Pécsi Ujság, 1894. április (13. évfolyam, 77-102. szám)

1894-04-01 / 77. szám

9 keserű kenyerét. De meghalván, visszatért hazájába és hűlő hamvaira borul a detronizált Habsburgok tör­vényes királyi hatalma és mindent elföd a kiengesztelődés érzete. Sugározzák e megszentelt ham­vak, le vélj­e a gyászpompában ra­gyogó ravatal fénye a kiengesztelő­­dést a magyar nemzet millióinak szí­vébe, hogy megvalósulhasson az, a­mit Kossuth Ferenc és vele minden jó magyar kiván : Szűnjék meg a pártharc, legyen Magyarország a szeretet hazája. „Hazafiság és dogma“ cím alatt a „Magyarország“ azon merev álláspont el­len ir, melyről a katholikus papság — elenyésző csekély kivétellel — megta­gadta a Kossuth iránt való kegyelet nyil­vánítását. A „Magyarország" igen helye­sen követeli azt, hogy az egyház papjai teljesítsék a nemzeti kegyelet kötelességeit és hivatkozik a gyakorlatra, mely szerint a katholikus egyház már nem egy alka­lommal részesített egyházi tiszteletadásban nem katholikusokat, így a lutheránus Radó Kálmán vasmegyei főispán 16 éves főispáni jubileumán Hidassy Kornél szom­bathelyi püspök a székesegyházban hála­adó istentiszteletet tartott, melyen ő maga celebrált fényes segédlettel, pedig Szom­bathelyen van evangélikus templom és pap is. Ez az adat pirulásra késztetheti ugyan a mi papjainkat, a közönséget pedig még nagyobb megbotránkozásra, mert kitűnik, hogy itt nem elvről van szó, hanem a jóravaló akarat hiányáról. Hanem azért ez nem fog változtatni a dolgon. A fana­tikus gyűlöletben megátalkodott papi szí­vek tovább is kőkemények maradnak. Nem lehet azokkal okosan beszélni — ma még. Politikai hírek. A francia köztársasági elnök Szt-István rendjele. Carnot köztársa­sági elnök hivatalos kihallgatáson fogadta Hoyos gróf osztrák és magyar nagyköve­tet, a­ki Ferenc József ő felsége nevében átadta az elnöknek a Szent­ István rend­­elvényét. Ez alkalommal a nagykövet újra biztosította Carnot elnököt, hogy ő felségét Cap Martin­en tartózkodása rend­kívül kielégítette. Carnot elnök azt vála­szolta : boldognak érzi magát, hogy ő fel­sége kellemes emléket vitt magával láto­gatásáról és a fogadtatásáról, a­melyben Franciaországban részesült és fölkérte Hoyos grófot, legyen tolmácsa ő felségénél ő szinte béke érzelmének. Az elnököt a ki­hallgatásnál katonai főnöke és a főnök­ség tagjai díszben, továbbá a diplomácia kar bemutatója és magántitkárának helyettese környezték. Hoyos gróf kíséretében voltak az osztrák-magyar nagykövetség tagjai teljes díszben. A nagykövetet az Elysée­­palotába érkezésekor és eltávozásakor ka­tonai tisztelgéssel üdvözölték. A francia hírlapok közül több kiváló jelentőséget tulajdonít annak, hogy Ferenc József ő felsége Carnot elnöknek a Szent­ István­­rendet adományozta, kiemelik az ünnepi szertartást, a­melylyel a rend jelvényeit átnyújtották és hangsúlyozzák azt a kö­rülményt, hogy az átadás és az abbáziai ta­lálkozás napján történt. A „Figaró“ azt mondja: Ferenc József ő felsége ezzel akarta megmutatni, hogy Franciaország ellen semmi sincs készülőben. Minden­esetre azt bizonyítja e rendjeladományozás, hogy Franciaország viszonya a hármas­szövetséghez járult. Ő felségét Cap San Martinban tartózkodása bizonyára meg­győzte arról, hogy rágalom, ha a fran­ciákat a béke veszélyeztetőinek mondják. Törvényjavaslat a gyermekek vallásáról. (A közoktatásügyi bizottság szövegezése szerint.) 1. §. Különböző, bevett vagy tör­vényesen elismert vallásfelekezethez tar­tozó házasok, házasságuk megkötésétől számított hat hó alatt egyszers mindenkorra megegyezhetnek arra nézve, hogy gyer­mekeik valamennyien az atya vagy az anya vallását kövessék, illetőleg abban neveltessenek. Ha a házasfelek egyike sem, vagy csak egyike tartozik valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez, eb­ben az esetben is joguk van az előbbi bekezdésben megjelölt megegyezésre oly­­képen, hogy közakarattal megjelölik azt a bevett vagy törvényesen elismert vallást, a­mely valamennyi gyermekük vallása legyen. A megegyezés polgári hatóság vagy kir. közjegyző előtt, személyesen jelentendő ki és írásba foglalandó. A megegyzés alakiságait, valamint annak anyakönyvi nyilvántartása körül követendő eljárást a vallás- és közokta­tásügyi,­­ illetőleg az igazságyi és a belügyminiszter rendeletileg szabályozza. 2. §. Az 1. §-ban körülírt megegyezés hiánya esetén a gyermekek szüleik val­lását nemek szerint követik, illetve abban neveltetnek, a­mennyiben ezen vallás a bevettek, vagy törvényesen elismertek közé tartozik. A bevett vagy törvényesen elismert vallások egyikéhez sem tartozó szülő jo­gosítva van megállapítani, hogy a neme­­bek­ gyermekei a bevett vagy törvényesen elismert vallások melyikében nevelendők. Ha az illető szülő nem határoz, a másik szülő azonban valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezet­hez tartozik, akkor az összes gyermekek ezen utóbbi szülő vallását követik, illetve abban neveltetnek. Ha egyik szülő sem tartozik vala­mely bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez, és egyik sem határoz az iránt, hogy a gyermekek mely bevett vagy törvényesen elismert vallásban ne­veltessenek, akkor e jog és kötelesség a gyámhatóságra száll át, mely a rokonok meghallgatásával határoz. Az, hogy a gyermekek a jelen sza­kasz 2., 3. és 4-ik bekezdései által körül­írt esetekben mely vallásban neveltesse­nek, legkésőbb azok tanköteles korának elértéig megállapítandó. 