Pécsi Ujlap, 1912. július (6. évfolyam, 146-171. szám)

1912-07-19 / 161. szám

VI. évfolyam — 161. szám. Péntek, 1912. julius 19. Az „UJ LAP” melléklete. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl nyomda részv.-társaság Pécs, Lyceum­ utca 4. sz. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: | Főszerkesztő: Felelős szerkesztő | Felelős szerkesztő lakása: 222. szám.­­|| MÜLLER KÁROLY HORTOBÁGYI JÓZSEF || Apáca-utca 4. — Telek 1. száma: 484. Az élelmiszerek drágasága. Pécs, Julius 18. Általános ma a panasz a drágaság mi­att, ország-világ azon töri a fejét, mikép le­hetne e bajon segíteni. A termelő és fogyasztó érdekei egy­mással ellentétben állanak, pedig mindkét ér­deket egyformán figyelembe kell vennünk. Vizsgáljuk tehát ezt az ellentétet elfogulat­lanul, tisztán abból a szempontból, hogy mi itt az igazság és mikép lehetne segíteni a bajon. A legszükségesebb élelmiszerek ára napjainkban jelentékenyen megdrágult. En­nek a drágulásnak kétféle oka van: az egyik egyetemes és állandó, a másik különös és ideiglenes. Egyetemes okok: Az élet az utolsó ne­gyedszázadban általában tetemesen megdrá­gult és ezt mindenki egyaránt érzi. A termelő sem vonhatja ki magát ez alól. Mivel kényte­len a termelő tényezőket drágábban fizetni, nem méltányos-e, hogy ő is felemelje a ter­mények árát? Másrészről az élelmiszerek is alája van­nak vetve úgy mint minden más a kereslet és kínálat kérlelhetetlen törvényének, már­pedig a kereslet napról-napra növekszik. A jólét utáni vágy jutott uralomra az­­alsóbb osztályoknál, amely vágy — megengedem — nagyon jogos ugyan, de meg vannak a kö­vetkezményei is. És pedig minő következmények? Azok, hogy bizonyos élelmiszerek, főleg a hús, mely ezelőtt ötven évvel csak a jómódúak asztalán szerepelt, ma a munkásoknál is mindennapivá lett, még­pedig annyira, — a mészárosok tudnak erről felvilágosítást adni — hogy a silányabb hústermékeket már meg sem veszik. Nagyobbá lett tehát a fogyasztás, job­ban keresetté az áru, már­pedig azt minden­ki tudja, hogy valamely termék ára abban az arányban nő, amely arányban növekszik a kereslet. Tegyük hozzá, hogy növekedett az adó, drágább lett a kézi napszám és akkor be kell ismernünk, hogy ha az élelmiszerek ára is emelkedett, ez nem csupán a termelő önké­nyétől függ, hanem bizonyos gazdasági és társadalmi tények következménye is, amit tagadni gyerekes dolog lenne. Ezekhez az állandó okokhoz az idén még mások is járultak, amelyeknek fontos voltát tagadni nem lehet. A csaknem orszá­gos köröm- és szájfájás és más járvány­szerű betegségek megtizedelték az állatállományt; a rendkívüli időjárás megnehezítette a többi­nek táplálását. A városi polgár az idei nyár rekkenő hőségét főleg azért szidta, mert nagyobb volt az utcán a por, kevésbbé kellemes a sé­ta. Pedig a nagy szárazság komolyabb ba­jokat is idézett elő. Ennek következtében nem tudott fejlődni a főzelék fele. Ha hiányzik a takarmány, nincs hús, nincs tej s ha nincs tej, nincs vaj sem. Mit lehet tenni ezen elemi csapásokkal szemben? Azt ugyan el nem érjük, hogy az a paraszt, aki csak 10 kiló vajat tudott eladni az idén 20 helyett, amennyit rendesen szo­kott, hogy az ennek a tíz kilónak az árát fel ne