Pécsi Ujlap, 1908. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1908-05-01 / 101. szám

II. évfolyam Péntek, 1908. május 1. 101. szám. ■-­ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MEGYE­ UTCA 20 SZ. :: TELEFON 222. :: Május 1-én. A munka a keresz­tény álláspontról. A szocializmust s az egész társadalmi kérdést „kenyérkér­désnek“ is nevezik. Az egyén földi jólétének kiküzdése, a szükséges s megfelelő létfön­­tartás biztosítása mindenki szá­mára, — általánosságban ez képezi a kérdés tárgyát, a tö­megmozgalmaknak indító okát s egyszersmind elérendő célját. E cél megvalósításában mint főeszközt, — e kérdés megol­dásában mint kizárólagos kul­csot kell tekintenünk a munkát, a­mely nem más, mint az egyes erriberek közreműködése saját sorsának javítására. „Aki nem dolgozik — ne is egyék“ — mondotta szent Pál. Tehát­­ ha boldogulni akarsz, ha ke­nyered nincs, ha enni akarsz — dolgozzál ! ! A munka — minthogy fá­radságba kerül s erőkifejtéssel jár — önmagában terhes va­lami ! A régi pogány világban szégyen volt a munka. Plátó szerint a munkások osztálya, a dolgozó iparos „másodrendű“ ember! Miért ? ! A megszé­gyenítő s meggyalázó munka degradálja az embert! A munka megbélyegző, amely csak a rabszolga-hadnak való ! Cicero — a nagy római szónok — a műhelyben dolgozó iparost nem tartja tisztességes, becsületes embernek. Ez volt a régi po­gány felfogás a munkáról s a munkásról. A keresztény világnézet, Krisz­tus evangéliuma egészen mást tanít. — Kárhoztatja a renyhe, lusta életet s amit a római arisztokrata gyalázatnak tartott — azt erénynyé emelte, s mit erénynek vélt — azt a sem­mittevő uralkodást bűnnek mi­nősítette. A kereszténység ál­talános, mindenkire kiterjedő kötelességet állít fel. Szerinte minden embernek kell dolgozni — nemcsak a föld gyomrában meggörnyedt bányásznak vagy annak a gyári munkásnak, utca­seprőnek, hanem a szalonok lakóinak, a kabátos emberek­nek is. Keresztény életelv, kö­telező parancs, hogy „imád­kozzál és dolgozzál !“ — Mily kirívó ellentét a pogány világ felfogásával. A keresz­ténység fölemeli a munka értékét, megszenteli, meg­nemesíti, s azt erkölcsi tartalommal, értékkel ru­házza fel. Maga Krisztus egész életén át dolgozik s evangé­liumában a munka apo­lógiáját és szentesítését adja. Krisztus nevelő-atyja Szent József a munkás, az ipa­ros-osztály védőszentje, kiben a kereszténység által megszen­telt munka példaképét leírjuk, ki mint a „műhely embere“ élte át egész életét. Erkölcsi indító­ okokat állít fel a keresz­ténység s egyszers mindenkorra érvényes elvként jelenti ki, hogy azért élünk, hogy dolgoz­zunk. „A madár repülésre, az ember munkára van teremtve!“ A kereszténység önzetlen munkát sürget, önerejének felhasználását, az egyéni tehet­ségnek, a talentumoknak kama­toztatására ; áldozatot is kíván, midőn a közjót munkáltatja s elítéli a haszonleső önzést. — A keresztény munkás nem tisz­tán azért dolgozik, hogy éhen ne halljon ; más szempontokból indulva ki : jót, erényt akar gyakorolni, Istennek tetsző kö­telességet teljesíteni. Tehát a keresztény felfogásban a munka felemel s boldogít. A munkás nem megvetett rabszolga ! Maga az Isten Fia nyújtja kezét an­nak a meggyötört munkásnak s a testvérinek szólítja, munkáját tiszteli és jutalmazza. Új világ ez ! Az evangé­­­lium világa. A munka élet­fel­tétel, nem kínlódás, hanem öröm. Örül a munkás, mig két kezével dolgozhatik. S ezek az erkölcsi indító­ okok, ezek a ter­mészetfeletti szempontok a szo­ciális kérdések megoldásában nagy szerepet játszanak. — A munka az evangélium felfogásában a keresztény világ­nézetben a haladás, a re­form, a jó irányban meg­oldott társadalmi kérdés első s elengedhetetlen, de egyszersmind leghatáso­sabb emeltyűje, míg az az „államilag parancsolt és rendőri felügyelet alatt végzett kény­szermunka“, amelyet a szociál­demokrácia kollektivizmusa hir­det, az visszaesést jelent, sü­­lyedést egész a rabszolgaságig. Mi hirdetjük, hogy a munkás nem gép, nem emberanyag, erőforrás, amelyet pénzen vesz­nek, nem árucikk, amelynek értéke a kínálat és kereslet esélyeinek van kitéve, hanem „erkölcsi tényező**, kinek munkája tiszteletre s jutalomra méltó ; nem rabszolga, hanem szabad, ki tehetségét hűen fel­használva, önálló tevékenységet fejt ki. Ez az evangélium hangja. — Ez a kereszténység titkos ereje ! Ezt hirdetjük ma fen­nen, május 1-én, a Vörö­sök polgári ünnepén !