Nevelők Lapja, 1950 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1950-11-01 / 21. szám
Az októberi nevelési értekezletek tanulságai mert azt ők naponta elvégzik, különben is a tantestület tagjai mint egy család élnek. »Szerencsés iskola ez, mert itt mindenki jól végzi a kötelességét, nem kell biztatni senkit, jelenleg nincs is olyan probléma, amelyről beszélni kellene.« Bejelentették, hogy október elején megnyílt a tanulószoba. Éppen ekkor jött be a DISz-titkár azzal, hogy a tanulószobával kell valamit csinálni, mert a tanulók ugyan bejárnak, de csak azért, hogy a lányokkal játsszanak. Szeretnénk. — mondta — ha a tanár urak többet foglalkoznának a tanulószokásokkal, mert így nem sok értelme van az egésznek. Kovács kartárs azonban helyeselt az igazgatónak. Sokat dolgoznak — mondta —, ő nem is jut hozzá, hogy elolvassa a szaklapokat. Kántor kartárs, a bizalmi elmondta, hogy a heti társadalmi munka úgy elfoglalta, hogy csak ma jutott hozzá, hogy a Nevelők Lapja október 1-i számát elolvassa. Szentesi kartárs kijelentette, félórája tartana elmesélni, hogy a sport terén mit csináltak, de a gimnázium testülete nem szeret dicsekedni. Ez az értekezlet rikító színekkel mutatta meg a hibát, amely a javulás jelei mellett még mindig jellemzi nevelési értekezleteinket: a liberalizmust, az önelégültséget. Ez egyik fő kerékkötője munkánk megjavításának, mert nem hagyja érvényesülni a friss, új, egészséges gondolatokat, javaslatokat, a további eredményes munka feltételeit. Még egy jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. Az iskolai munka kiértékelésénél, a pedagógusok sok helyen háttérbe szorítják a hivatalsegédeket, így például a mester utcai Közgazdasági Gimnáziumban a nevelési értekezleten résztvevő 4 hivatalsegéd közül csak 1 kapcsolódott bele a vitába, a többi nem mert megszólalni. A helyes kortársias szellem kialakításának hiányosságaira jellemző a krisztina téri általános iskola jegyzőkönyvének rövidke megjegyzése: »a hivatalsegédek munkáját is megdicsérik". Mindent egybevetve, az októberi nevelési értekezletek a tavalyihoz képest komoly fejlődést mutatnak, arra kell törekednünk, hogy a még meglévő hiányokat a rövidesen soron következő nevelési értezleten, főként a funkcionáriusok, bizalmiak jó előkészítő munkájával kiküszöböljük. Telegdi Zsigmondné Az októberi nevelési értekezletek voltak az idei tanév első nevelési értekezletei. A nevelési értekezleteken az iskola dolgozói megvizsgálták, menynyiben valósították meg nyári és tanéveléji munkájukkal Pártunk célkitűzéseit, mennyiben tették tervszerűbbé, jobbá munkájukat. Beszámoltak arról, hogy milyen konkrét eredményeket értek el az iskola szociális összetételének megjavításában és ennek további biztosításában. Kiértékelték az egyes iskolák munkatervét és a »Nevelj Jobbam-mozgalom keretében tett munkafelajánlásaikkal alátámasztották, biztosították az állami munkaterv mennyiségi és minőségi teljesítését. Ahol felismerték a nevelési értekezlet feladatait A nevelési értekezleteken ismertették az iskola dolgozói a legkimagaslóbb eredményeket, a kiváló kezdeményezéseket, de rámutattál, a hibákra is, az eredményes munka gátlóira, valamint a hibák kijavításának módjára. Kétségtelen, hogy az elmúlt tanév végén megtartott nevelési értekezletekhez képest az októberi nevelési értekezletek igen komoly fejlődést mutattak. Az iskola dolgozói felismerték, hogy milyen segítséget jelent a munka kollektív kiértékelése, az előttünk álló feladatok közös megbeszélése, kialakítása, milyen hatalmas lendítő ereje van a helyesen alkalmazott kritikának és önkritikának. Felismerték, hogy ennek alkalmazása nem gáncsoskodás, hanem elvtársi segítség a lemaradóknak. Felismerték, hogy munkánkat csak a hibák feltárása útján fejleszthetjük tovább. A békéscsabai bázisiskola jól előkészített értekezlete sok, jó ötletet, helyes, példamutató kezdeményezést vetett fel. A többi között Kónyáné kartársnő, a bizalmi, felajánlotta, hogy elkészíti a háború és béke táborának térképét, világkiadót készít a gyermekekkel, átnézi