Pedagógus Híradó, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963-02-01 / 1. szám
Eddig minden évben a legutolsó padban ült,hogy ne zavarjon másokat.Tehát az un környezetben nem ülhet Batul,s főként elvadul,Zekgny átenge, de jeles eredményű tanuló mellé ültettem előre ! A családi körülmények ésa bírósági iratok megismerése után orvosi szakvélemény segítségét kértem. A kép már világos volt:a kiskorú sérülés okozta visszamaradottság,testi és szellemi fejlődés közötti aránytalanság és a számtalan pszyches tényező együtthatása.A fentiek ismeretében kezdtem meg Sz.P. nevelését, kezdetben a minimális készségek kialakítását. E feladat megvalósítása a tanulói közösség és a tantestületi, pedagógiai egység összhatását is igényelte. Kerekes Béláné XI.,Villányi u. 27. Sz.P. jelenleg VIII.osztályos tanuló Emberi fejlődésének leírását a következő számunkban folytatjuk. JÁNOS A BÍRÓ ELŐTT Magas, erős gyerek, széles vállán megfeszül a barnakockás zakó. Egészen feszes vigyázzban áll a bíró előtt. Az őszi nap rézsűt süt be az ablakon, és meg-megcsillogtatja szemüvegét. János ugyanis vastag üvegű szemüveget hord szabályos, de kissé tompa orrán. A vastag üveg mögül hunyorogva, riadtan pislog rövidlátó kék szeme. Pillantása hol a tárgyalásvezető bíróra, hol a másik két bíróra, majd az ügyészre és a védőre száll, aszerint, hogy ki beszél hozzá, ki kérdez tőle. Tizennégy esztendős ez a János, és az általános iskola nyolcadik osztályos tanulója. Vádlott mégis, igazi bíróság előtt. Jantársa is van, aki már tizenhét éves és a MÉH alkalmazottja. Peregnek a kérdések, és János felel. A hangja halk, illetődött hang, talán csak annyira, mintha az iskolában felelne számtan órán. De ez a nyugodtság csak látszólagos,mert két kezének ujjal a nadrág szárát morzsolgatják reszketősen. A bíró jóindulatú, de szigorú. A személyi adatok felvétele után röviden elmondja János bűnét. Ez már igazi bűn,súlyosabb az iskolai vétségeknél. János az osztályban karórát "talált", nem adta át az osztályfőnökének, hanem rábírta idősebb barátját, hogy adják el, és a pénzen osztozzanak. Egy rendőr leleplezte őket, amikor éppen osztozkodtak az utca sarkán. A vádlottakat külön-külön hallgatják ki. Eleinte tagadnak, majd belezavarodnak a keresztkérdésekbe és bevallják a lopást. A tanúk között ülnek János szülei. Apja, anyja és az új apja, mert a szülők elváltak, és az anyja ismét férjhez ment. Most hárman élnek a lakásban együtt a négy gyerekkel. Mindhárman mozdulatlanok. A két férfi külön ül, az új apa a régi asszony mellett,a régi, az igazi, a másik padon magánosan. Az ügyésznek nincsen nehéz dolga, hiszen az egész ügy világos és tiszta, inkább csak a részletek érdeklik, mag ami a tett elkövetése mögött van. "Miért tették?" Erre is fény derül. János valamilyen homályos kirándulási tervről beszél, amelyhez pénz kellett volna, húsz-harminc forint, az óráért!; viszont négyszázat kaptak. A védő a szülőket faggatja: ellenezték-e a kirándulási tervet, megtagadták-e a rávaló pénzt.... Az első tanú az osztályfőnök. Szomorú öregember, nem tud semmit az óralopásról, mintha ő szégyenkeznék tanítványa helyett. A bírónak kell figyelmeztetnie, hogy mondjon el mindent a gyerekről, erről a Jánosról, aki most nem néz az osztályfőnökére, hanem erős igyekezettel a padlót vizsgálgatja. Az osztályfőnök lassan, nyugodtan beszél. Elmondja, hogy éppen negyedik éve tanítja ezt a Jánost, aki már ötödikes korában elrontotta a villanyvilágítást az iskolában - nagy szakértelemmel gombostűt szúrt a vezetékbe -,hogy délután ne lehessen tanítani. Hatodikos korában már csavargott, halászni járt a csepeli Dunára, és más tanulókat is magával vitt,mert egyedül unalmas lett volna. Hetedikes korában a Sashegy környékén cseresznyét lopott.A gyümölcsöskertekbe a kerítésen mászott át. Roszszul tanul, kétszer javítóvizsgán csúszott át, verekedős természet, rontja az osztályközösséget. * - Bűnösnak tartja? - kérdezi a bíró. Az osztályfőnök szomorú arcán mosoly suhan át, és melegebb hangon mondja a választ: - Nem tartom bűnösnek. Valójában nem János, hanem a szülei ülnek most a vádlottak padján. - Hogyan érti ezt? - kérdezi a bíró. Az osztályfőnök megmagyarázza. Szavai súlyosak, és az olyan szülők ellen szólnak, akik nem törődnek gyermekeikkel. Az édesanya és a másik padon az édesapa lehajtják a fejüket. Az osztályfőnök az első családlátogatásról beszél. Rosszul éltek a szülők,ez a János tőlük semmi jót nem tanulhatott. Amikor figyelmeztette őket a fiú helytelen magatartására, egymást kezdték okolni. Az apa előtte ugrott neki az anyának, és vadul verekedni kezdtek. A gyerekek sírtak. Az apa ekkor felszólította őt, hogy hagyja el a lakást, mert nincsen olyan állapotban, hogy beszéljen vele, öreg pedagógus vagyok kérem, de ilyen látványban még nem volt részem. Szerintem az ital is oka a bajoknak.... - Alkalmasnak tartja a környezetet a gyermek számára? - kérdezi az ügyész. - Nem tartom alkalmasnak - válaszolja határozottan. A sovány kisasszony, a négy gyermek anyja,az uj férj mellett panaszosan felkiált: - Ne vegyék el a fiamat! Az új férjem jobb apa, mint az édesapja. Az ügyész régi periratokat lapozgat, majd rászól az édesapára: ön ellen már folytattunk eljárást ifjúság elleni bűntett miatt. János apja hökkenten figyel fel, majd dadog valamit arról,hogy rövidesen kiköltözik a lakásból. Folyik a tárgyalás. Tanuk vallanak. Az ügyész és a védő beszól. János miatt hat ember nem dolgozott ezen a délelőttön. Dehát nemcsak a büntetésről van szó... A bíróság visszavonul, majd ítéletet hirdet. Az ítélet szigorú, de a büntetést felfüggesztik egy évi próbaidőre. A nap még mindig rézsűt süt be. János szemüvegén csillognak,villognak a sugarak.Az arca mozdulatlan marad most is,csak kissé pirosabb,mint máskor.Feszes vigyázzban áll,úgy hallgatja az ítéletet,de az ujjai megnyugodnak, ernyedten pihennek a nadrág varrásán.... A tárgyalás óta néhány hónap telt el. Azóta nincsen vele baj az iskolában, János még tanul is. A bírónak igaza lehetett. Fehér Tibor