Pedagógiai Szemle, 1986. július-december (36. évfolyam, 7-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
felhívás elég nagy példányszámban. Hozzánk, Szlovákiába is elkerült néhány példánya. Mi azonban — ezt is őszintén elmondom — túlhaladottnak tekintettük már a regös diákmozgalmat, azt csak egy pedagógiai élményiskolának néztük, és arra az álláspontra jutottunk, hogy most már ennél több van soron. Tehát elsősorban nem ránk hatott ez a „Ki a faluba!” jelszó, hanem a falukutatók nyomán fellendülő magyarországi regös diákmozgalom számára volt nagyon erjesztő hatású. A losonci A Mi Lapunk nem csak általunk — a prágai diákok útján —, hanem közvetlenül is szerzett beszámolókat Magyarországról. E lapra is felfigyeltek Magyarországon a haladó diákok, mert bár egy kicsit vegyesfelvágottszerűen, de első eset volt, hogy Móricz Zsigmonditól, Szabó Dezsőtől, Kassák Lajostól, Juhász Gyulától, Illyés Gyulától, TamásiÁrontól ifjúsági lap eredeti közlésű cikkeket hozott. Erre figyeltek fel Magyarországon is, és sok helyütt mintegy irányítónak tekintették. A Mi Lapunkat és ellátták ők is cikkanyaggal, így jelent meg számos riportázs, beszámoló a magyarországi regös vándorlásokról, amelyek számvétele nélkül nem is lehet a magyarországi regösmozgalmat tanulmányozni. Jól emlékszem Gunda Bélának is egy vándorlási beszámolójára. Tehát ez a mozgalom Magyarországon is lendületet kapott, a falukutató mozgalom Magyarországon szélesen ki is bontakozott. S messze maga mögött hagyta a mi szociográfiai vándorlásainkat, amelyeket ott üldözni kezdett a magyar reakció és csehszlovák hatóságok bámulatos együttműködése. Bárhová mentünk, a csendőrök mindenütt követtek bennünket. A templomokba nem engedtek be. A tanítóságnak megtiltották, hogy minket a gyermekekkel összehozzon. Úgyhogy váratlanul lesorvadt — külső nyomásokra — a szociográfiai és a regösmozgalmunk. Annak ellenére, hogy volt idő, amikor hivatalos helyről még cseh értelmiségiek is támogatták a mi szociográfiai úttörésünket. Akkor még nem volt kommunista, csak valóságfeltáró volt, és láttuk, hogy a valóságban megjelent a nyomor, a gazdasági válság. Nem tudom most elemezni a magyarországi falukutató-mozgalom jelentőségét, közvetlenül nem is ide tartozik. Csak annyit mondok el, hogy nagyon sok értékes művével végeredményben a faluszociográfia tömegmennyisége egy új minőséggé vált. Csehszlovákiában a Sarló pedig határozottan baloldalra került, és a radikalizálódás útján eljutott ugyanoda, ahova a magyar nemzetiségű dolgozó tömegek zöme: a kommunista jellegű forradalmasodás oldalára. De a könyvkiadásunk, a művészeti munkásságunk háttérbe szorult és elenyészett. Nem is lett volna hozzá kiadó. Egy verskötetet adtunk ki, Morvay Gyuláét, versei nagyon szépek, népi gyökerűek voltak. Más saját kiadványaink azért megjelentek. Például, amikor 1931-ben a Sarló kongresszust tartott, s már azon deklarálta a marxizmus-leninizmushoz való tartozását, és a regös diákmozgalmat is főképpen mint egy pedagógiai élményt, pszichológiai jelentőségű pedagógiai mozgalmat értékelte. De akkorra már eléggé el is szigetelődtünk, és magunkra maradtunk. Ez tény. Hivatalos magyar kisebbségi részről elindult a különféle címeken segített ellenmozgalom, a csehszlovák és a magyar reakció részéről is támogatott úgynevezett menzamozgalom, a katolikus Prohászkamozgalom és így tovább. Mi egyre inkább védekezésre szorultunk, és egyre inkább az ifjúmunkásság felé tájékozódtunk. Amilyen mértékben azután az ifjúmunkás-mozgalom életébe bekapcsolódtunk, olyan mértékben vittük át a mi népben-nemzetben gondolkodó felfogásunkat, a mi falukutató-szociográfiai tapasztalatainkat és egész népi kincsün * * Gunda Béla neves néprajztudós, aki részt vett a harmincas évek egyik legjelentősebb magyarországi „regösvállalkozásának”, az „Egy elsüllyedt falu Dunántúlon — Kemse” című kollektív szociográfiának az elkészítésében.