szertárát és a felesleget egy rászoruló tanyai iskolának küldi meg. Nagy pozitívuma volt ennek az értekezletnek, hogy helyesen alkalmazták az építő kritikát. Megbeszélték a leginkább lemaradó pedagógus, Keresztesi Aladárné hafitársnő munkáját. A tantestület tagjai érzik a felelősséget a keze alá tartozó 50 gyermek tanulásáért, ezért elvállalták, hogy hetenként minden tárgyból előkészítik Keresztesinét órái megtartására. Javaslatot tettek az Oktatási Osztály felé is, hogy a felügyelők gyakrabban látogassák óráit, ugyanakkor a nevelők is hospitálni fognak nála. Kitűnő mozgalmat indítottak meg Hajdú megye pedagógusai. Megszervezik, hogy egyes városi iskolák tanyai iskolákat patronáljanak s a nevelők ezeket rendszeresen látogatják, munkájukat támogatják. Másik helyes kezdeményezésük, hogy csatlakozva a vas megyei szertárfejlesztő mozgalomhoz, tanszermúzeumot létesítenek a tapasztalatcsere előmozdítására é s az egyes tárgyak készítésének leírását is kiállítják. A pedagógusok megértették, hogy a beiskolázás, a továbbtanulás biztosítása igen sokrétű feladat. ■ A felvilágosító munkán kívül szükség van arra, hogy a diákok szeressék az iskolát, örömmel tanuljanak és megtanulják legyűrni a nehézségeket. A debreceni Fazekas-gimnázium tanárai a nevelési értekezleten elmondották, hogy a tanulókat 10—12-es csoportra osztották fel egymás között. Minden csoportnak van egy pedagógus vezetője, aki a rábízott tanulókat ügyeikben segíti, tanulásukban, problémáik megoldásában támogatja, így a csoport tagjai teljes bizalommal fordulnak hozzájuk, mert tudják, hogy úgy segítenek nekik, mintha szüleikhez fordulnának. Ez elősegíti a tanulók és tanárok közti jó viszony kialakulását, megakadályozza azt, hogy a tanulók a nehézségek, a feladatok elől meghátrálva kimaradjanak az iskolából. Ilyen, a »Nevelj Jobban«-mozgalom keretében történt felajánlásokkal segítik elő a kartársak az állami munkaterv sikeres teljesítését. Ami hiba, hiányosság volt Sok helyen azonban nem ismerték fel a pedagógusok, de még funkcionáriusaink sem, hogy a »Nevelj Jobban«-mozgalom célja az állami munkaterv alátámasztása, az iskola dolgozóinak mozgósítása a terv teljesítésére és túlteljesítésére. Sok helyen úgy fogták fel, hogy a »Nevelj Jobban— mozgalom megszervezése csak akkor lesz jó, ha különleges, az iskolai munkától független feladatokat szabnak meg. Ebből származtak azután a helytelen, nem reális, és nem ellenőrizhető munkafelajánlások, a mozgalom kampányszerűsége, vagy gyakran a tanulók túlterhelése, így az Attila utcai leányiskolában az egyik kartárs félórával szándékozott megtoldani a tanítási időt, a Krisztina-téri iskolában pedig az egyik alsótagozati kartársnő már 10 perccel az első óra előtt akarta megkezdeni óráját. Egyes iskoláikban a tánccsoport és énekkar túl gyakori szerepeltetésével intézték el a kartársak a felajánlásokat. Nem értették meg, hogy az iskolai munka megjavításának nem ez a módja. A kétségtelen javulás mellett még több egyéb hiba is mutatkozott. A nevelési értekezletek egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a soron lévő politikai kérdések, az iskolai dolgozók mozgalmi munkájának kiértékelését (békekölcsönjegyzés, tanácsválasztás) teljesen különválasztották a szorosan vett iskolai munka kérdéseitől. *Nem látták meg nagyon sok tantestületben, hogy a jó szakmai munkának a jó mozgalmi munka egyik legfontosabb előfeltétele. A hibák gyökerét nem keresték abban, hogy az egyes pedagógusok hogyan viszonyultak a mozgalmi munkához, milyen eredménnyel vettek részt benne. Nem hozták kapcsolatba az itt megmutatkozó hibákat, az iskolai munkában előforduló hibákkal, sőt előfordult az is, hogy éppen a mozgalmi munkában való részvételben látták az elégtelen szakmai munka okát, így az értekezleteik több helyen széttagolódtak, a beszámoló nem volt egységes egész, a hozzászólások nem a központi kérdésekkel foglalkoztak. Komoly hibák fakadtak a kritika hiányából. Ebből a szempontból eredménytelen értekezletnek tekinthetjük a paksi közgazdasági gimnázium nevelési értekezletét. Itt