Nevelők Lapja, 1956 (12. évfolyam, 1-20. szám)
1956-04-15 / 8. szám
Szakszervezetünk központi vezetőségének március 13-i ülésén elhangzott hozzászólásokból Lapunk április 1-i számában közöltük a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetőségének március 13-án tartott ülésén hozott határozatokat. Az alábbiakban részleteket közlünk néhány — a központi vezetőségi ülésen elhangzott — hozzászólásból. Fabók Zoltán elvtárs, a SZOT Kultúrnevelési Osztályának vezetője, a SZOT elnöksége nevében üdvözölte a központi vezetőségi ülést. Felszólalásában a politechnikai képzéssel foglalkozott. — Továbbhaladásunk első feltétele — mondotta —, hogy képesek legyünk az új technika széleskörű bevezetésére, s olyan szakemberek nevelésére, akik képesek ezt a technikát felhasználni. Mit jelent az, hogy tudatosan hozzá akarunk kezdeni a politechnikai képzés megvalósításához? Elsősorban azt kell megérteni, hogy e feladat megvalósítása nem jelenti az elméleti oktatás háttérbe szorítását. Azt sem jelenti, hogy MTH intézetté akarjuk alakítani az iskolákat és képzett szakmunkásokat akarunk az általános iskolákban és gimnáziumokban nevelni. A cél elsősorban az, hogy megismertessük a fiatalokkal a fontosabb iparágak munkáját, munkaeszközeit, felkeltsük az ifjúság érdeklődését a termelőmunka iránt, megszerettessük a fizikai, termelőmunkát, megkönnyítsük a pályaválasztást, és ugyanakkor képessé tegyük a fiatalokat a megszerzett ismeretek hasznosítására olyan formában, hogy sokkal könnyebben tudjanak elsajátítani egy-egy szakmát. Nyilvánvaló, hogy a feladat megoldása nemcsak a pedagógusok, hanem a társadalom ügye is. Ezért a Szakszervezetek Országos Tanácsa minden támogatást meg fog adni az eredményes munka segítéséhez. El kell érnünk, hogy az ipari szakszervezetek és az üzemek minden támogatást megadjanak a pedagógusoknak. Nemcsak a pedagógusoknak, hanem üzemeinknek is feladatuk, hogy foglalkozzanak dolgozóink gyermekeinek nevelésével. Kultúrotthonaink munkatervében szerepel ez a feladat. Ahol azonban nem volt meg a szükséges kapcsolat a pedagógusokkal, ott ez a munka nem ment. Az a célkitűzésünk, hogy a kultúrotthonokban legyenek gyermekeket foglalkoztató szakkörök. Üzemeinknek módjukban áll ezeket megfelelő felszerelésekkel ellátni. — Úgy tudom és tapasztalom, hogy a pedagógusok lelkes emberek, akik megértik, szeretik az újat és harcolnak elterjesztéséért. Biztos vagyok abban, hogy a pedagógusok új módon állnak majd ehhez a kérdéshez is. Természetesen nem lehet máról holnapra mindent megvalósítani, de az eddigieknél gyorsabb ütemű munkára van szükség. Harci kérdés ez, mely szívós, türelmes munkát követel. Ha akadályokat látnak az elvtársak, mondják azt el a szakszervezet központi vezetőségének és követeljék a megoldást. Biztos vagyok abban, hogy üzemeink örömmel fogadják a pedagógusok kezdeményezését és segítenek is, ugyanakkor világosan kell látni azt is, hogy a pedagógusok helyett nem tudja és nem is fogja senki más megoldani a feladatokat. Az elvtársak kezdeményezzenek bátran, s ígérem a SZOT és az ipari szakszervezetek nevében: a segítség nem fog elmaradni. Kara József elvtárs, a MÁVAG ÜB-elnöke az üzemi dolgozók általános műveltsége emelésének szükségességét hangsúlyozta, mert mint mondotta: ez az ipar technikai színvonala emelésének egyik fontos feladata. Kara elvtárs hozzászólása második részében az iskolák és az üzemek kapcsolatáról és a