Pedagógiai Szemle, 1975. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)
1975-07-01 / 7-8. szám
gileg megvolt, ebbe az eddigi hozzászólásokat, különösen Krmán Dániel és Micsinszky János 101 adatait átvezette, s ekkor több példányát, kiegészítés céljából, ismerős tudósoknak elküldötte. A végleges szöveget 1728-as dátummal állította össze,11 de a jelek arra mutatnak, hogy ez a változat lappang, s a meglevő legteljesebb (VI. Ruzicka megállapítása 12) túrócszentmártoni példány is, bár címlapján a Matthaeides által kinyomtatási évül szánt 1728-at tünteti fel, csak az 1724-es szövegek Rotarides Mihály („Gömörino Hungarus ” azaz Gömör megyei magyar) által — már hiányokkal — lemásolt szövegnek a fennmaradt példánya. Lehet, hogy Laucsek János 1772-ben még látta az 1728-as szövegeket is, de az ő kéziratában is megvannak a túrócszentmártoni hiányok, pl. Bártfa 13, Eperjes 14, Héthárs 15 iskolatörténetének szövegében. Remény van azonban arra, hogy az eddig ismeretlennek és elveszettnek tartott szövegek egy részét megtaláljuk. Vladislav Ruzicka pontos kutatásainak alapján állapíthattuk például meg, hogy az Evangélikus Országos Levéltárban levő töredék 16 kiegészíti a századunkban eddig ismert legteljesebb szövegeket is, valószínű, hogy a „bányavárosok” részére 1724-ben bírálatra küldött 17 szöveg 72 oldalas részlete, amiből 68 oldal eddig elveszettnek számított. Forrásaik részben kéziratosak, részben könyvek, nyomtatványok. Rezik szerencsés kézzel igyekezett menteni az iskolák múltjából a menthetőt. Az 1771-es — Mária Terézia idejében a Ratio Educationist megelőző — iskolaösszeírás már csak azt tudta megállapítani: „Emberemlékezet óta van iskola a községben”, „Nem lehet tudni, mióta áll fenn az iskola”. Rezik még írásos feljegyzések, személyes visszaemlékezések alapján tudta a XVII. század emlékeit összeállítani, s a XVI. századra vonatkozólag sem csak a nyomtatott könyvek adatait kellett idéznie. Kutatásának éppen ideje volt. A Wesselényi-összeesküvés után hazánk alkotmányát felfüggesztették, császári biztos kormányzott, a protestáns iskolákat — főleg jezsuita — szerzeteseknek adták át. Az okmánytárakkal, irattárakkal senki sem törődött, amikor az életét kellett mentenie. Nem csodálhatjuk, ha az elzálogosított tizenhárom szepesi város papjai, amikor tutajon hagyták el a magyar területeket „különös kegyelemből” az életüket menthetve Lengyelország felé, hogy akkor nem az iskolák irattárát vitték elsősorban magukkal. A tárgyalt iskolák közül néhánynak az iratai szerencsésen fennmaradtak. Példaként említem a két Lochmann privigyei levelezésgyűjteményét, amelyik a bányavárosi egyház- és iskolatörténetre a mai napig az egyik legjobb forrás. Szinte Kazinczy levelezéséhez hasonlíthatjuk, bár Kazinczy korából bőven maradtak fenn más írott források is. Sok fontos adat adódott az „ordináltak katalógusárból is. Az evangélikus lelkészjelölteknek a XVII. század elejétől vizsgát kellett tenniük a superintendensek (nagyjából a püspöki méltóságnak felel meg) előtt, önéletrajzukat sze d Daniel Krman, ml.: Itinerarium. Bratislava, 1969. 242., 245. pp. és ugyanezen oldalak jegyzetei. 10 Ruzicka 681. 11 OSZK. Quart. Lat. 29. belső címlapján. 12 Ruzicka 11. p. Kiadványának alapjául szolgál. 13 OSZK példány II. 175. v. 14 Ruzicka 291—292. 16 Ruzicka 565. 1. 481. jegyzet. 16 Evangélikus Országos Levéltár. A Bányakerület Levéltára. K. 21. A jelzetlen szöveget Sólyom Jenő professzor azonosította, megállapította, hogy e mű töredéke. Ezúton is köszönöm útmutatásait, szívességét, hogy jegyzeteit felhasználhattam. Vladislav Ruzicka kutatásai alapján lehetett megállapítani, hogy ez a töredék egy eddig elveszettnek hitt részlet. 17 Ruzicka 6. p. 6. jegyzet.