a nevelőtestület nem készült fel az értekezletre, nem vette azt komolyan. Egyetlen bíráló megjegyzés sem hangzott el, nem történt említés arról, hogy a tanulmányi színvonal emelése terén mi lenne az iskolai dolgozók feladata. Losonczi igazgató kortárs kifejtette, hogy kritikát nem óhajtottak gyakorolni. A Nevelők Lapja lladázsak ott/ ássátok a Höznevelás t * „Nem engedjük hogy a megegyezés elaltassa éberségünket Rákosi elvtárs október 27-i nagy beszédében a katolikus egyházzal való megegyezés kérdésével is foglalkozott. »Ez a megegyezés kétségkívül a népi demokrácia helyes, türelmes politikájának jó eredménye. Az imperialista háborús uszítók egyik legfontosabb csatlósa a vatikáni papi reakció. Az imperialisták nem kímélték a fáradságot, hogy a magyar katolikus egyházat ennek megfelelően maguk mellett sorakoztassák fel. A béke megvédésének gondolata azonban népünkben és ezen belül a katolikus hívőkben is olyan erős, hogy nálunk nem sikerült ez a szándék. Ellenkezőleg... a hívők nagy többsége örömmel és helyesléssel fogadta ezt a megegyezést. A békéért vívott nagy harcunkban újabb hatalmas győzelmet arattunk a békekölcsönjegyzésén a tanácsválasztások idején- S ebbe a harcba. népünk nagy megmozdulásaiba lelkesen kapcsolódtak fel a néphez, népi demokráciánkhoz hű papok így Kecskeméten a cisztercita szerzetesek 500—500 forint békekölcsönt jegyeztek, sokan a szószékről buzdították a hívőket békekölcsönjegyzésre. A néphez hű papok lelkesen vettek részt a tanácsválasztások munkájában, így Miháczi József vecsési pap a választási munkában való részvételre, szavazásra buzdította a dolgozókat- Dévényi Tihamér újvázi papot a magyar Békekongresszus küldöttjének választották a békéért harcoló dolgozók. Ilyen megnyilvánulások alapján jelentette ki Rákosi elvtárs: »A néppel összeforrott katolikus papok százai léptek fel a béke megvédésének ügye mellett.« A megegyezés sikere lehetővé tette, hogy békeharcunkat újabb és újabb erőkkel erősítsük meg. Azt jelenti-e ez azonban, hogy a megegyezéssel egycsapásra megszűnt a klerikális reakció? Korántsem. Rákosi elvtárs nyomatékosan figyelmeztet: »Ez nem jelenti azt, hogy a magyar katolikus egyház vezetői most már kivétel nélkül szívtel-lélekkel a siépi demokrácia mellé állottak. A megegyezés végrehajtása közben lépten-nyomon tapasztaltuk, hogy sokan a megegyezést inkább fegyverszünetnek tekintik, ami módot ad nekik arra, hogy „átvészeljék a nehéz időket".« S valóban azt kell tapasztalnunk, hogy máris akadnak olyan papok, akik a megegyezést megszegik Legutóbbi járási titkári értekezleteinken több titkárunk beszámolt arról, hogy egyes helyeken a klérus megszegte az állammal kötött megegyezést, egyes papok és ügynökeik izgattak a tanácsválasztások, a békekölcsön s népi demokráciánk neveléspolkikéja ellen. Az iskola területén a támadást főként a hittantartás vonalára koncentrálják. Badacsonytomajon a pap titkos hittanórákat tart a templomban, amelyre azokat a gyerekeket is beszervezte, akik nem jelentkeztek hittantanulásra. Kisapátiban a hittanórákat a sekrestyében tartották. De miért kell titokban hittanórát tartani, mikor a hitoktatás nem tilos? A szarvasi Székács Sámuel hitoktató világosan megmondja: Azért tart hetenként kétszer a templomban hittanórát, mert — ezt október 6-án a templomban is kihirdette — »az iskolai hitoktatás nem megnyugtató«. Vájjon miért »nem megnyugtató« egyes papok számára az iskolai hitoktatás? Könnyű rá a felelet- Az iskolában valóban hittant kell tanítani és nem lehet a hitoktatást áhamellettes izgatásra felhasználni. Székács Sámuel és társai mindennél világosabban mondták ki az igazságot, leleplezve ezzel saját magukat s azokat, akiknek felbujtására dolgoznak. De nem elégedtek meg az iskolán kívüli »hitoktatással«. Csanádapácán Gönczi Károly esperes nem jegyzett békekölcsönt s a jegyeztetőket azzal küldte el: »Talán veszélyben van a béke? Ötven forinttal úgysem védhető meg« — és nem jegyzett semmit. Gönczi esperes úr azonban nem elégedett meg ennyivel. Az iskolában a gyerekek között