Nevelők Lapja, 1955 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1955-09-15 / 18. szám

17 égi emlékeik *t zsongtak, ébredtek fel bennem, amikor a nyáron megkaptam a szakszervezet kéthetes beutalóját Balatonalmádiba, a Pedagógus Üdülőbe. Eszemébe jutott az a hajdani nyár — II. gimnazista voltam akkor —, midőn szüleim kaptak az akkori postás üdülőbe beutalást. Látnom kellett nap mint nap szüleim szököttnél is nagyobb mérvű takarékosságát, hogy néhány hetet Almádiban tölthessünk. Akkoriban egészen ritka eset volt, hogy dolgozó kisembereik nyaralni, különösen a Balaton mellé üdülni mehetnek. Jól emlékszem arra is, hogy édesanyámnak naponta kellett még üdülésünk alatt is piacra járnia, főznie, mosnia, ugyanúgy, mint otthon. A vendéglői étkezés költségeit nem bírtuk volna kifizetni. — Ezek az emlékek támadtak fel benne id, amikor a tanítás befejezésekor az idei nyár terveit szövögettem. Feleségemmel együtt örömmel készültünk az üdülésre. Augusztus 10-én szűnni nem akaró esős időben érkeztünk az üdülőbe. Jászberényi József gondnok elvtárs és munkatársai kedves közvetlenséggel fogadtak. A gondnok elvtárs valamennyiünktől megkérdezte, milyen szobát szeretnénk és ha volt rá lehetőség, kielégítette a kívánságokat. Alig mostuk le magunkról az út porát és alig indítottuk el az otthon maradottaknak az első képeslapokat, csengettek, következett az ebéd. Már az első alkalommal is igen biztatóak voltak a kilátások. Valóban: az étrend változatossága, az ételek elkészítése, a mennyiség és a felszolgálás ellen az egész idő alatt a legcsekélyebb kifogást nem lehetett emelni. Aarika, a kultúrfelelős már első nap ismertette a két hét programját. Szerepelt ebben kirándulás, sportolási lehetőség, hangverseny, képzőművészeti kiállítás, tánc stb. Rövidesen sorra került a házirend ismertetése, amely valamenynyiünk érdekét és nyugalmát szolgálta és az üdülő fegyelmét biztosította. Egyikünk sem érezte tehernek ezt a házirendet. A házirend ismertetése mellett Józsi bácsi ígéretet tett arra, hogy a megengedett keretek között és a lehetőségek határain belül mindenki kívánságát figyelembe veszi. Ezt az ígéretét be is váltotta. Mind az elhelyezés, mind pedig az étkezés területén megelégedést váltott ki munkássága. Az általános megelégedést fejezte ki az üdülő vendégkönyvébe írt emlékvers is, de erről tanúskodtak Dezső bácsinak mindannyiunk nevében elmondott búcsúszavai is. Szerencsére az időjárás is kedvezett s a strandoláson kívül szép kirándulásokkal (Vörösberény, Malomvölgy, Veszprém, Porvacsesznek, Zirc, Tihany, Balatonfüredi gyarapíthattuk ismereteinket. Különösen azoknak jelentett ez sokat, akiknek eddig nem állott módjukban, hogy eljussanak a „Magyar Tenger“-hez. Biztos vagyók abban, hogy a következő évi munkájukban meggyőzőbben tanítják majd a Balaton szépségeit, mint eddig. Nyíracsád is messze esik Almáditól és Jeles Miklós kortársnak most volt először lehetősége a Balaton megismerésére. Szorgalmasan fel is használta az alkalmat s gondosan feljegyezte mindazt, amit a vezetőktől a tihanyi félsziget kialakulásáról, a Balaton keletkezéséről, a környék nevezetességeiről hallott. Tudom, hogy e feljegyzések a nyírségi emberpalánták javát szolgálják, az ő ismereteiket fogják a következő tanévekben gyarapítani, így segíti a pihenés a későbbi munkánkat. A zavartalan üdüllésért köszönetet kell mondanunk ezen a helyen is Jászberényi József gondnok elvtársnak és munkatársainak, akik fáradhatatlan munkával biztosították valamennyiünk számára a pihenést és a felfrissülést Kenderessy Tibor tanár, Gyönk, gimnázium, tál HÉT ALMÁDIBAN AZ ÜDÜLÉSI FELELŐS