Pedagógusok Lapja, 1959 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-01 / 11. szám
A központi vezetőség ülése Szakszervezetünk központi vezetősége november 2-án és 3-án ülést tartott. A tanácskozás fő témája volt „A munkásszármazású tanulókkal való foglalkozás jelentősége a munkásosztály kulturális színvonalának emelése és az új értelmiség kialakítása érdekében. A beszámolót Péter Ernő főtitkár mondta el, majd a központi vezetőség tagjai és a meghívott vendégek széleskörűen megvitatták. A második napirendi pontként az elnökség tájékoztatója hangzott el a két központi vezetőségi ülés között végzett munkáról és a Szakszervezetek Országos Tanácsa V. plénumának egyes határozatairól. A harmadik napirendi pont ugyancsak az elnökség tájékoztatója volt a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek megjavítása érdekében végzett munkájáról. Végül a központi vezetőség jóváhagyta az I. országos rajzpedagógiai kongresszus határozati javaslatát. Beszámoló a munkásszármazású tanulókkal való foglalkozásról A beszámoló bevezetésként hangsúlyozta, hogy a párt VII. kongresszusának irányelvei rendkívüli közelségbe hozzák a szocialista társadalmi rendet. A szocializmus felépítésének meggyorsításában történelmi szerep hárul egész népünkre, de különösen társadalmunk vezető osztályára, a munkásosztályra. A munkásosztály kulturális igényeinek növelésében és kielégítésében szinte felmérhetetlen szerepe van oktatási intézményeinknek. A munkásszármazású tanulókkal való foglalkozás kérdését nem azért kellett a központi vezet A munkástanulók helyzetét elemezve, a beszámoló mindenekelőtt azt vizsgálja, hogyan neveli, hogyan t"-rmálja az iskola a munkások gyermekeit. Felismerik és fejlesztik-e a pedagógusok azokat a tulajdonságokat, amelyek a munkásgyerekekben osztályhelyzetüknél fogva leginkább megvannak, törekszenek-e tudatosan osztályontudatuk gazdagítására, segítik-e megfelelően művelődésüket, képesek-e kezdeti nehézségeiken átvezetni őket? A tanulók megismerése Emlékeztetett a beszámoló arra, hogy a legkiválóbb pedagógusok a Horthy-rendszer minden elnyomatása ellenére szívükön viselték a tehetséges munkás- és parasztszármazású gyermekek tanulását. És ma, amikor nem a fennálló társadalmi rend ellenére, hanem annak érdekében kell ezt a munkát elvégezni, sok száz és ezer pedagógus áll szívvel-lélekkel a munkásszármazású tanulók mellé. Ezek a pedagógusok igyekeznek minél közelebbről megismerni tanítványaikat, hogy minél jobban, minél eredményesebben tudják oktatni, nevelni őket. A beszámoló példaként megemlítette a Váci út 25. szám alatti leánygimnáziumot. Itt az év elején az osztályfőnökök azt tartották a legfontosabb kötelességüknek a munkásszármazású tanulók Iránt, hogy megismerkedjenek a gyerekek egyéni képességeivel, tulajdonságaival, körülményeivel. Így tájékozódtak arról, hogy ki az, aki minden nagyobb nehézség nélkül meg tudja állni a helyét az iskolában, ki az, aki segítséget vár, ki kezdeményező, ki érdeklődő, kik azok, akik a közösség vezétői lehetnek stb. Ha a nevek megismerik tanítványaikat, akkor erre alapozva helyesen tudják meghatározni tennivalóikat. Sok munkástanulóban például az önbizalmat kell felébreszteni, bebizonyítva, hogy számára sem elérhetetlen a jobb osztályzat. Ehhez természetesen a nevelőnek azt is meg kell állapítania, miből ered egy-egy munkásszármazású tanulónál az önbizalom hiánya. A budapesti XX. kerületi Bogi Hona Gimnázium egyik tőség ülésének napirendjére tűzni, mintha e tekintetben rendkívüli hibák mutatkoznának, hanem azért, mert — kiindulva a munkásosztály történelmi felelősségéből — meg kell vizsgálnunk: megvannak-e a feltételek és lehetőségek a munkásosztály és a munkásszármazású gyerekek mind