bomlaszt, szembe igyekszik állítani őket egymással. Amióta megindult a hitoktatás, megbomlott a gyerekek békéje, nyugalma. A hitoktatásban résztvevők gúnyolják, csúfolják azokat, akik nem járnak hittanra. Gönczi esperes úr háborút indított az iskolában. De ezt a háborút el fogja veszteni, mert a csanádapácai gyermekek mögött ott áll Pártunk, dolgozó népünk, s ezután is megvédi őket a klerikális reakció támadásai ellen. Nagykanizsán a klerikális reakció munkája nyomán a szülők azzal fenyegették meg Varga Béla igazgató kartársat, ha nem engedi hittanra járni azokat a gyerekeket, akik eredetileg nem iratkoztak , be vallásoktatásra, nem szavaznak a Népfrontra. Ördögkerten Libor plébános olyan levelet íratott alá a szülőkkel, amelyben követelik a gyermekek hitoktatását. A levelet három olyan szülővel is aláíratta, akik előzőleg bejelentették, hogy nem járatják gyermekeiket hittanra, így dolgozik ma is a klerikális reakció, így szándékozik aláásni népünk építő munkáját s halomradönteni a pedagógusok minden erőfeszítését a szocialista nevelésért. Népünk és a pedagógusok azonban szilárdan követik eddigi sikereink szervezőjét és jövő diadalaink zálogát, a Magyar Dolgozók Pártját, s annak szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. A további harcok folyamán szemük előtt lebeg Rákosi elvtárs intő szava: »A megegyezés szellemét és betűjét betartjuk, de okulva a tapasztaltakon, résen leszünk. Nem engedjük, hogy a megegyezés elaltassa éberségünket és hogy az egyház palástja mögül a reakció egy szép napon újra támadásba mehessen át.« Családlátogatással a lemorzsolódás ellen ártunk, Népköztársaságunk szélesre tárta az iskola kapuit a nép fiai előtt, s mi pedagógusok népünk gyermekeit fogjuk tanítani az új étet építésének tudományára. Ezek persze szép szavak maradnak mindössze, ha nem támasztjuk alá konkrét tettekkel. Várjon ezelőtt ki kérdezte meg a munkást, miért nem tudja, miért nem akarja középiskolába, egyetemre járatni gyermekét? Ma, bizony megkérdezzük Pártunk sokezernyi népnevelőjével együtt, mi pedagógusok is. Itt nálunk a tatabányai Rákosi Mátyás gimnáziumban nem számláltuk össze darabszám a családlátogatásokat, de a beiskolázás szép eredménye ennek a komoly munkának is betudható. Ahol anyagi természetű okok akadályozták a továbbtanulást, ott mindent megmozgattunk, hogy konkrét segítséget kapjanak a szülők. Varga Béla III. osztályos növendékünk. Édesapja vájár. Öt kisebb testvére van még otthon. Sok volt ez a teher a szülőknek. A családlátogató pedagógusok sokszor megbeszélték ezt a kérdést az apával. »Legalább még egy kereső lenne« — sóhajtott az apa és érthető is volt ez a kívánsága. De Varga Béla tovább akart tanulni és megvalósította tervét a milliók terve, az ötéves terv, amely új, ragyogó állami áruházat teremtett Tatabányán. Az áruházban alkalmazták Béla nénjét, aki eddig otthon segített anyjának. Varga Béla pedig ott ül a slub. osztályban és érettségizni fog, mérnök lesz. Szabó József, apja 5 holdas dolgozóparaszt, a hét gyerek nevelése nem megy gond nélkül náluk sem. Becsületes, igaz ember az idősebb Szabó, rokonának két árva fia is gyerekeként él náluk. Az ő apjukat, a kommunista bányászt, Horthy deportáltatta, úgy pusztult el. Meglátogatta őket az egész osztály — szeretik a fiát, nem akarnak megválni tőle. A zsibongó gyermekek között újra végiggondolta a dolgot az öreg Szabó. »Taníttatni kell « gyereket való igaz, — gondolta —, most valóban magának és a népnek tanul.« Másnap kiment a DISZ agitációs felelőse is, harmadnapra pedig az osztály- főnöknővel már arról beszélgetett az apa, hogy a választás napjára ő is elvégezte az őszi szántást, a fiú pedig továbbtanul, hát persze, hogy továbbtanul. »Hisz várnak rá« — mondja idősebb Szabó József és felemelkedik. Biztosan szétnéz ilyenkor ebben a városban, az üzemekben, az új város építkezésénél és mindenütt, ahol az ő fiát várják a tervezőasztalok, az íróasztalok, a terv nagy munkájának szervezésére, vezetésére. Az ő fiát várják, a nép fiát. A Rákosi Mátyás gimnázium munkaközössége Tatabánya .