Pedagógus Híradó, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963-02-01 / 1. szám

Eddig minden évben a leg­­utolsó padban ült,hogy ne zavarjon másokat.Tehát az un környezetben ne­m ülhe­t Batul,s főként elvadul,Ze­­kgny átenge, de jeles ered­ményű tanuló mellé ültettem­ előre ! A családi körülmények és­­a bírósági iratok megismerése után orvosi szakvélemény segítsé­gét kértem. A kép már világos volt:a kiskorú sérülés okozta visszamaradottság,testi és szellemi fejlődés közötti aránytalanság és a számtalan pszyches tényező együtthatása.A fen­tiek ismeretében kezdtem meg Sz.P. nevelését, kezdetben a minimális készségek kialakítását. E feladat megvalósítása a tanulói közösség és a tantestületi, pedagógiai egység összhatását is igényelte. Kerekes Béláné XI.,Villányi u. 27. Sz.P. jelenleg VIII.osztályos tanuló Emberi fejlődésének leírását a következő számunkban folytatjuk. JÁNOS A BÍRÓ ELŐTT Magas, erős gyerek, széles vállán megfe­szül a barnakockás zakó. Egészen feszes vi­­gyázzban áll a bíró előtt. Az őszi nap rézsűt süt be az ablakon, és meg-megcsillogtatja szemüvegét. János ugyanis vastag­ üvegű szem­üveget hord szabályos, de kissé tompa orrán. A vastag üveg mögül hunyorogva, riadtan pislog rövidlátó kék szeme. Pillantása hol a tárgyalásvezető bíróra, hol a másik két bíró­ra, majd az ügyészre és a védőre száll, asze­rint, hogy ki beszél hozzá, ki kérdez tőle. Tizennégy esztendős ez a János, és az általá­nos iskola nyolcadik osztályos tanulója. Vád­lott mégis, igazi bíróság előtt. Jantársa is van, aki már tizenhét éves és a MÉH alkalma­zottja. Peregnek a kérdések, és János felel. A hangja halk, illetődött hang, talán csak ann­­yira, mintha az iskolában felelne számtan ó­­rán. De ez a nyugodtság csak látszólagos,mert két kezének ujjal a nadrág szárát morzsolgat­­ják reszketősen. A bíró jóindulatú, de szigorú. A szemé­lyi adatok felvétele után röviden elmondja János bűnét. Ez már igazi bűn,súlyosabb az iskolai vétségeknél. János az osztályban kar­órát "talált", nem adta át az osztályfőnöké­nek, hanem rábírta idősebb barátját, hogy ad­ják el, és a pénzen osztozzanak. Egy rendőr leleplezte őket, amikor éppen osztozkodtak az utca sarkán. A vádlottakat külön-külön hallgatják ki. Eleinte tagadnak, majd belezavarodnak a ke­resztkérdésekbe és bevallják a lopást. A tanúk között ülnek János szülei. Apja, anyja és az új apja, mert a szülők elváltak, és az anyja ismét férjhez ment. Most hárman élnek a lakásban együtt a négy gyerekkel. Mindhárman mozdulatlanok. A két férfi külön ül, az új apa a régi asszony mellett,a régi, az igazi, a másik padon magánosan. Az ügyésznek nincsen nehéz dolga, hiszen az egész ügy világos és tiszta, inkább csak a részletek érdeklik, mag ami a tett elkövetése mögött van. "Miért tették?" Erre is fény derül. János valamilyen ho­mályos kirándulási tervről beszél, amelyhez pénz kellett volna, húsz-harminc forint, az óráért!; viszont négyszázat kaptak.­ ­ A védő a szülőket faggatja: ellenezték-e a kirándulási tervet, megtagadták-e a rávaló pénzt.... Az első tanú az osztályfőnök. Szomorú öregember, nem tud semmit az óralopásról, mintha ő szégyenkeznék tanítványa helyett. A bírónak kell figyelmeztetnie, hogy mondjon el mindent a gyerekről, erről a Jánosról, aki most nem néz az osztályfőnökére, hanem erős igyekezettel a padlót vizsgálgatja. Az osztályfőnök lassan, nyugodtan beszél. Elmondja, hogy éppen negyedik éve tanítja ezt a Jánost, aki már ötödikes korában elrontotta a villanyvilágítást az iskolában - nagy szak­értelemmel gombostűt szúrt a vezetékbe -,hogy délután ne lehessen tanítani. Hatodikos korá­ban már csavargott, halászni járt a csepeli Dunára, és más tanulókat is magával vitt,mert egyedül unalmas lett volna. Hetedikes korában a Sashegy környékén cseresznyét lopott.A gyü­mölcsöskertekbe a kerítésen mászott át. Rosz­­szul tanul, kétszer javítóvizsgán csúszott át, verekedős természet, rontja az osztályközössé­get. * - Bűnösnak tartja? - kérdezi a bíró. Az osztályfőnök szomorú arcán mosoly su­han át, és melegebb hangon mondja a választ: - Nem tartom bűnösnek. Valójában nem Já­nos, hanem a szülei ülnek most a vádlottak padján. - Hogyan érti ezt? - kérdezi a bíró. Az osztályfőnök megmagyarázza. Szavai sú­lyosak, és az olyan szülők ellen szólnak, akik nem törődnek gyermekeikkel. Az édesanya és a másik padon az édesapa lehajtják a fejüket. Az osztályfőnök az első családlátogatás­ról beszél. Rosszul éltek a szülők,ez a János tőlük semmi jót nem tanulhatott. Amikor fi­gyelmeztette őket a fiú helytelen magatartá­sára, egymást kezdték okolni. Az apa előtte ugrott neki az anyának, és vadul verekedni kezdtek. A gyerekek sírtak. Az apa ekkor fel­szólította őt, hogy hagyja el a lakást, mert nincsen olyan állapotban, hogy beszéljen vele,­­ öreg pedagógus vagyok kérem, de ilyen látványban még nem volt részem. Szerintem az ital is oka a bajoknak.... - Alkalmasnak tartja a környezetet a gyermek számára? - kérdezi az ügyész. - Nem tartom alkalmasnak - válaszolja határozottan. A sovány kis­asszony, a négy gyermek anyja,az uj férj mellett panaszosan felki­ált: - Ne vegyék el a fiamat! Az új férjem jobb apa, mint az édesapja. Az ügyész régi periratokat lapozgat, majd rászól az édesapára:­­ ön ellen már folytattunk eljárást if­júság elleni bűntett miatt. János apja hökkenten figyel fel, majd dadog valamit arról,hogy rövidesen kiköltö­zik a lakásból. Folyik a tárgyalás. Tanuk vallanak. Az ügyész és a védő beszól. János miatt hat em­ber nem dolgozott ezen a délelőttön. Dehát nemcsak a büntetésről van szó... A bíróság visszavonul, majd ítéletet hirdet. Az ítélet szigorú, de a büntetést felfüggesztik egy évi próbaidőre. A nap még mindig rézsűt süt be. János szemüvegén csillognak,villognak a sugarak.Az arca mozdulatlan marad most is,csak kissé pi­rosabb,mint máskor.Feszes vigyázzban áll,úgy hallgatja az ítéletet,de az ujjai megnyugod­nak, ernyedten pihennek a nadrág varrásán.... A tárgyalás óta néhány hónap telt el. Azóta nincsen vele baj az iskolában, János még tanul is. A bírónak igaza lehetett. Fehér Tibor

Next