magasabb kulturális színvonalának biztosításához, s megfelelően élünk-e a rendelkezésre álló lehetőségekkel. A kérdés jelentőségét aláhúzza a párt Központi Bizottságának határozata a munkásosztály helyzetéről, tanára például felismerte, hogy egyik tanítványa az osztályban bátortalan, nem tudja azt adni, amire képes. Ezért egyéni foglalkozás formájában átvette vele az anyagot, s másnap az osztály előtt nyilvánosan feleltette és megdicsérte. Az eredmény bátorítólag hatott a gyerekre. Egy-két siker után feloldódott, önbizalma szemmel láthatóan megnőtt. Ugyanebben a gimnáziumban például a III—IV. osztályos tanulók nemzeti vagy nemzetközi ünnep alkalmával történelmi beszámolókat tartanak az osztályfőnökök jelenlétében az alsóbb osztályos tanulónak. A beszámolókat önállóan készítik el a tanár ellenőrzése mellett, és utána szabadon adják elő. Ilyen munkával elsősorban az önbizalom hiányában gátlásokkal küzdő, jóképességű munkásgyerekeket bízzák meg. A munkásgyerekekre általában jellemző a munkaszeretet, ezért a műhelygyakorlatokon és üzemi gyakorlatokon kitűnően megállják helyüket. Itt elért sikereik nemegyszer közvetlenül is visszahatnak önbizalmuk fejlődésére. A munkásgyerekek oktatása és nevelése Alapvető kérdés az is, hogy a munkások gyermekeit megtanítsuk tanulni, hiszen sokan közülük otthon kevés vagy néha semmilyen segítséget sem kaphatnak feladataik eredményes elvégzéséhez. Úgy kell tehát oktatni őket az iskolában, hogy otthon önálló munkára legyenek képesek. Meg kell keresni azokat a legeredményesebb módszereket, amelyek lehetővé teszik a tanítási óra maximális kihasználását, a tanulók aktivitásának biztosítását és a tanítási órán a tanítandó anyag minél teljesebb elsajátítását Amíg a munka zöme az otthoni foglalkozásokon nyugszik — ami egyébként minden gyerekre káros — addig nehezen lehet pótolni a munkások gyerekeinek hátrányát. A munkásszármazású tanulókkal a tanítási órán és azon kívül is külön kell törődnünk, méghozzá körültekintően és tapintatosan, nemhogy a külön foglalkozás zaklatássá fajuljon, és a munkásgyerekek öntudatának csökkenését eredményezze. A beszámoló a továbbiakban is több gyakorlati példát említett arra, hogy miként lehet és kell eredményesen foglalkozni a munkásszármazású gyerekekkel. A pécsi Kossuth Lajos Gimnázium fontos feladatának tartja, hogy széles távlatokat tárjon a gyerekek elé, mi lehet belőlük, ha tanulnak. Ez- szel is kedvet ébresztenek — nem utolsósorban a munkásgyerekekben — a továbbtanulás iránt. A továbbtanuláshoz szükséges anyagi eszközök biztosítására is lehetőséget teremtettek: a tanulók állami gazdaságokkal, tsz-ekkel kötnek szerződéses megállapodást, s azok ösztöndíjban részesítik őket. Minden pedagógusnak szép és megtisztelő feladata a munkásszármazású tanulók osztályöntudatának fejlesztése. Több példáját tapasztalhatjuk ennek az egyes iskolákban. Feladatokat bíznak a tanulókra, hogy megszokják, hogyan kell eljárniuk és felelősséggel teljesíteniük a rájuk bízott feladatokat. A többi között a pécsi Leöwey Klára Gimnázium az osztályöntudat kialakítására a munkásosztály régi harcosainak példáját állítja a lányok elé. Gyakran látogatják meg az iskolát idős, harcedzett elvtársak, akik beszámolnak élményeikről, tapasztalataikról. Az úttörő mozgalomban az elmúlt évben kibontakozott forradalmi nyomolvasó mozgalom is számos lehetőséget adott a munkásszármazású gyerekek osztályöntudatának formálására. Az úttörő csapatok és munkásveteránok, munkásőrök, munkások kapcsolata kedvezően befolyásolják az ifjúság erkölcsi arculatát. Az elmúlt esztendőben sok úttörőcsapat és iskolai KISZ- szervezet választott névadójául olyan munkásmozgalmi harcost, akinek életével, küzdelmével való megismerkedés