárása, ravasz számítása, hogy egyrészt az után jövő honfitársainkat már eleve befogják a Jakabfilléreket fizető adó­zók közé, másrészt pedig az itthon levő „maszlagos“-okat jól megnyer­­geljék ismét egy kis jóakarattal (!) hogy ime mi védjük ám a munka­béreket! tehát csak ide, ide keresz­tény munkások, mert nálunk van az üdvösség! Üdvözöljük hazajövő keresztény munkástestvéreinket! Keresztény el­veken való gazdasági szervezkedés­sel és összetartással majd csak biz­tosítja ez a jó haza földje is tisztes megélhetésünket! Szociális törvények­et, nép­jóléti intézményeket kérünk — ak­kor nem kell sem Amerika, sem népbolondító vörös Jakab!­ fl 14. szám T is. Kávéházakban, ven­déglőkben, fodrász­üzletekben s a vasúti állomáson követeljük az Új Lapot! — Hírek, Rovás. E cím alatt lapunkban egy ál­landó rovatot nyitunk, amelyben kíméletlenül ostorozunk mindent, ami szenyes és piszkos Ami feké­­lyét képezi a társadalomnak. A nemzeti küzdelem alatt megin­dult tulipánmozgalom határozott célja az, hogy teret biztosítson mindenütt és mindenkor a magyar ipar termé­keinek. E nagyfontosságu mozgalom­ban kereskedőinknek kellene meg­tenni az első nagyfontosságu lépést és idegen gyártmányt raktáron tar­tani nem volna szabad. Ezáltal meg­előznék a vásárló közönséget abban hogy az idegen gyártmányt vissza­utasítsa.­­ Szeretjük hinni, hogy keresztény kereskedőink eleget is tesznek min­denben kötelességüknek. De bizony nem úgy gondolkozik „az Isten vá­lasztott népe“? Ő azt mondja, az üzlet , az üzlet s a fő elv az, csapjuk be a golt! Hisz mindnyájan Felhívjuk mélyen tisztelt olvasóink figyelmét a lapunkban hirdető szolid cégekre!

Next