3. §. Az 1. §. szerint létrejött meg­egyezés később csakis az esetben változ­tatható meg: ha különböző vallású felek közül valamelyik fél a másik házastárs vallására tér át, úgy, hogy a házasság egy vallásuak házasságává válik. Ez esetben a megegyezés ugyanazon alakiságok mellett, de csupán oly irányban változtatható meg, hogy a születendő, va­lamint a 7-ik életévét még be nem töltött összes gyermekek most már valamennyien a szülők közös vallását kövessék és abban neveltessenek; a 7-ik életévet pedig már túlhaladott, de az 1868 . Lil­. t.-c. 2. §-ában megszabott életkort még el nem ért gyer­mekek, az idézett törvénycikk 3—8. §-ai­­ban körülirt módon a szülök vallására tér­hetnek át, de csakis a gyámhatóság bele­egyezése mellett. 4. §. A 2. §. első bekezdésében fog­lalt szabály alól eltérésnek később csak akkor van helye, ha az egyik házastárs a másik házastárs vallására tér át, úgy, hogy a házasság egy vallásuak házassá­gává válik. Ezen esetben a születendő, valamint a 7-ik életévet még be nem töltött összes gyermekek a szülők közös vallását köve­tik, illetőleg abban nevelendők. Az áttért szülő nemebek­ 7-ik élet­évüket már túlhaladott, de az 1868. Lil­. t.-c. 2. §-ában megszabott életkort még el nem ért gyermekei is az idézett törvény­cikk 3—8. §-aiban körülirt módon a szülök közös vallására térhetnek át, de csakis a gyámhatóság beleegyezése mellett. 5. §. Az oly házasság, melyben akár mind a két fél, akár csak az egyik fél a­­ bevett vagy törvényesen elismert vallások egyikéhez sem tartozik, különböző vallású felek közti házasságnak tekintetik. Az ily felek között az 1. §. értelmé­ben létrejött megegyezéstől, illetőleg a 2. §. második és negyedik bekezdése sze­rint történt megállapításától eltérésnek ké­sőbb a 3. és 4. §-okban jelzett módon és terjedelemben csak akkor van helye, ha az egyik vagy mindkét házasfélnek vala­mely bevett vagy törvényesen elis­mert vallásfelekezetbe való belépése által a házasság egy vallásuak házasságává válik. 6. is. A törvénytelen gyermekek any­­juk vallását követik, a mennyiben ezen vallás a bevettek, vagy törvényesen elis­mertek közé tartozik. A bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozó anya törvénytelen gyermekeire a 2. §. má­sodik és negyedik bekezdésében foglalt szabályok nyernek alkalmazást. Ha az anya más, bevett vagy törvé­nyesen elismert vallásra tér át vagy ilyenbe belép, akkor a 7-ik életévet még be nem töltött törvénytelen gyermekei új vallásába követik. 7. §. A jelen törvényben foglaltak­kal ellenkező bármely szerződés, térítvény vagy rendelkezés érvénytelen és semmi esetben sem bír joghatálylyal. 8. §. A jelen törvény életbeléptetése előtt kötött házasságokból született vagy születendő gyermekek vallásos nevelé­sére nézve azon törvény határozata ma­rad érvényben, a mely az ily házasságok kötése idejében hatályban volt. 9. §. A jelen törvénynyel ellenkező mindennemű jogszabályok s jelesül az 1868. Lil­. t.-cz. 12. és 14. §-ai hatályon kívül helyeztetnek. 10. §: A jelen törvény az általánosan kötelező polgári házasságot szabályozó__ törvénycikkel egyidejűleg lép életbe s végrehajtásával a vallás- és közoktatás­­ügyi, igazságügyi és belügyminiszterek bízatnak meg. „Pécsi Újság“ és e véleményét hivatalo­an dokumentálni akarta. És azért örömmel is fogadják a franciák e rendjeladományozást. „A gyermekek vallásáról“ szóló 523-ik számú törvényjavaslatot a közoktatásügyi bizottság letárgyalta és a bizottság elő­adója, Bessenyei Ferenc és elnöke, Schwartz Gyula beterjesztették jelentésö­ket, melyet a képviselőház elnöke, báró Bánffy Dezső, lapunknak is megküldött. A bizottság a javaslatot alaposan megfor­gatta eredeti szövegezéséből és azon messze­menő változtatásokat tett, így: a bizottság csupán a vegyes házasságból született gyermekek vallását tartja szük­ségesnek megállapítani; a szülők nem a házasság előtt, hanem a házasság után 6 hónap alatt egyezhetnek meg a születendő gyermekek vallásaira vonatkozólag, ki­mondatván, hogy valamennyi gyermek vagy az atya, vagy az anya vallásában neveltessék, a be nem vett, vagy törvé­nyesen el nem ismert vallású szülők pedig tartoznak megjelölni azon felekezetet, mely­nek hitelveiben gyermekeiket neveltetni akarják. Ezek után közöljük az egész rövid törvényjavaslatot a következőkben: 1894. április 1.

Next