emelje, ahhoz joga is van, ezt el kell is­mernünk. Általános költségei ugyanazok voltak, a különös költségek sem sokban vál­toztak. Meg azután a vevők nagy kereslete is felbátorítja őt, hogy árait emelje. Ezzel szemben csak egy eszköz van, amit azonban alig merünk ajánlani, nem is fogják követni, a fogyasztó közönség mérsékelje igényeit. Az állam is tehet itt egyet-mást: a földmivelési miniszter hitt is össze értekez­letet, de sok eredményt eddig nem értek el. De mivel is segítsen. Az argentínai hús sem minőségileg nem vált be, sem árban valami tetemesebb csökkenést nem idézett volna elő. A szerb és oláh marha behozatal a saját állatállományok egészségét veszélyezteti. De különben is a magas húsár nem egyedül az állathiány következménye. Hiszen amikor beállt nálunk a múlt évben a takarmányhiány, a tenyésztők kénytelenek voltak állatjaikat részben eladni, az állat­árak hanyatlottak, a hús ára még­sem szállt lejebb, mert ott van­nak a közvetítők, akik a hús magas árát mesterséges módon is fentartják. Ha ez így van most, amikor a takarmányhiány és a kö­zelgő tél miatt a gazdák úgyis eladják állat­jaik egy részét, minő kilátásaink lehetnek a jövőben, mikor a takarmányhiány megszűnik és az állat­eladás is kevesbedik. Sajnos, is­mét csak a hús árának emelkedésétől fél­hetünk. Már­pedig ezt az áremelkedést végre is a jogos határok közé kell visszaszorítanunk. Vannak ugyanis lelkiismeretlen közvetítők, kik minden skrupulus nélkül készek bármi­kor kihasználni a közszerencsétlenséget. Ha némi áremelkedés jogosnak mutatkozik is, óvakodjunk legalább azoktól, kik a zavaros­ban akarnak halászni. Mert a természetes áremelkedést ezek még visszaélésekkel is tetézik, meg lévén győződve, hogy a szeren­csétlen nagy közönség vakon fog nekik en­gedelmeskedni. Ez ellen kell úgy állami, mint társadalmi téren a legnagyobb eréllyel fellépni és őket megakadályozni abban, hogy a fo­gyasztó közönséget teljesen kizsarolják. Szociális Havat. A Pécsi Keresztény Szociális Egyesület kebelében megalakított sajtó­bizottság, hol­nap pénteken este 8 órakor nagy értekezle­tet tart. A bizottságba belépni még lehet. Vendégeket szívesen látunk. Az elnökség. (Felülfizetés.) Az építőmunkások jú­nius 29-én tartott mulatságára utólagosan felülfizetett Bánk Pál - kor. Fogadja a ve­zetőség köszönetét. (Igaz Szó nyugták megérkeztek.) A központból megérkeztek az „Igaz Szó“ elő­fizetési nyugták, melyek nagyban elősegí­tik az agitáció módját. Aki tehát az Igaz Szó érdekét szolgálni akarja, kérjen a párttitkári irodában ilyen nyugtákat, melyekkel a Köz­pont az illetőt feljogosítja az előfizetési díjak átvételére is. HÍREK. (Virág Ferenc bucsuzása.) V­i­r­á­g Fe­renc tb. pápai káplán, paksi plébános holnap utazik el véglegesen Pécsről, hogy plébániá­ját július 21-én, vasárnap elfoglalja. A pak­siak nagy örömmel és ovációval várják. Dr. Mádi Kovács Jánosnak, a paksi válasz­tókerület országgyűlési képviselőjének auto­mobilján megy vasárnap délután Szekszárd­­tól egész a paksi határig, ahol négyesfogat és bandérium várja. Installációja július 28-án, vasárnaphoz egy hétre lesz, amelyet Kör­me­n­d­y Károly tb. kanonok, papnevelő­intézeti aligazgató végez. Távozása előtt a pécsi