Eddig több olyan cikket közöltünk a lapunkban, amelyben üdülő kartársaink számoltak be nyári élményeikről, kellemes pihenésükről. Ezúttal azt szeretnénk megmutatni, hogy milyen körültekintő, alapos előkészítő munkát igényel az üdültetés megszervezése szakszervezeti bizottságaink!61. Bonczosné elvtársnőnek, a kecskeméti járás üdülési felelősének leveléből idézünk egy részletet, amelyből kitűnik, hogy az üdülői beutalások helyes szétosztásához sok munka és még több megértés kell. „Az üdültetés lebonyolításánál a célkitűzésem az volt — írja Bönczösné elvtársnő —, hogy mindenkinek az üdülési igényét kielégítsem. Jó segítség volt ehhez a turista állomások megszervezése. Ezzel üdültetési „gondjaink” nagy része megoldódott. Nem lehet most már azt mondani: nem ad a szakszervezet semmit, nem mehet az ember oda, ahova akar, nem képes a családját elvinni, stb. Ennek ellenére sem volt könnyű célkitűzésemet elérni. A kecskeméti járáshoz több mint 400 pedagógus tartozik. A területi bizottság mindössze 26 beutalójegyet ígért. Már kora tavasszal hozzáfogtam a munkához. Leveleket írtam, kívánságokat fürkésztem, a turistaállomások címére elsőnek lecsaptam, hogy férőhelyet biztosítsak. Alig győzte leveleimet a posta hordani. Esténként azután asztalon, székeken, díványon szétraktam a hozzám írt leveleket, cédulákat, és elkezdtem „fotózni’’. X melegfürdőt kért, Szoboszlón nincs, elküldöm Pécsre a turistaállomásra, és felhívom a figyelmét Harkányra. Y kizárólag a balatonfüredi üdülőbe akar menni, de oda csak két beutalónk van, azzal házaspárt küldök el, Y- nak pedig majd baráti hangon megírom a balatonfüredi turistaállomás előnyeit, onnan is módja lesz a gyógyfürdőt élvezni. És így megy ez tovább, hogy lehetőség szerint mindenkinek teljesítsem a kérését. A beosztás így el is készült, ezután következett a „de”, ami teljesen felborította gondos tervemet. Sajnos a kartársak határozatlanok, a határidőket nem tartják be. Például a fentebb említett , kizárólag július 10-re kérte először beutaló munkát végzett Bonczo mondunk neki a meleg szívvel a többi járási, városiüdülési hasonlóan „fotóztak”, hogy az kielégítsék és vidám, nyugodt lását, mert csak akkor ér rá. " Amikor már minden helyet elosztottam, levelet írt, hogy augusztus 5-re tegyem át. Y lemondott az üdülésről, de egy hét múlva — mikor már most nek adtam át a helyét — újból kérte a jegyét. Z. meggondolta és nem Siófokra akar menni, hanem Füredre. Volt olyan, aki kétszeri, háromszori beosztás után lemondott. Az örökös levelezéssel — más hely, más időpont — réme lett a kecskeméti járás a turistaállomásokénak. Most már látom, én is hibás ~ vagyok, nem kellett volna enngedni, hogy a kartársak annyi~ra válogassanak. A sok mun- 3kám eredménye, hogy 110 pedagógust és családtagot beosztottam, s ebből 37 lemondott. Végül is, aki igazán szeretett volna üdülni, mind elment, aki, pedig nem üdült, az csak mangát okolhatja. Jutalmam e sok fejtörésért a sok-sok hálás, kedves beszá■ móló lap és levél a jól sikerült üdülésről. Egész gyűjteményem is van már belőle.” Nos elvtársnő, s mikor köszönetet végzett munkájáért, köszöntjük .i felelőst is, akik Bonczosnéhoz kortársaik igényeit minél jobban pihenést biztosítsanak a neve lt Bástya Szabolcs megyei elnöksége jelentette, hogy Máriapócson és Nyírbátorban a gyermekotthon dolgozói sportcsoportot alakítottak. Sportegyesületünk ezzel újabb 80 lelkes sportolóval gyarapította tagságát. A teát sportcsoport működéséhez a nyíregyházi kórház sportköre minden segítséget megad. A Békéscsabai Bástya Sportkör az elmúlt egy év alatt igen szépen fejlődött. A sportkör új