Nevelők Lapja, 1950 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1950-11-01 / 21. szám

Az októberi nevelési értekezletek tanulságai mert azt ők naponta elvégzik, kü­lönben is a tantestület tagjai mint egy család élnek. »Szerencsés iskola ez, mert itt mindenki jól végzi a kötelességét, nem kell biztatni sen­kit, jelenleg nincs is olyan pro­bléma, amelyről beszélni kellene.« Bejelentették, hogy október ele­jén megnyílt a tanulószoba. Éppen ekkor jött be a DIS­z-titkár azzal, hogy a tanulószobával kell valamit csinálni, mert a tanulók ugyan be­járnak, de csak azért, hogy a lá­nyokkal játsszanak. Szeretnénk. — mondta — ha a tanár urak többet foglalkoznának a tanulószokások­kal, mert így nem sok értelme van az egésznek. Kovács kartárs azonban helye­selt az igazgatónak. Sokat dolgoz­nak — mondta —, ő nem is jut hozzá, hogy elolvassa a szaklapo­kat. Kántor kartárs, a bizalmi el­mondta, hogy a heti társadalmi munka úgy elfoglalta, hogy csak ma jutott hozzá, hogy a Nevelők Lapja október 1-i számát elolvassa. Szentesi kartárs kijelentette, fél­órája tartana elmesélni, hogy a sport terén mit csináltak, de a gimnázium testülete nem szeret dicsekedni. Ez az értekezlet rikító színekkel mutatta meg a hibát, amely a javulás jelei mellett még mindig jellemzi nevelési érte­kezleteinket: a liberalizmust, az önelégültséget. Ez egyik fő kerékkötője munkánk megjavításának, mert nem hagyja érvényesülni a friss, új, egészsé­ges gondolatokat, javaslatokat, a további eredményes munka felté­teleit. Még egy jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. Az iskolai munka kiértékelésénél, a pedagógusok sok helyen háttérbe szorítják a hivatal­segédeket, így például a mester utcai Közgaz­dasági Gimnáziumban a nevelési értekezleten résztvevő 4 hivatal­segéd közül csak 1 kapcsolódott bele a vitába, a többi nem mert megszólalni. A helyes kortársias szellem kialakításának hiányossá­gaira jellemző a krisztina téri álta­lános iskola jegyzőkönyvének rö­vidke megjegyzése: »a hivatalsegé­dek munkáját is megdicsérik"­. Mindent egybevetve, az októberi nevelési értekezletek a tavalyihoz képest komoly fejlődést mutatnak, arra kell törekednünk, hogy a m­ég meglévő hiányokat a rövidesen so­­ron következő nevelési értezleten, főként a funkcionáriusok, bizalmiak jó előkészítő munkájával kiküszö­­­böljük. Telegdi Zsigmondné Az októberi nevelési értekezle­tek voltak az idei tanév első ne­velési értekezletei. A nevelési értekezleteken az is­kola dolgozói megvizsgálták, meny­nyiben valósították meg nyári és tanéveléji munkájukkal Pártunk célkitűzéseit, mennyiben tették tervszerűbbé, jobbá munkájukat. Beszámoltak arról, hogy milyen konkrét eredményeket értek el az iskola szociális összetételének megjavításában és ennek további biztosításában. Kiértékelték az egyes iskolák munkatervét és a »Nevelj Jobbam-mozgalom kereté­ben tett munkafelajánlásaikkal alá­támasztották, biztosították az ál­lami munkaterv mennyiségi és mi­nőségi teljesítését. Ahol felismerték a nevelési értekezlet feladatait A nevelési értekezleteken ismer­tették az iskola dolgozói a leg­kimagaslóbb eredményeket, a ki­váló kezdeményezéseket, de rá­mutattál­, a hibákra is, az ered­ményes munka gátlóira, valamint a hibák kijavításának módjára. Kétségtelen, hogy az elmúlt tanév