papnevelőintézet igazgatósága ma dél­ben szeretetlakomát rendezett Virág Fe­renc tiszteletére, melyen tisztelői, jóbarátai és a szemináriumi asztaltársaság tagjai kö­zül húszan voltak jelen. Wurster József dr. pápai prelátus, papnevelőintézeti kor­mányzó a szeminárium, K­ó­r­ó­d­y Miklós tanítóképzőintézeti tanár a preparandia, Förster Jenő és Majorossy Imre kir. tanácsos, nyug. polgármester a jóbarátok, B­o­z­ó­k­y Géza dr., pozsonyi kir. jogakadé­miai tanár az Urak Kongregációjának nevé­ben búcsúztak tőle. Virág Ferenc megha­­tottan köszönte meg a papnevelőintézet és a jelenlevő vendégek szeretetét. (A városi erdölőmérnöki állás.) Pécs város törvényhatósága 1911. november 6-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy az eddig különálló erdőmesteri és erdőtiszti állást B­u­d­a Rezső nyugdíjazásával egye­síti és a teendők végzésével Tripammer Károly erdőtisztet bízta meg. A két állásnak egyesítését az ezen ügyben illetékes föld­­mivelésügyi miniszter ma érkezett leiratá­val jóváhagyta. Az állást a jövő hét folya­mán tartandó városi közgyűlésen fogják be­tölteni. (Szerencsétlenség munka közben.) Cse­­k­e János lakatossegéd Kossuth­ utca 5. sz. alatt ma reggel munka közben súlyosan meg­sérült, amennyiben egy bádogdarab karjá­nak ugrott és ütőerét elvágta. Súlyos sérü­lésével a kórházba szállították. (Öngyilkosság az elmegyógyintézetben.) Siegelmann Fanni 21 éves paksi illető­ségű hajadon, ki öt napja van az elmegyógy­intézetben, ma reggel 7 órakor, míg­ ápolója a reggeliért ment, az ablak sarkára fel­akasztotta magát. Mire észrevették,­­a sze­rencsétlen meghalt. A lepedő széléből ugyan­is lehasitott egy darabot, az ágyát az ablak­hoz tolta s igy az ablak sarkán lévő vasat könnyen elérhette. A nyomban megejtett vizsgálat megállapította, hogy mulasztás senkit sem terhel. (Arcképleleplezési ünnepély.) A bölcs­kei úri kaszinó július 27-én műsoros ünne­pély keretében fogja leleplezni távozó elnö­kének S­z­a­k­á­c­h József bölcskei nagybir­tokosnak olajfestményű arcképét, melyet az ünnepeknek fia, S­z­a­k­á­c­h Iván dr. duna­­földvári orvos készít. Az ünnepélyre, amely tánccal lesz egybekötve, a rendezőség meg­hívta a szomszédos községek közönségét is. Ugyanez alkalommal a Bölcskén nyaraló diákok footballcsapata mérkőzni fog a duna­­földvári diákok csapatával. A verseny iránt élénk érdeklődés nyilvánul. A befolyó tiszta jövedelmet footballfelszerelési célokra for­dítják, míg az arcképleleplezési ünnepély jö­vedelme a kaszinó könyvtáralapját fogja gazdagítani. (Arénaépítés Dunaföldváron.) Duna­­földváron, ahol pár nap óta egy 30 tagból álló, jónevű színtársulat működik, mozga­lom indult meg, hogy a község, a társada­lommal karöltve arénát létesítsen, ahol a színtársulatok megfelelő helyiséget találná­nak s a község művészet­kedvelő közönsége is nagyobb kényelmet találna. A színtársu­lat ugyanis jelenleg egy korcsmahelyiség­ben játszik s ez a körülmény nagyban visz­­szariasztja a közönséget a színházba járás­tól. Az aréna építésterve mindenütt osztat­lan tetszéssel találkozott s mint értesülünk, a község vezetőemberei álltak a mozgalom élére s igy bizton remélhető, hogy a duna­­földváriak régi vágya hamarosan teljesülni fog.

Next