szakosztályokat alakított, és a sportcsoportok kiépítésével megsokszorozta a sportkör tagjainak számát. Régi kívánsága teljesült a békéscsabai Bástya Sportkör elnökségének, amikor a Közalkalmazottak Szakszervezete a Bástya Sportkörnek adta át a Békéscsabán működő, egyemeletes kultúrotthont. NEVELŐK LAPJA az Oktatásügyi Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete lapja. Szerkesztő a szerkesztőbizottság Szerkesztőség és Kiadóhivatal: V. Szalay utca 10—14 Telefon: 312—940 121—215, 128—580 Kiadja a Tankönyvkiadó Vállalat Kiadásért felelős: a Tankönyvkiadó Vállalat Igazgatója. Előfizetés és reklamációNépszava: Lapkiadó Vállalat VII. Rákóczi út 54. Telefon: 224—815 Előfizetés egy évre- 4.80 Ft. Csekkszámlaszám: 01.878.001 Szikra Lapnyomda Budapest, Rökk Szilárd u. 6 Felelős vezető: Kulcsár Mihály A Nevelők Lapja HÍREK A HAJDÚHADHÁZI iskola javításához, korszerűsítéséihez az elmúlt tanévben kezdtek hozzá majdnem félmilliós költséggel. Az új iskolai évben 11 tanteremmel kezdte meg munkáját a megszépült iskola. A nevelőtestület részére mostmár minden feltétel biztosítva van az eredményes oktatónevelő munkához. FRANCIA GYERMEKEK üdültek Alsógödön. A nyaralás befejeztével a helybeli általános iskola és a Vöröskereszt ünnepséget rendezett búcsúztatásukra. Az úttörők valamennyi francia gyermeket emléktárggyal ajándékoztak meg. KEREM azokat az osztálytársaimat, akik 1931-ben Sopronban végeztek velem, közöljék címüket. Szíj László ált. Iskolai igazgató, Győrszentiván. * Négy nap és harmincöt esztendő rannv non alatt semmi kiiineyy hcji lönös nem tör„ tént, csak állandóan esett az eső, és mi — Esztergály község három tanítója, 18 gyereke, meg az újságíró — jártuk a fővárost. Megnéztük az Állatkertet, megmásztuk a Gellért-hegyet, megcsodáltuk a gyönyörű parlamentet és a magyar sport dicsőségének színhelyét, a Népstadiont. Tizennyolc Zala megyei gyerek — a legfiatalabb tízéves, a legidősebb tizennégy esztendős — először látta Budapestet. „ E négy nap alatt ismertem meg a kiálló fogú, barna szemű Marosfalvi Palit, a hosszúlábú Török Andrist, a pöttömnyi Köszörűs Karcsit, a jóétvágyú Földesi Jóskát, aki egymaga tíz fagylaltot nyalt el az Úttörő Áruházban. Kell még szólnom Bognár Máriáról is, Esztergály község legszebb lányáról, Hegedűs Magdáról, Petrik Annáról és a többiekről, akik Kovács István esztergályi igazgató-tanító vezetésével a fővárosba jöttek. Az esős négy nap alatt volt időm megismerni közelebbről e 18 gyerek második apját, tanítóját és nevelőjét, a hatalmas termetű, egészségtől szinte kicsattanó, pirosarcú, hegyesbajszú Kovács István igazgató-tanítót. Harmincöt éve tanítja, neveli Zala megye községeinek fiataljait, a tudás és a haza szeretetét gyújtogatva, szítva, mindenütt az emberek agyában, szívében elvégezve, 1921 tavaszán került Bezerédre, ebben az isten háta mögötti kis zalai faluban kezdte meg tanítóskodását. Megmondja őszintén — nem valami nagy kedvvel. Nagyon rossz híre volt ennek a községnek. Se útja, se vasútja, s szinte egyetlen „híressége”, a duhajkodás, s a kulturálatlanság. Már az első hetekben feltűnt neki, hogy itt az asszonyok se nem szőnek, se nem fonnak, egész nap a „küszöböt lovagolják". Egy év múlva azonban már mintha kicserélték volna a fiatal tanítót. Célul tűzte ki: Bezeréd népét rádöbbenti saját emberi értékeire, azok továbbfejlesztésének fontosságára. Nappal a gyerekeket az iskolában, este a felnőtt lakosságot különböző tanfolyamokon oktatta. Dalárdát, műkedvelő gárdát szervezett, s a falubeliek nemsokára megkedvelték a len- és kendertermelést, az asszonyok pedig a szövést és a fonást. Így tett el harminc esztendő, melyet Bezeréden töltött, s amelyet oly könnyű néhány sorban leírni, de annál nehezebb volt becsülettel végigharcolni. 