végén meg­tartott nevelési értekezletek­hez képest az októberi neve­lési értekezletek igen komoly fejlődést mutattak. Az iskola dolgozói felismerték, hogy milyen segítséget jelent a munka kollektív kiértékelése, az előttünk álló feladatok közös meg­beszélése, kialakítása, milyen ha­talmas lendítő ereje van a helye­sen alkalmazott kritikának és ön­kritikának. Felismerté­k, hogy en­nek alkalmazása ne­m gáncsosko­­dás, hanem elvtársi segítség a le­maradóknak. Felismerték, hogy munkánkat csak a hibák feltárása útján fejleszthetjük tovább. A békéscsabai bázisiskola jól előkészített értekezlete sok, jó ötletet, helyes, példamutató kezde­ményezést vetett fel. A többi kö­zött Kónyáné kartársnő, a bizalmi, felajánlotta, hogy elkészíti a há­ború és béke táborának térképét, világkiadót készít a gyermekek­kel, átnézi szertárát és a felesle­get egy rászoruló tanyai iskolá­nak küldi meg. Nagy pozitívuma volt ennek az értekezletnek, hogy helyesen alkalmazták az építő kritikát. Megbeszélték a leginkább­­ lemaradó pedagógus, Keresztesi Aladárné hafitársnő munkáját. A tantestület tagjai érzik a felelősséget a keze alá tartozó 50 gyermek tanulá­sáért, ezért elvállalták, hogy he­tenként minden tárgyból előkészí­tik Keresztesinét órái megtartására. Javaslatot tettek az Oktatási Osz­tály felé is, hogy a felügyelők gyakrabban látogassák óráit, ugyan­akkor a nevelők is hospitálni fog­nak nála. Kitűnő mozgalmat indítottak meg Hajdú megye pedagógusai. Meg­szervezik, hogy egyes városi iskolák tanyai iskolákat patronáljanak s a ne­velők ezeket rendszeresen lá­togatják, munkájukat támo­gatják. Másik helyes kezdeményezésük, hogy csatlakozva a vas megyei szertárfejlesztő mozgalomhoz, tanszermúzeumot létesítenek a tapasztalatcsere előmozdítá­sára é s az egyes tárgyak készítésének leírását is kiállítják. A pedagógusok megértették, hogy a beiskolázás, a tovább­tanulás biztosítása igen sokrétű feladat. ■ A felvilágosító munkán kívül szükség van arra, hogy a diákok szeressék az iskolát, öröm­mel tanuljanak és megtanulják le­gyűrni­ a nehézségeket. A debreceni Fazekas-gimnázium tanárai a nevelési értekezleten el­mondották, hogy a tanulókat 10—12-es cso­portra osztották fel egymás között. Minden csoportnak van egy pe­dagógus vezetője, aki a rábízott tanulókat ügyeikben segíti, tanu­lásukban, problémáik megoldásá­ban támogatja, így a csoport tag­jai teljes bizalommal fordulnak hozzájuk, mert tudják, hogy úgy segítenek nekik, mintha szüleik­hez fordulnának. Ez elősegíti a tanulók­ és tanárok közti jó vi­szony kialakulását, megakadályozza azt, hogy a tanulók­ a nehézségek, a feladatok elől meghátrálva ki­maradjanak az iskolából. Ilyen, a »Nevelj Jobban«-mozga­­lom keretében történt felajánlá­sokkal segítik elő a kartársak az állami munkaterv sikeres teljesíté­sét. Ami hiba, hiányosság volt Sok helyen azonban nem ismer­ték fel a­ pedagógusok, de még funkcionáriusaink sem, hogy a »Nevelj Jobban«-mozgalom célja az állami munkaterv­ alátámasztása, az iskola dolgozóinak mozgósítása a terv teljesítésére és túlteljesíté­sére. Sok helyen úgy fogták fel, hogy a »Nevelj Jobban— mozgalom megszervezése csak akkor lesz jó, ha különleges, az iskolai munkától független feladatokat szabnak meg. Ebből származtak azután a hely­telen, nem reális, és nem ellen­őrizhető­ munkafelajánlások, a moz­galom kampányszerűsége,­­ vagy gyakran a tanulók túlterhelése, így az Attila­ utcai leányiskolá­ban az egyi­k kartárs félórával szándékozott megtoldani a tanítási időt, a Krisztina-téri iskolában pe­dig az egyi­k alsótagozati kartársnő már 10 perccel az első óra előtt akarta megkezdeni óráját. Egyes iskoláikban a tánccsoport és ének­kar túl gyakori szerepeltetésével in­tézték el a kartársak a felajánlá­sokat. Nem­ értették meg, hogy az iskolai munka megjavításának nem ez a módja. A kétségtelen javulás mellett még több egyéb hiba is mutatko­zott. A nevelési értekezletek egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a soron lévő politikai kérdések, az is­kolai dolgozók mozgalmi munká­jának kiértékelését (békekölcsön­­jegyzés, tanácsválasztás) teljesen különválasztották a szorosan vett iskolai munka kérdéseitől. *Nem látták meg nagyon sok tantestületben, hogy a jó szak­­mai munkának a jó mozgalmi munka egyik legfontosabb elő­feltétele. A hibák gyökerét nem keresték abban, hogy az egyes pedagógu­sok hogyan viszonyultak a moz­galmi munkához, milyen ered­ménnyel vettek részt benne. Nem hozták kapcsolat­ba az itt megmu­tatkozó hibákat, az iskolai munká­ban előforduló hibákkal, sőt elő­fordult az is, hogy éppen a moz­galmi munkában való részvételben látták az elégtelen szakmai munka okát, így az értekezleteik több he­lyen széttagolódtak, a beszámoló nem volt egységes egész, a hozzá­szólások nem a központi kérdé­sekkel foglalkoztak. Komoly hibák fakadtak a kritika hiányából. Ebből a szempontból eredménytelen értekezletnek te­kinthetjük a paksi közgazdasági gimnázium nevelési értekezletét. Itt a nevelőtestület nem készült fel az értekezletre, nem vette azt komolyan. Egyetlen bíráló megjegyzés sem hangzott el, nem történt említés arról, hogy a tanulmányi színvonal emelése terén mi lenne az iskolai dolgozók feladata. Losonczi igaz­gató kortárs kifejtette, hogy kri­tikát nem óhajtottak gyakorolni. A Nevelők Lapja llad­ázsak ott/ ássátok a Höznevelás­ t * „Nem engedjük hogy a megegyezés elaltassa éberségünket Rákosi elvtárs október 27-i nagy beszédében a katolikus egyházzal való megegyezés kérdésével is fog­lalkozott. »Ez a megegyezés két­ségkívül a népi demokrácia he­lyes, türelmes politikájának jó eredménye. Az imperialista háborús uszítók egyik legfontosabb csat­lósa a vatikáni papi reakció. Az imperialisták nem kímélték a fá­radságot, hogy a magyar katolikus egyházat ennek megfelelően ma­guk mellett sorakoztassák fel. A béke megvédésének gondolata azonban népünkben és ezen belül a katolikus hívőkben is olyan erős, hogy nálunk nem sikerült ez a szándék. Ellenkezőleg... a hívők nagy többsége örömmel és helyes­léssel fogadta ezt a megegyezést.­ A békéért vívott nagy harcunk­ban újabb hatalmas győzelmet arattunk a békekölcsönjegyzés­én a tanácsválasztások idején- S ebbe a harcba. népünk nagy megmozdulásaiba lelkesen kapcsolódtak fel a néphez, népi demokráciánkhoz hű papok így Kecskeméten a cisztercita szer­zetesek 500—500 forint békeköl­csönt jegyeztek, soka­n a szószék­ről buzdították a hívőket béke­­kölcsönjegyzésre. A néphez hű papok lelkesen vettek részt a ta­nácsválasztások munkájában, így Miháczi József vecsési pap a vá­lasztási munkában való részvé­telre, szavazásra buzdította a dol­gozókat- Dévényi Tihamér újvázi papot a magyar Békekongresszus küldöttjének választották a békéért harcoló dolgozók. Ilyen megnyil­vánulások alapján jelentette ki Rákosi elvtárs: »A néppel összefor­rott katolikus papok százai léptek fel a béke megvédésének ügye mellett.