dolgozók iskolájáról beszélt: — Üzemünk közelében van a Vajda Péter utcai általános iskola. Ebben az iskolában működik — a SZOT határozata értelmében üzemi kultúrotthonunk segítségével a gyermekfoglalkoztatási szakkör, ahol a vasipar különböző alapfogásaira, szeretetére tanítjuk, neveljük dolgozóink gyermekeit. Ezeknél a fiataloknál a pályaválasztás nyilvánvalóan könynyebb, mert a szakma szeretetét az édesapa, édesanya példamutatása mellett, az iskolában is erősítik. Komoly segítséget nyújtottak a tantestület tagjai, Bálint igazgató elvtárssal együtt. Ez azonban még nem elég. Az a véleményem, hogy pedagógusaink egy része nem látja eléggé világosan a politechnikai képzés jelentőségét és főképpen ebből ered az a probléma, hogy nem tudják, hogyan is fogjanak hozzá. Úgy érzem, hogy az előterjesztett határozati javaslat megfelelő segítséget, helyes útmutatást ad. Én is egyetértek vele és javaslom, hogy tartsunk előadásokat a szakmák alapvető kérdéseiről. Mi, a MÁVAG vállaljuk, de úgy gondolom, a többi vasipari üzem nevében is beszélhetek —, hogy segítünk ezek megtartásában. Üzemünknek vannak régi műszaki, fizikai dolgozói, akik a szükséges alapismeretek birtokában nyilvánvalóan sokat tudnak majd segíteni. Támogatni fogjuk az üzemlátogatásokat is. Természetesen ezeket megfelelő módon, tartalmasan kell előkészíteni. Vállaljuk azt is, hogy a szakmák kiváló fizikai és műszaki dolgozói bemutatót tartanak a pedagógusoknak és a tanulóknak. Rendeztünk és rendezni is fogunk a kultúrházban újítókiállítást dolgozóink újításaiból és az élenjáró magyar és szovjet munkamódszerből. Szólt a beszámoló egyes szerszámok és gépek átadásáról az iskolának. Erre is van lehetőség. Ennek érdekében azonban meggyőző munkára van szükség, hogy az üzemek műszaki, gazdasági vezetői is lássák be ennek fontosságát, hasznosságát. Feltétlenül szükséges, hogy az egyes üzemek ipari, felügyeleti szervei is segítsenek nekünk ezen a téren s úgy gondolom, hogy a SZOT is tud segíteni. A dolgozók általános iskoláinak tapasztalatairól néhány szót: A gyakorlati élet azt igazolja, hogy helyes volt a SZOT kezdeményezése. Üzemünkből is több mint 100 dolgozó tanul az üzemi iskolában. Nagy többségük családos ember, aki példásan megállja a termelőmunkában is a helyét. Szívósan küzdik le a nehézségeket. Meg kell azonban azt is mondani, hogy a felsőbb szervek részéről a dolgozók általános iskoláival való törődést, mi üzemiek, nem tartjuk kielégítőnek. Elsősorban a minisztérium felelősségét kell hangsúlyozni. Nem törődtek az iskolák felszerelésével, nem törődtek azzal, hogy a pedagógusok milyen nehézségekkel küzdenek. Helyesnek tartanám, ha a szakszervezet elnöksége külön napirendre tűzné az új oktatási évad előtt, a dolgozók általános iskoláiban szerzett tapasztalatok megtárgyalását. Felszólalt a vitában Bors István, a Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársa is. — Az elhangzott beszámoló minden mondatával egyetértek — mondotta. — Valóban társadalmi és gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában az oktatás terén legfontosabb feladat a politechnikai oktatás iskoláinkban való bevezetése. Tanulóink számára feltétlenül nyújtanunk kell azokat az ismereteket, jártasságokat és készségeket, amelyek előkészítik későbbi szakoktatásukat vagy a termelőmunkába való tervszerű és építő beilleszkedésüket. Gimnáziumi tanulóink számára még a termelőmunkában való részvételt