1950-ben Esztergályra került igazgató-tanítónak. Nem szívesen hagyta ott a számtalan kedves emlék, s a gazdag eredmények színhelyét, Bezeredett De saját szíve, embersége itt is rávezette a helyes útra. Kovács Istvánnál a nevelés irányítása. Ha a kultúra terjesztéséről van szó , nem ismer akadályt. Amikor hónapokkal ezelőtt nagy hófúvásban nem tudtak bejönni a gyerekek Báránd-pusztáról az iskolába, akkor feleségével — aki szintén pedagógus —, mentek ki a legtávolabbi helyekre, s az egyik házban gyűjtötték össze a diákokat, s tanították őket. Nem csoda, hogy osztatlan örömöt keltett a község minden lakójában, mikor tavaly — a pedagógusnapon — Kovács István is megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. A tanításon kívül Esztergály lakói más feladattal is megbízták szeretett tanítójukat. Tanácstaggá választották. S mint tanácstag, itt is a fiatalok ügyét képviseli. Most is a DISZ a sportpálya ügyét intézi. — Két év óta kéri a tanács— meséli Kovács elvtárs —, hogy az állami gazdaság adja vissza azt a két hold földet, mely korábban a fiatalság sportpályája volt, mert máshol nincs hely a sportélet kifejlesztésére. Ennél is nagyobbak azonban nehézségeink akultúrház felépítése körül. Sportpálya, kultúrház — amit csak egy szóra említett Kovács István igazgató-tanító. De itt van például ez a kirándulás. Már az iskolaév elején megkezdődött az előkészület a nyári budapesti kirándulásra. Kovács István olyan kedvet teremtett a gyerekeknek ehhez a kiránduláshoz, hogy ha valamilyen ok miatt elmaradt volna, bizony Esztergály községben kitör a gyereklázadás. Egész évben gyűltek a megtakarított forintok, s augusztus elejére 1500 forint jött össze. Végre elérkezett "*z egész község lázban volt. A gyerekek előző este nem vacsoráztak, az éjszaka semmit nem aludtak. A vonaton aztán megjött a kedv és az étvágy. Mindegyik gyerek elmondta, milyennek képzeli Pestet. De amikor kiszálltak a vonatból, a sok ember, a nagy házaik, villamosok, autók láttán nem jött ki hang a torkukon. Kovács István azonban hamarosan mindent elmagyarázott a gyerekeknek, sőt magának külön jegyzetet készített a négynapos pesti kirándulásról, hogy az iskolaévben, a tanítás ideje alatt jól fel tudják használni a Pesten töltött négy napot, a sok érdekes, feledhetetlen emléket. A Kossuth Lajos téren búcsúztam el Kovács Istvántól és 18 gyerekétől. Néhány lépés után azonban utánam szólt. — Baj van. Az első pillanatban komolyra vettem a dolgot, de Kovács elvtárs sietett megnyugtatni. — A gyerekek nem akarnak hazajönni. Persze azóta már otthon mesélik a fővárosi kirándulás ezer gazdag élményét. Ráczalmási György A tanulók egészségügyi oktatása a Szovjetunió falusi iskoláiban A SZOVJETUNIÓBAN a városi és falusi iskolák azonos tanterv szerint dolgoznak. Az elmúlt évek fejlődésének eredménye, hogy az alsóbb osztályokban bevezették a testápolási órákat és ezeknek keretében az emberi test ismertetését. A falvak lakóinak életkörülményei mások, mint a városok lakóié. A falusi általános iskolák felsőbb osztályainak tanulói már a nyári szünidő alatt önként jelentkeznek az aratási, a betakarítási és az egyéb mezőgazdasági munkákra ki akarják venni részüket a termelő munkából és már iskolás korukban meg akarják tanulni, hogyan kell dolgozniok, hogy munkájukkal majd eredményesen segítsék elő a szocializmus építését. A tanulóknak tehát tudniok kell, hogy milyen hatással van a fizikai munka, a mezei munka egészségükre és testük ■harmonikus