­­­3y. Hírek. Lapunk leg­közelebbi száma — tekintettel május 1-jére — vasárnap reggel jelenik meg. — A Szentháromság­­szoborra a pécs-belv. plébá­nia - hivatalban folytatólagosan adakoztak: özv. Greksa Jó­­zsefné 4 kor., Finta testvérek, Kernyák Vince 5 kor., Loc­­steiner József, özv. Karlovics Mária 3 kor., Parti Anna­­2 kor., Ferblicsky Ferenc 1 kor. — A budai külvárosi plébánia újabb gyűjtése : 14 korona 12 fillér. — A pécsi lóversenyekre, melyek május 2. és 3-án fognak le­zajlani, egyre-másra érkeznek a ma­gánosok által fölajánlott szép ver­senydíjak, melyeket az intézőség ki is fog állítani. A bérkocsik tarifája a versenypályára és versenypályáról 4 koronában van megállapítva. A belépő jegyek a versenyig özv. Tausz Vilmosné különlegességi árudásában páholy 20 koronáért, 1 hely az egyik versenyre 3, a kettőre 5 koronáért váltható. A belépő­jegy ára 60 fill. A pécsi lóversenyek iránt ezúttal a távoli vidéken is szokatlan nagy ér­deklődés mutatkozik, hihetőleg ezen évben a pécsi közönség is nagyobb érdeklődést fog tanúsítani, mint más években. — Otthagyta a kabátját a betörés színhelyén Bosszantás­ból-e vagy véretlenségből, midőn elvittek két hektoliter bort a szor­galmas németmároki gazdák villányi pincéjéből. A csendőrök szorgosan mennek a zsíros kabát szaga után, de eddig még nincs gazdája. Előfizetési ára a főlappal együtt: Helyben egy hóra . . . —.60 K. Vidéken egy hóra. . . 1.30 „ Legalább 4 egy csomagban 1.— „ Jakab nap. Miért ünnepük a vörösek május 1-ét ? Május 1. Fülöp és Jakab. Sok ember kérdezősködött már, hogy miért is ünnepük a vörösek május elsejét ? Felelet:­­A. : Akkor van a természet feltámadásának ünnepe ! amely jelképezi a megszakadásig vá­rakozó vörös munkásság által sejtett, a khosorrú vezérek ál­tal szívből óhajtandó új társa­dalmat ! amikor ők lesznek a népek nyakán ülő oreságok. 173. : Akkor lehet a zöldbe menni már, — ott pedig job­ban esik a szakszervezeti ivás. C. : Dehogy, dehogy ! Néz­zétek meg a kalendáriumot.. . Milyen nap van akkor ? Jakab, Jakab, Jakab napja ! — ezért a vörös ünnep !­­A.,­­33. : Az ám! erre nem is gondoltunk ! — A bányatelepi iskolák tanulói kedden délután igazgatójuk vezetése mellett vagy 400-an meg­tekintették az „Uránia bioskop“ re­mek Oberammergaui passiójátékát „Jézus életét!“ — Százhat évet asszony. Zselickislakról írják, hogy ott a na­pokban halt meg 106 éves korában Vajda Katalin. — Az öreg asszony 1802-ben született, mindig egészséges volt és még életének legutolsó heté­ben is dolgozott. — A leintett néplázító­ Kurd­ról írják: Már hetek óta valósággal elárasztja a szakcsi kerületet a nép­szerűséget hajhászó Szemere Kálmán félkegyelműségre valló plakátjaival. — Állítólag a munkásházak érdekében buzgólkodik — persze minden megbízatás nélkül — de úgy látszik rejtett céljai vannak. Mindenfelé megjelenik a falvakon és ahol szóhoz engedik, ott logikátlan handa-bandázásaival valósággal el­csavarja az egyszerű nép fejét. Hét­főn ápr. 27-én Kurdon is megjelent már másodízben, ahol előre bejelen­tett látogatására nagy néptömeg ve­rődött össze. A helybeli csendőr­őrsvezető igazolásra szólította fel, de engedélye a népgyűlés megtartására nem lévén — a szenvedélyes szó­nok ezúttal nem szónokolhatott Felhívjuk mélyen tisztelt olvasóink figyelmét a lapunkban hirdető szolid cégekre!

Next