« A megegyezés sikere lehetővé tette, hogy békeharcunkat újabb és újabb erőkkel erősítsük meg. Azt jelenti-e ez azonban, hogy a megegyezéssel egycsapásra meg­szűnt a klerikális reakció? Koránt­sem. Rákosi elvtárs nyomatékosan figyelmeztet: »Ez nem jelenti azt, hogy a magyar katolikus egyház vezetői most már kivétel nélkül szívt­el-lélekkel a siépi demokrácia mellé állottak. A megegyezés vég­rehajtása közben lépten-nyomon ta­pasztaltuk, hogy sokan a megegye­zést inkább fegyverszünetnek te­kintik, ami módot ad nekik arra, hogy „átvészeljék a nehéz időket­".« S valóban azt kell tapasztal­nunk, hogy máris akadnak olyan papok, akik a megegyezést megszegik Legutóbbi járási titkári értekezle­teinken több titkárunk beszámolt arról, hogy egyes helyeken a klé­rus megszegte az állammal kötött megegyezést, egyes papok és ügy­nökeik izgattak a tanácsválasztá­sok, a békekölcsön s népi demo­kráciánk neveléspolkikéja ellen. Az iskola területén a támadást főként a hittant­ar­tás vonalára koncentrálják. Badacsonytomajon a pap titkos hittanórákat tart a tem­plomban, amelyre azokat a gye­rekeket is beszervezte, akik nem jelentkeztek hittantanulásra. Kis­apátiban a hittanórákat a sekres­tyében tartották. De miért kell titokban hittanórát tartani, mikor a hitoktatás nem tilos? A szarvasi Székács Sámuel hitoktató világo­san megmondja: Azért tart heten­ként kétszer a templomban hittan­órát, mert — ezt október 6-án a templomban is kihirdette — »az iskolai hitoktatás nem megnyug­tató«. Vájjon miért »nem megnyugtató« egyes papok számára az iskolai hitoktatás? Könnyű rá a felelet- Az iskolában valóban hittant kell tanítani és nem lehet a hitokta­tást áhamellettes izgatásra felhasz­nálni. Székács Sámuel és társai mindennél világosabban mondták ki az igazságot, leleplezve ezzel saját magukat s azokat, akiknek felbujtására dolgoznak. De nem elégedtek meg az isko­lán kívüli »hitoktatással«. Csa­­­­nádapácán Gönczi Károly esperes nem jegyzett békekölcsönt s a je­­gyeztetőket azzal küldte el: »Ta­lán veszélyben van a béke? Öt­ven forinttal úgysem védhető meg« — és nem jegyzett semmit. Gönczi esperes úr azonban nem elégedett meg ennyivel. Az iskolá­ban a gyerekek között bomlaszt, szembe igyekszik állítani őket egy­mással. Amióta megindult a hit­oktatás, megbomlott a gyerekek békéje, nyugalma. A hitoktatás­ban résztvevők gúnyolják, csúfol­ják azokat, akik nem járnak hit­tanra. Gönczi esperes úr háborút indított az iskolában. De ezt a há­borút el fogja veszteni, mert a csanádapácai gyermekek mögött ott áll Pártunk, dolgozó népünk, s ezután is megvédi őket a kleriká­lis reakció támadásai ellen. Nagykanizsán a klerikális reak­ció munkája nyomán a szülők az­zal fenyegették meg Varga Béla igazgató kartársat, ha nem en­gedi hittanra járni azokat a gye­rekeket, akik eredetileg nem irat­koztak , be vallásoktatásra, nem szavaznak a Népfrontra. Ördög­kerten Libor plébános olyan leve­let íratott alá a szülőkkel, amely­ben követelik a gyermekek hit­oktatását. A levelet három olyan