Pedagógiai Szemle, 1986. július-december (36. évfolyam, 7-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

felhívás elég nagy példányszámban. Hozzánk, Szlovákiába is elkerült néhány példánya. Mi azonban — ezt is őszintén elmondom — túlhaladottnak tekintet­tük már a regös­ diákmozgalmat, azt csak egy pedagógiai élményiskolának néz­tük, és arra az álláspontra jutottunk, hogy most már ennél több van soron. Tehát elsősorban nem ránk hatott ez a „Ki a faluba!” jelszó, hanem a faluku­tatók nyomán fellendülő magyarországi regös­ diákmozgalom számára volt na­gyon erjesztő hatású. A losonci A Mi Lapunk nem csak általunk — a prágai diákok útján —, hanem közvetlenül is szerzett beszámolókat Magyarországról. E lapra is felfi­gyeltek Magyarországon a haladó diákok, mert bár egy kicsit vegyesfelvágott­­szerűen, de első eset volt, hogy Móricz Zsigmonditól, Szabó Dezsőtől, Kassák Lajostól, Juhász Gyulától, Illyés Gyulától, Tamási­­Árontól ifjúsági lap eredeti közlésű cikkeket hozott. Erre figyeltek fel Magyarországon is, és sok helyütt mintegy irányítónak tekintették. A Mi Lapunkat és ellátták ők is cikkanyaggal, így jelent meg számos riportázs, beszámoló a magyarországi regös vándorlá­sokról, amelyek számvétele nélkül nem is lehet a magyarországi regösmozgal­mat tanulmányozni. Jól emlékszem Gunda Bélának­ is egy vándorlási beszá­molójára. Tehát ez a mozgalom Magyarországon is lendületet kapott, a falukutató mozgalom Magyarországon szélesen ki is bontakozott. S messze maga mögött hagyta a mi szociográfiai vándorlásainkat, amelyeket ott üldözni kezdett a magyar reakció és csehszlovák hatóságok bámulatos együttműködése. Bárho­vá mentünk, a csendőrök mindenütt követtek bennünket. A templomokba nem engedtek be. A tanítóságnak megtiltották, hogy minket a gyermekekkel össze­hozzon. Úgyhogy váratlanul lesorvadt — külső nyomásokra — a szociográfiai és a regösmozgalmunk. Annak ellenére, hogy volt idő, amikor hivatalos hely­ről még cseh értelmiségiek is támogatták a mi szociográfiai úttörésünket. Ak­kor még nem volt kommunista, csak valóságfeltáró volt, és láttuk, hogy a va­lóságban megjelent a nyomor, a gazdasági válság. Nem tudom most elemezni a magyarországi falukutató-mozgalom jelentő­ségét, közvetlenül nem is ide tartozik. Csak annyit mondok el, hogy nagyon sok értékes művével végeredményben a faluszociográfia tömegmennyisége egy új minőséggé vált. Csehszlovákiában a Sarló pedig határozottan baloldalra került, és a radikalizálódás útján eljutott ugyanoda, ahova a magyar nemzetiségű dol­gozó tömegek zöme: a kommunista jellegű forradalmasodás oldalára. De a könyvkiadásunk, a művészeti munkásságunk háttérbe szorult és elenyészett. Nem is lett volna hozzá kiadó. Egy verskötetet adtunk ki, Morvay Gyuláét­, versei nagyon szépek, népi gyökerűek voltak. Más saját kiadványaink azért megjelentek. Például, amikor 1931-ben a Sarló kongresszust tartott, s már azon deklarálta a marxizmus-leninizmushoz való tartozását, és a regös­ diák­mozgalmat is főképpen mint egy pedagógiai élményt, pszichológiai jelentőségű pedagógiai mozgalmat értékelte. De akkorra már eléggé el is szigetelődtünk, és magunkra maradtunk. Ez tény. Hivatalos magyar kisebbségi részről elindult a különféle címeken segített ellenmozgalom, a csehszlovák és a magyar reak­ció részéről is támogatott úgynevezett menzamozgalom, a katolikus Prohászka­­mozgalom és így tovább. Mi egyre inkább védekezésre szorultunk, és egyre inkább az ifjúmunkásság felé tájékozódtunk. Amilyen mértékben azután az ifjúmunkás-mozgalom életébe bekapcsolód­tunk, olyan mértékben vittük át a mi népben-nemzetben gondolkodó felfogá­sunkat, a mi falukutató-szociográfiai tapasztalatainkat és egész népi kincsün­ * * Gunda Béla neves néprajztudós, aki részt vett a harmincas évek egyik leg­jelentősebb magyarországi „regösvállalkozásának”, az „Egy elsüllyedt falu Dunán­túlon — Kemse” című kollektív szociográfiának az elkészítésében.

Next