is biztosítanunk keell, hogy valóban meg tudjanak felelni az előttük álló feladatoknak. — Bár látom a politechnikai oktatás bevezetésével kapcsolatos különböző nehézségeket (felszerelés, pedagógusok továbbképzése, iskolai helyiségek), ismerve a már eddigi szép kezdeményezéseket is — számítva a társadalom széles rétegeinek, főként az ipari üzemeknek messzemenő támogatására —, bízom a feladat sikeres megoldásában. Legszükségesebb feladatnak a tantervi tananyagok megállapítását, azok alapján a pedagógus továbbképzés megindítását, és a szükséges szemléltető eszközök különböző beszerzési sorrendet megjelölő meghatározását tartom. E munkával párhuzamosan azonban széleskörű propagandamunkára van szükség, mert nevelőink sok esetben túlzott aggodalommal tekintenek az új feladatok elé. A problémák gyakorlati megoldása kérdéseivel foglalkozunk a Pedagógiai Szemle számaiban, munkánk azonban csak akkor lehet igazán sikeres, ha szakszervezetünk is elsőrendű feladatként támogatja oktatásunk korszerűsítését. Szakszervezeti bevételeink túlnyomó része tagdíjakból ered. Ennek célszerű felhasználását szervezeteink jóváhagyott költségvetés szerint végzik. Gazdálkodásunkban évről évre fokozottabban érvényesül az a törekvés, hogy minél többet biztosítsunk a tagság szociális, kulturális és sportigényeinek kielégítésére. Tagjaink túlnyomó többsége eleget tett az elmúlt évben is tagdíjfizetési kötelezettségének. Közel 5000 fővel emelkedett a szakszervezeti tagok száma, annak ellenére, hogy az MTH-intézetek dolgozói egyidejűleg más szakszervezetbe kerültek. Bevételeink 30 százalékát 1955-ben a tagság szociális igényeinek kielégítésére fordítottuk. Többek között 1 900 000 Ft-ot rendszeres és rendkívüli segély címen utaltunk ki. Több mint 850 000 Ft-ot költöttek a járási, városi és intézeti szakszervezeti bizottságaink szociális célokra, főleg megyei, részben önköltséges üdülések szervezésére és üzemeltetésére. 325 000 Ft-tal támogattuk megyei, részben önköltséges üdülőinket, valamint turistaállomásainkat. Ezzel elértük, hogy hazánk legszebb vidékein több mint 7000 pedagógus részesült nyaralásban és turistáskodásban, a SZOT által szervezett üdültetésen kívül. Hajdúszoboszlón például 500, Keszthelyen 400, Sopronban 300 fő megyei, részben önköltséges üdülésben részesült, csak Balatonfüreden több mint 600-an vették igénybe a turistaállomás lehetőségeit. A kulturális és sporttevékenységre bevételeink 26,5 százalékát fordítottuk. Járási, városi és intézeti szakszervezeti bizottságaink kulturális célokra 1 167 000 Ft-ot fordítottak. Kultúrotthonainkat az elmúlt évben több mint 600 000 forinttal támogattuk. Ezzel jelentősen hozzájárultunk anyagilag is könyvtári, szakköri és egyéb kultúrnevelési feladataink sikeres megoldásához. Jelentős összeggel támogattuk a Nevelők Lapját és a „Szakszervezeti munka az iskolában” c. rendszeresen megjelenő kiadványunkat is. Aktíváink oktatására közel 100 000 Ft-ot fordítottunk az elmúlt évben. Kulturális nevelőmunkánk központi támogatásával, nagyban hozzájárultunk ahhoz, hogy ma már 11 kultúrotthonunkban és több mint 50 kultúrszobában élénk tevékenység folyik. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy például, 50 természettudományos szakkör 463 fővel, 36 irodalmi szakkör 359 fővel, 18 szertárfejlesztő szakkör 259 fővel tevékenykedjék. Művészeti csoportjainknak is aránylag kedvező feltételek mellett módjuk van a különböző rendezvényekre felkészülni, felszerelésüket bővíteni. Az elmúlt évben működő színjátszó csoportjaink száma 81, összesen 1312 taggal, 45 énekkar 1400 taggal, 42 bábcsoport 320 taggal fejt ki tevékenységet. Jelentősen növekedett könyvtáraink állománya és a könyvek olvasottsága. Szervezeteink építésére, iskolai szakszervezeti bizottságaink, járási, városi,kerületi bizottságaink és számvizsgáló bizottságaink újraválasztására, a társadalombiztosítási tanácsok választására, továbbá egyéb szervezési feladatok végzésére bevételeink 27,5 százalékát fordítottuk. Ebből fedeztük többek között: a központi vezetőség osztályai, a területi bizottságok és egyes nagyobb intézmények szakszervezeti bizottságai főfoglalkozású dolgozóinak munkabérét, valamint a járási, városi és kerületi elnökök tiszteletdíjait és közterheit. Ebből fedeztük különböző rendezvények, értekezletek, központi ankétok és tapasztalatcserék költségeit, valamint az irányítással kapcsolatos kiküldetési és egyéb szervezési költségeket is. Ilyen irányú összes kiadásainknak több mint egyharmadát a járási, városi és intézeti szakszervezeti bizottságaink költségei teszik ki. Ügyviteli célokra fordítottuk bevételeink 16 százalékát. Ebből fedeztük szerveink dologi kiadásait, épületeinkkel és berendezéseinkkel kapcsolatos fenntartási és karbantartási költségeket. Jelentős összegeket fordítottunk felszereléseink kiegészítésére és a már meglevők felújítására. Ügyviteli kiadások között szerepelnek továbbá a posta-, távbeszélő- és távirati költségek, írószer-, papír- és nyomtatványköltségek is. Az ügyviteli költségek csökkentésének érdekében törekvéseink jártak ugyan némi eredménnyel, ez azonban még nem kielégítő. Egész szakszervezeti tagdíjbevételünknek igen tekintélyes részét, több mint 23 százalékát járási, városi és intézeti szakszervezeti bizottságaink használták fel tervszerűen. Ebből több mint 2 650 000 forintot fordítottak szociális, kulturális és sportcélokra. Az 1954. évhez viszonyítva ez 6 százalékos emelkedést jelent alapszerveinknél. Érvényesült bizonyos mértékig az a törekvés, hogy minél kevesebb ügyviteli jellegű kiadás merüljön fel a szakszervezeti gazdálkodásban. Tagdíjbevételeink 12 százalékával járultunk hozzá a Szakszervezetek Országos Tanácsa működésének anyagi biztosításához. Ahhoz, hogy szakszervezetünk célkitűzéseit a tagság közvetlen érdekeinek fokozottabb szem előtt tartása mellett meg tudja valósítani, szükséges, hogy tagdíjfizetési kötelezettségének minden tag maradéktalanul eleget tegyen, szerveink viszont a tervszerű gazdálkodás, a takarékosság és a pénzügyi fegyelem elveinek szem előtt tartásával folytassák tevékenységüket. A Pedagógusok Szakszervezete 1955. évi gazdálkodásáról (Beszámoló szakszervezetük központi vezetőségének márciusi ülésén) 2 Nevelők Lapja pá stocen A kemény tél után sokáig várat magára a tavasz. Csak hivatalosan érkezett meg, a valóságban még télies az időjárás. A hideg, szeles idő sem tudta azonban megakadályozni a járások, városok nevelőit abban, hogy április folyamán szerte az országban megrendezzék a tavaszi nevelők napját, hogy találkozzanak egymással, kicseréljék tapasztalataikat, tanuljanak egymástól és szórakozzanak is együtt. Nagydorog nem járási székhely, de a paksi járásban az a szokás, hogy a nevelők napját mindig más-más községben tartják s az előkészítésért, megrendezésért a helyi szakszervezeti bizottság a felelős. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a kezdeményezés jól bevált, így került most a sor Nagydorogra, melynek nevelői mindent megtettek a nap sikerének biztosításáért. Munkájuk eredményes volt s a tanterv ismertetése után jó hangulatban, jó vacsora mellett hosszú időt töltöttek együtt a járás pedagógusai. Pécelen tartották összejövetelüket a gödöllői járás nevelői. A remek előkészítő, szervező munka s az egész rendezés — amelyben a szülői munkaközösség igen tevékenyen részt vett — nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát. Itt két előadást tartottak. Ismertették az új tantervet, majd ezt követően Szász Gerőné orosz szakos tanár tartott színvonalas, hasznos előadást a közösségi nevelésről — egy helyen végzett 24 éves nevelői tapasztalatai alapján. Ebéd után a „házigazdák“ jól sikerült kultúrműsorral kedveskedtek a vendégeknek, akik fájó szívvel búcsúztak a barátságos találkozó után: korán indultak a vonatok. Jól sikerült a nevelők napja Gyöngyösön is. Itt Kerékgyártó Imrét kérték fel a tanterv ismertetésére, de addig nem engedték el, míg a fogalmazás tanításáról is nem „beszélgettek“ egy kicsit. Mindkét előadással nagyon megelégedettek voltak a pedagógusok, mert az ismertetés több volt egyszerű ismertetésnél. Az alapfogalmak tisztázásával, gyakorlati példák ismertetésével nagyon sok segítséget adott az oktató-nevelő munka gyakorlati embereinek. Az ebédet követő közvetlen tapasztalatcsere beszélgetések fokozták a találkozó eredményességét. Zircen április 7-én találkoztak a járás nevelői a művelődési otthonban. Tóth Károly pápai tanulmányi felügyelő ismertette az új alsótagozati tantervet s emellett nem mulasztotta el a soron következő legfontosabb feladatokra is felhívni a figyelmet. Az ismertetést élénk vita követte, melynek során megmondták a pedagógusok, mit tartanak jónak s mit rossznak az új tantervben. Nagy Zoltán Nagyesztergárról például annak örült volna, ha az I. osztályban csak a huszas számkörben a négy alapműveletet kellene tanítani. Az írástanítás problémáival foglalkozott Kiss László dudari és Bóna Zoltán csetényi tanító is. Véleményük szerint az írástanítás eredményességét károsan befolyásolja a gyakori betűforma változtatás, valamint az, hogy a gyakorlásra nincs elegendő idő. A zirci pedagógusok teljesen jogos követelését hangoztatta Rakócziné: július 1-én tudja meg minden tanító, hogy a következő tanévben melyik osztályban és mit fog tanítani. A munkára való felkészülésnek ez elengedhetetlen feltétele. Az előadás és a vita után a nevelők napja valamennyi részvevője megtekintette az Országos Széchényi Könyvtár híres, muzeális értékkel rendelkező fiókkönyvtárát, az apátság volt épületében. Együtt az üzemekkel A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE az elmúlt hetekben nagy jelentőségű határozatot hozott a szakszervezetek feladatairól az ifjúság között végzendő nevelőmunka megjavításában. E határozat arra hív fel, hogy „legyen a szakszervezetek szívügye az ifjúság szociális, kulturális és anyagi problémáival való mindennapos törődés, váljanak a szakszervezetek a párt és a DISZ fontos segítőivé az ifjúság szocialista szellemben való nevelésében“. , A Pedagógusok Szakszervezetének — mint annak a szakszervezetnek, amelynek tagjai egész életüket az ifjúság nevelésének szentelték — különösen fontos és sokoldalú szerep jut a SZOT elnöksége határozatának végrehajtásában. A SZOT