Pedagógiai Szemle, 1987. július-december (37. évfolyam, 7-12. szám)
1987-11-01 / 11. szám
5. Végül az ötödik kritikai irány azért bírálja a pedagógiai vizsgálatokat és az értékelést, mert nem veszi figyelembe például a tanulási célok hierarchiáját, a tanítás-tanulás komplex fejlődését, a különbségeket, és ragaszkodik a konzervatív módszerekhez. Nem feladatom állást foglalni a fenti kritikai észrevételek jogosságát vagy jogtalanságát illetően, de úgy gondolom, Teknős Péter: Kérdezz! Felelek mindenre „NINCS NEHEZEBB, MINT BONYOLULT DOLGOKAT EGYSZERŰEN MEGMAGYARÁZNI” — írja Teknős Péter a „Kérdezz! Felelek mindenre” című könyvének utószavában. A remek könyv negyedik, felújított, átdolgozott kiadását köszönheti a fiatal olvasó a Móra Ferenc Könyvkiadónak. Teknős Péter a tőle megszokott érthetőséggel, logikával, derűvel, humorral, könnyedséggel válaszol több mint kétszáz olyan kérdésre, amely előbb-utóbb minden értelmes gyermekben felmerül. A válaszokon túl már a kérdések feltevése, megfogalmazása is a gyermeki világkép imponáló ismeretéről tesz tanúbizonyságot, s a feleletek mély pedagógiai, pszichológiai, fejlődéslélektani jártasságról árulkodnak. A könyv feltérképezi a kíváncsi, a környezetében figyelemmel és nyílt érdeklődéssel járó gyerek világát, akinek a számára semmi sem evidens, nem magától értetődő. Ami a felnőttnek megszokott, természetes jelenség, az gyerekeinknek rendkívül izgalmas és nyomozásra, kérdezősködésre, vizsgálatra érdemes tünemény. A válaszok továbbgondolkodásra, újabb kérdések megfogalmazására sarkallják az olvasót, s akinek eddig esetleg nem lett volna kérdése, azt arra is megtanítja, hogy mi mindent érdemes megtudakolni. De talán gyermek nem is tehet fel olyan kérdést, amelyre a felelet egy kurta ,,csak” volna, amelyet olyan gyakran hallhatunk szülői válaszként. Ezért e könyvet haszonnal forgathatja a felnőtt nemzedék is, mert megismerteti a gyermeki gondolkodás és logika sajátosságaival, kénét kaphat a gyermek világlátásáról. Külön erénye a válaszoknak, hogy ezek nem ex cathedra kijelentések, hanem a szerző a problémákat igyekszik több szempontból megfeltétlenül érdemes figyelembe vennünk. Érdemes még megemlítenünk a rendkívül bőséges irodalomjegyzéket is (31 oldal), amely a pedagógiai vizsgálatok iránt érdeklődők számára további vizsgálódásokhoz ad segítséget. (Beltz Verlag, Weinheim und Basel, 1985. 301 о.) Vajthó Erik világítani, fejlesztve ezzel gyermekeink kérdéskultúráján kívül a szempontváltás, a rugalmas gondolkodás képességét, növelve a toleranciát, a többféle magyarázat lehetőségét, a miénktől esetleg eltérő megközelítés eltűrését, sőt tiszteletben tartását. Egyszóval, hogy a miénktől eltérő vélekedés nem feltétlenül rossz, legfeljebb „más”. A szerző öt témakörre bontja a kérdéseket, amelyeknek többek között biológiai, fizikai, egészségi, erkölcsi, társadalmi, történelmi vonatkozása van. A könyvből olyan izgalmas kérdésekre kaphatunk választ, mint hogy miért nem keveri össze a százlábú a lábait; miért van filodendron a gyógyszertárak ablakában; miért csíp a szódavíz; miért csattan a végén az ostor; hol bányászszák a tűzkövet; miért jobb kézzel fogunk kezet; bátrabb-e a vakmerő a bátornál; kitől tanult meg beszélni az ősember; vagy hogy miért hívják tanácsnak a tanácsot? Ízelítőül — gondolom — ennyi is elég. Mindig nehéz feladatot vállal magára az, aki gyerekeknek szeretne válaszolni, mert nincs nehezebb, mint bonyolult dolgokat egyszerűen megvilágítani. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, igen mély tudásra van szükség, s a kérdező gyermek értelmi-érzelmi-erkölcsi szintjével is alaposan tisztában kell lenni. Teknős Péter ezt a gyönyörű feladatot teljes sikerrel oldotta meg. A könyv használhatóságát nagymértékben segítik a találó rajzok, az egyszerű és érthető illusztrációk, a jól megválasztott betűtípus és tördelés, s nem utolsósorban a könyv végén levő Mutató. (Móra Könyvkiadó, Bp., 1986. 188 o.) Feuer Mária 1174