Pedagógiai Szemle, 1975. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)

1975-07-01 / 7-8. szám

lák színvonalát, bár nagy érték lenne, ha ezekről is megjelenne egy összefog­laló magyar iskolatörténet, Fraknói­ Frank,2 3 4 Molnár és Fináczy elévülhetetlen érdemeinek kiegészítéseként. Így az összehasonlításra is több módunk lenne. A szlovák kompendium a mai Magyarország területén működött iskolákat is tárgyalja. (Sőt még Ruszt is szerepel benne a mai Ausztria-Burgenland terü­letéről.) Bár indoklásával „ ... mert ott is működtek szlovák tanítók ...” vitázni lehetne, hogy nem tartoznak „A szlovákiai iskolák története” címszó alá, de a sajnos elhunyt tudós emlékét nem szabad nekünk, munkája folytatóinak meddő vitában elhomályosítani. Amilyen jó lélekkel el kell ismernünk, hogy a királyi Magyarország dunántúli részén is szabadon működhettek a soknem­zetiségű ország szlovák „anyanyelvű” (maga a fogalom is csak azóta „kielem­zett” kategória) tanárai, ugyanolyan szívesen kell közreműködnünk a tárgyalt iskolák történetének felkutatásában, hiszen a török időkben ezek maradtak a magyar tudomány fellegvárai. Rezik, Matthaeides, Laucsek és Ruzicka munkássága a magyar pedagógia­­történetben a szorgalmas, fáradhatatlanul dolgozó történészek példaképe. Az oktatásügy és az általános művelődéstörténet összefüggéseit a Köpeczi Béla által az irodalomra alkalmazott kommunikációs modell-пека a nevelésre alkalmazott formájával érthetjük meg legjobban. (L. az ábrát a 682. lapon.) I A Rezik: Gymnasiologia alapján lehetővé válik a soknemzetiségű Magyar­­ország és a környező nemzetek egymásrautaltságának, kultúrájának, szétvá­­laszthatatlan művelődésügyi hagyományainak meggyőző ábrázolása. A mű erős színekkel festi a kort, a kor viszonyai között igen nehéz helyzetben is oktatni akaró pedagógust. Megjeleníti tanítványok és tanárok szenvedéseit, s az adott időszakban többségiből kisebbségivé váló csoport — a protestáns egyházak — felfogása szerint írja le a küzdelmeket. Ugyanakkor a nemzeti hagyományok fenntartásának útját is bemutatja. Nekünk ezen a téren van tennivalónk. A Rezik-mű alapján végezhető neveléstörténeti kutatások a legtöbb viszony­latban új anyagokkal fogják gazdagítani ismereteinket. Bár a „gymnasiologia” szó arra utal, hogy a mű elsősorban a középfokú oktatásról szól, mégis sok adatunk adódik belőle a legmagasabb fokú, tehát ma „felsőfokú”-nak nevezett képzésre. Ugyanakkor az adott rétegek és csoportok tudásának a fejlesztése tette lehetővé a népoktatás szélesebb körű megalapo­zását is. A népoktatás fogalmát itt a Mészáros István által meghatározott tágabb értelemben használjuk.6 Rezik: Gymnasiologia A mű másolásának korát részben a kézirat szövegének elemzéséből, rész­ben a bekötött példányok címeiből lehet megállapítani.7 Fennmaradt Rezik kéz­irattöredékek­ alapján megállapítható, hogy a rendezés Matthaeides munkája, az ő levelezése pedig világosan utal arra, hogy 1724-ben az összeállítás lénye- 2 Frankl Vilmos: A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Bp., 1873. 3 Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Bp., 1899. 4 Molnár Aladár: A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században. Bp., 1881. 5 Köpeczi Béla: Eszme, történelem, irodalom. Bp. 1972. 151. 1. 6 Mészáros István: Népoktatásunk 1553—1777 között. Bp., 1972. 7 Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM), a II. Rész kötött példányá­ban azonban a címlap pl. külön lapon. 8 Facsimilében Ruzicka 19—22. 1.

Next