a munkásosztály iránti hűségre nevelte a gyerekeket. A beszámoló a továbbiakban leszögezte: a munkásszármazású tanulókkal való törődés még gyakran kampányszerű, s nagy hiba az is, hogy sokszor csak a tanulási segítséget foglalja magában és jórészt a korrepetálásokra szűkül le. Márpedig legalább ugyanilyen fontos, hogy alaposan foglalkozzunk a munkásgyermekek nevelésével, helyes, marxista világnézetük megalapozásával is. A munkásgyerekek tanulmányi eredményeire áttérve, a beszámoló mindjárt leszögezte azt is: helytelen lenne kizárólag a számszerűség alapján megítélni a végzett munkát, hiszen ez a megítélési mód liberalizmusra csábít. Az 1958/59-es tanév adatai azt mutatják, hogy a munkásszármazású tanulók valamivel gyengébb eredményeket értek el, mint az országos átlag. A tanulmányi eredmények statisztikája korántsem veszedelmes, bár nem is megnyugtató és nem indokolt ! Aggasztóbb a kép, ha a le- morzsolódás adatait vesszük szemügyre. Fejér megyében! például az általános iskolai!; tanulók mintegy 40 százaléka!; nem jut el a VIII. osztályba. A lemorzsolódók jórészt munkás- és parasztszármazásúak. ] A középiskolákba az 1955/56- os tanévben 13 564 munkás-, származású tanuló iratkozott be, s közülük mindössze 7920-an tettek érettségit, azaz több mint 40 százalékuk le-morzsolódott. Az egyetemeken és főiskolákon is nemegyszer 20 százalék fölé emelkedik a lemorzsolódó munkásszárma- zású diákok aránya. A hiányosságok okai A fennálló helyzet okait vizsgálva a beszámoló minde- nekelőtt azt állapította meg, hogy a munkásszármazású ta-tnulókkal való törődés nem te- rült kellőképpen a pedagógus- munka homlokterébe. "Nem!; könnyítette a munkát az sem, hogy évekre eltörölték a szár- mazás megállapítását, a revi-zionista nézetek terjedése le- vette napirendről a munkás-, származású tanulókkal való foglalkozást, gyengült a közöt-tük végzett felvilágosító munka a továbbtanulás érdekében, s megszűnt vagy csökkent; több olyan kedvezmény is, amely ösztönzően hatott a munkások gyermekeinek isko láztatására, mint például az alacsony kollégiumi díj, a be járó tanulók utazási segélye, a tanszersegély, középiskolai! tanulószobák stb. ! Súlyos hiba az is, hogy a ■napközi otthonok és tanuló- szobák még mindig nem állnak feladatuk magaslatán. Fegyel-mük gyakran nem kielégítő, zsúfoltságuk akadályozza a házi feladatok gondos elvég-| zését. A napközi otthonokban még mindig nem mindenütt a legjobb pedagógusokat állítják! munkába, s a napközi otthonok! munkájához a vezető szervek! nem adtak megfelelő pedagó- giai irányítást. A munkásszármazású tanu- lók jelenlegi helyzetének és a nekik nyújtott segítség hiányá- nak okai között szerepelnek a pedagógusok hibás nézetei is..! A munkásszármazású tanulók!!kal való foglalkozás politikait jelentőségét a pedagógusok! nem mindenütt látják és értik.! Elég gyakran hallani még tőlük: miért kell különbséget tenni gyerek és gyerek között, hiszen a pedagógusnak az egyik gyerek olyan kedves kell hogy legyen, mint a másik. Néhol azt hozzák fel ellenvetésnek, hogy az egyes tanulókkal való foglalkozás za- varja a jó osztályközösség ki- alakítását. Az ilyen nézeteket valló pedagógusok jórésze be- 5csületes ember, de nem érti meg, hogy a munkásszármazá- $ sú tanulókkal való foglalkozás ? a múlt társadalom igazságta- $ lanságait van hivatva kiküszöbölni, s a többletmunka azt jelenti, hogy azokat a feltétételeket kell biztosítanunk a munkásszármazású tanulók- nak, amelyeket-otthoni körül-1 (Folytatás a 2. oldalon) A munkástanulók helyzete az iskolában 1959 NOV 10: A gyermek a fotóművészetben (A III. Nemzetközi Művészi Fényképkiállítás anyagából) Yip, Cheong-Fun: Gyermeknap Gurumurthi P.: A csinytevő Lee Wellington: A kis rizsevő