fejlődésére és meg kell tanulniok a serdülők és a felnőttek mezőgazdasági munkáiénak egészségtanát. AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KÖZPONTI INTÉZETE és a szovjet egészségügyi szervek segítségére siettek a falusi pedagógusoknak, tudományos alapon foglalkoztak a kérdéssel és megfelelő módszertani anyagot, tankönyveket adtak ki. Ennek eredményeként az egészségtant ma már úgy tanítják a szovjet falusi általános iskolákban, hogy a tanulók az elsajátított ismereteket a gyakorlatban, a termelőmunkában is alkalmazhassák. A munkát nagyban elősegíti a tanulók öntudatos egészségügyi öntevékenysége , egészségügyi felelősöket jelölnek ki maguk közül az alsóbb osztályokban, egészségügyi osztagokat alakítanak a felsőbb osztályokban. Ennek a munkának nagy nevelő jelentősége is van, elősegíti, hogy a gyermekekben kifejlődjék a kollektív érzés, a maguk és a környezetükben élők egészségéért való felelősségérzés, továbbá gyakorlati tapasztalatokkal fegyverzi fel a serdülő nemzedéket mindnyájunk egészségéért vívott harcában. A LEHETŐ LEGSZÉLESEBB KÖRBEN kifejlesztették a tanulók körében az egészségügyi felvilágosító munkát, a mezei munkák helyes végzéséről életmódjukról, napirendjükről felvilágosító füzeteket adtak ki, amelyekből pontosan megtudhatják, hogy életkoruknak, fizikai fejlettségüknek, testi erejüknek melyik munka felel meg a legjobban. Ezenkívül felvilágosító előadásokat is tartanak számukra. Kétségtelenül nagy segítséget nyújtanak ebben a munkában a szovjet szülők is. Szoros együttműködés fejlődött ki ezen a téren a pedagógusok és a szülők között. Az eredmény kézzelfogható: a tanulók az új rendszerű oktatás eredményeként helyesen tudják megválasztani, hogy szünidejük alatt milyen munkát végezzenek és megvalósul a cél: a falusi tanulók higiénés nevelése és oktatása, amely döntő jelentőségű a falusi lakosság magas színvonalú egészségügyi kultúrájáért vívott küzdelemben. i 1951. novembere előtt reaktivált nyugdíjasokról Azoknak a pedagógusoknak, akik 1951. november 1 előtt mint nyugdíjasok ismét munkába álltak — az érvénybenlévő rendelkezések értelmében — szüneteltették nyugdíjuk folyósítását és csak fizetésüket kaphatták. Ha a munkaviszonyuk megszűnt, akkor az eredetileg megállapított nyugdíjat folyósították újra, így ezek a pedagógusok egyenlő elbánásban részesültek azokkal az 1951. november elseje után reaktivált nyugdíjasokkal, akik a 30. tvr-ben biztosított kedvezmények következtében munkaviszonyuk időtartamára nyugdíjukat és fizetésüket is megkaphatták. Méltányos tehát, a pedagógusok bérének felemeléséről szóló 35/1955. (VI. 19.) MTsz. rendelet végrehajtási utasításának 114. §. 8. bekezdése, mely messzemenő kedvezményt biztosít az 1951. november 1. napja előtt reaktivált pedagógusok részére. A rendelet kimondja: „Jogosultak a B. szerinti magasabb nyugdíjra azok a reaktivált pedagógusok is, akiknek nyugdíját az 1951. évi 30. tvr. hatálybalépése előtt állapították meg és ellátásuknak folyósítását az 1951. évi november hó 1. napját megelőző munkába állásuk miatt szüntették meg, feltéve, hogy az öregségi nyugdíj alapfeltételeinek egyébként megfelelnek és a munkaviszonyuk 1955. június hó 1. napja után szűnt meg.” Nem vonatkozik ez a rendelkezés azokra az 1951. november 1. után reaktivált pedagógusokra, akiknek munkaviszonyuk időtartamára nyugdíjukat és fizetésüket is folyósították. Ezek a pedagógusok munkaviszonyuk megszűnése után 30 százalékos nyugdíjpótlékra jogosultak, feltételezve, hogy 1954. június 30-án is munkaviszonyban állottak, egyébként a nyugdíjpótlék a nyugdíj összegének 25 százaléka lehet.