szülővel is aláíratta, akik előző­leg bejelentették, hogy nem járat­ják gyermekeiket hittanra, így dolgozik ma is a klerikális reakció, így szándékozik aláásni népünk építő munkáját s halomra­­dönteni a pedagógusok minden erőfeszítését a szocialista neve­lésért. Népünk és a pedagógusok azonban szilárdan követik eddigi sikereink szervezőjét és jövő dia­dalaink zálogát, a Magyar Dol­gozók Pártját, s annak szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. A további harcok folyamán sze­mük előtt lebeg Rákosi elvtárs intő szava: »A megegyezés szel­lemét és betűjét betartjuk, de okulva a tapasztaltakon, résen le­szünk. Nem engedjük, hogy a megegyezés elaltassa éberségünket és hogy az egyház palástja mö­gül a reakció egy szép napon újra támadásba mehessen át.« Családlátogatással a lemorzsolódás ellen ártunk, Népköztársaságunk szélesre tárta az iskola kapuit a nép fiai előtt, s mi pedagógusok népünk gyermekeit fogjuk tanítani az új étet építésének tudományára. Ezek persze szép szavak­ maradnak mindössze, ha nem támasztjuk alá konkrét tettekkel. Várjon ezelőtt ki kérdezte meg a munkást, miért nem tudja, miért nem akarja kö­zépiskolába, egyetemre járatni gyermekét? Ma, bizony megkérdezzük Pártunk sokezernyi népnevelőjével együtt, mi pedagógusok is. Itt nálunk a tatabányai Rákosi Mátyás gimnáziumban nem számláltuk össze darabszám a családlátogatásokat, de a beiskolázás szép eredménye ennek a komoly munkának is betudható. Ahol anyagi természetű okok akadályozták a továbbtanulást, ott mindent meg­mozgattunk, hogy konkrét segítséget kapjanak a szülők. Varga Béla III. osztályos növendékünk. Édesapja vájár. Öt kisebb testvére van még otthon. Sok volt ez a teher a szülőknek. A családlátogató pedagógusok sokszor megbeszélték ezt a kérdést az­ apával. »Legalább még egy kereső lenne« — sóhajtott az apa és érthető is volt ez a kívánsága. De Varga Béla tovább akart tanulni és­­ megvalósította tervét a milliók terve, az ötéves terv, amely új, ragyogó állami áruházat teremtett Tatabányán. Az áruházban alkal­mazták Béla nénjét, aki eddig otthon segített anyjának. Varga Béla pedig ott ül a slu­b. osztályban és érettségizni fog, mérnök lesz. Szabó József, apja 5 holdas dolgozóparaszt, a hét gyerek neve­lése nem megy gond nélkül náluk sem. Becsületes, igaz ember az idősebb Szabó, rokonának két árva fia is gyerekeként él náluk. Az ő apjukat, a kommunista bányászt, Horthy deportáltatta, úgy pusztult el. Meglátogatta őket az egész osztály — szeretik a fiát, nem akar­nak megválni tőle. A zsibongó gyermekek között újra végiggondolta a dolgot az öreg Szabó. »Taníttatni kell « gyereket való igaz, — gondolta —, most valóban magának és a népnek tanul.« Másnap ki­ment a DISZ agitációs felelőse is, harmadnapra pedig az osztály-­ főnöknővel már arról beszélgetett az apa, hogy a választás napjára ő is elvégezte az őszi szántást, a fiú pedig továbbtanul, hát persze, hogy továbbtanul. »Hisz várnak rá« — mondja idősebb Szabó József és felemelkedik. Biztosan szétnéz ilyenkor ebben a városban, az üze­mekben, az új város építkezésénél és mindenütt, ahol az ő fiát vár­­ják a tervezőasztalok, az íróasztalok, a terv nagy munkájának szer­vezésére, vezetésére. Az ő fiát várják, a nép fiát. A Rákosi Mátyás gimnázium munkaközössége Tatabánya .

Next