elnöksége a szakszervezetek fontos feladatául jelölte meg többek között a dolgozó szülők gyermekeinek segítését, s elsősorban az üzemi kultúrotthonok ilyen természetű feladatait határozta meg. Ez nagy segítséget jelent az iskola, a pedagógusok nevelőmunkájának eredményesebbé tételénél. Az üzemi kultúrotthonok gyermekekkel foglalkozó munkája hatalmas lehetőség a politechnikai oktatás kibontakoztatásához. E kultúrotthoni foglalkozás nagy segítséget jelent a munkásgyermekekkel való foglalkozásban is, szabadidejük helyes felhasználásával, tanulásukkal való törődéssel, szórakoztatásuk megszervezésével. A PEDAGÓGUSOKNAK kapcsolatot kell keresniök az iskolát patronáló üzem kultúrotthonával vagy a területileg illetékes kultúrotthonnal és segítséget kell nyújtaniuk a gyermekekkel foglalkozó rendezvények megszervezésében, a helyes program összeállításában. E munka nem képzelhető el a pedagógusok közreműködése nélkül. Éppen az adja az üzemi kultúrotthonok segítségének nagy jelentőségét, hogy pedagógiai vezetéssel, felügyelettel, szervezetten foglalkoznak a tanulóifjúság nevelésével. Azoknak a gyermekeknek a neveléséhez nyújt elsősorban segítséget, akiknek mindkét szülője dolgozik és éppen azokon a területeken (politechnikai oktatás, művészeti nevelés, szórakoztatás stb.), ahol az iskola munkája kiegészítésre szorul. Sok iskola példája azt mutatja, ahol a pedagógusok felismerik az üzemi kultúrotthonok nyújtotta segítségnek nagy jelentőségét és tevékenyen közreműködnek annak megszervezésében, eredményesebbé válik az iskola nevelő-oktató munkája. Üzemeinkben még nagy számban vannak olyan fiatalok, akik az általános iskola nyolc osztályának elvégzése nélkül kezdtek el dolgozni. A technika fejlesztése, a szocialista ipar és mezőgazdaság előtt álló feladatok mind sürgetőbben követelik a dolgozók általános műveltségének emelését. A SZOT elnökségének határozata is az üzemi szakszervezeti bizottságok feladatává teszi: „széleskörű, felvilágosító munkával érjék el, hogy a munkásifjúság tömegei végezzék el az általános iskola nyolc osztályát. Gondoskodjanak az üzemi bizottságok a tanulási feltételek biztosításáról, segítsék és ellenőrizzék az üzemi iskolákban folyó oktatónevelő munkát”. A munkásifjúság általános műveltségének emelése a pedagógusok tevékeny közreműködésével érhető csak el. Szakszervezetünknek erősítenie kell az üzemek és iskolák közötti kapcsolatot, s ennek alapján biztosítani a pedagógusok maximális segítségét az üzemi iskolák megszervezéséhez, működésük feltételeinek megteremtésében, s az ott folyó munka eredményességének fokozásához NAGYOBB MEGBECSÜLÉST kell szerezni a dolgozók iskolájában végzett oktató-nevelő munkának. Minden ott dolgozó pedagógussal meg kell értetnimunkájának nagy politikai jelentőségét. Segítenünk kell őket a helyes felnőtt-oktatási és nevelési módszerek kialakításában, különösen a lemorzsolódás megakadályozásában, a tanulási kedv ébrentartásában. A SZOT elnöksége határozatával újabb lépést tett abban az irányban, hogy az ifjúság nevelésének ügyét társadalmi üggyé tegye. A munkásosztály legnagyobb tömegszervezetének, a szakszervezeteknek hívta fel a figyelmét a nevelés fontosságára és határozta meg a konkrét teendőket az ifjúság nevelésének megjavításában. Nem kétséges, hogy valamennyi pedagógus örömmel fogadja a szakszervezetek támogatását, s a maga részéről mindent megtesz, hogy e munka eredményes is legyen.