Pedagógusok Lapja, 1969 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Beszámoló a központi vezetőség üléséről (Folytatás az 1. lapról) Az elmúlt évek során több ízben részt vettünk a gyakorlati pedagógusok bevonásával- különböző iskolai berendezések prototípusainak megvitatásában. A pedagógusok észrevételei hasznosnak bizonyultak. Ezzel a lehetőséggel a jövőben is élni kell A munkakörülmények javítását segítik a rendszeres negyedévenkénti iskola munkavédelmi szemlék. A jegyzőkönyvek számos baleseti veszélyt, hiányosságot, mulasztást rögzítenek, és ezek alapján kellő intézkedések születnek. Fontos, hogy a negyedéves munkavédelmi szemlét mindenütt rendszeresen megtartsák, s a szemlében részt vevő biztonsági megbízott, iskolaorvos, munkavédelmi felügyelő, műhelyfőnök, s maga az oktatási intézmény vezetője is legyenek határozotabbak, szakszerűbbek. A jegyzőkönyv így válik alkalmassá arra, hogy felébressze és ébren tartsa a tanácsi szervek felelősségét az iskolai munkakörülményekért. Az egyes tantárgyak és foglalkozási ágak területén Eredményesen foglalkoztunk az elmúlt években az egyes tantárgyak és foglalkozási ágak sajátos munkavédelmi feladataira. Elsősorban a testnevelési óra és a sportfoglalkozások balesetelhárítási teendőire fordítottunk figyelmet. Megvizsgáltuk 500 testnevelési tanulóbaleset személyi és tárgyi körülményeit, s a tanulságokat több megyében a testnevelő tanárokkal megvitattuk. A tanulók számára két iskolai testnevelési balesetelhárítási oktatófilmet készítettünk. Balesetelhárítási kézikönyvet és szemléltetőtábla sorozatot adtunk ki. A továbbképzésben szintén helyet kaptak a testnevelő tanárok balesetelhárítási teendői. Az általános iskolai gyakorlati foglalkozás és a középiskolai gyakorlati oktatás vezetői és irányítói munkavédelmi vizsgát tettek. A gyakorlati foglalkozás keretében a tanulók munkavédelmi oktatásának segítéséhez négy iskolai oktatófilmet készítettünk. Kézikönyvet állítottunk össze a kémiát és fizikát tanító pedagógusoknak. Előkészületben van az a kiadványunk, amely az óraközi felügyeletet ellátó pedagógusoknak kíván segítséget nyújtani a balesetek megelőzésében. Négy iskolai oktatófilmet készítettünk a különféle balesetek megelőzésére. Az iskolai közlekedési oktatás segítésére a Magyar Autóklub elnökségével közösen létrehívtuk az iskolai közlekedési szakreferensi hálózatot. Az e célra szervezett tanfolyamokon 9 megyében és Budapesten több mint ezer pedagógus vett részt és szerzett nem hivatásos gépjárművezetői jogosítványt. A sok erőfeszítés ellenére évről évre több gyermeket ér baleset, különösen az iskolán kívül. 1965-ben 26 771, 1966- ban 28 151, 1967-ben 28 052 gyermek sérült meg. A halálos balesetek száma évi 155 és 180 között váltakozik. Az iskolai tanuló balesetek megoszlása foglalkozási ágak szerint a következő: Testnevelési óra és sportfoglalkozás 46% Óraközi szünet 35% Óvodai foglalkozás 5% Napközi Otthoni foglalkozás 4% Gyakorlati foglalkozás 3% Tanulmányi kirándulás 2% KISZ, úttörő foglalkozás 1% Társadalmi munka 1% Egyéb (vegytan, fizika, biológia, stb.) 3% A baleseti adatok megmutatják, hogy az állami és a szakszervezeti szerveknek mely területeken kell fokozniuk tevékenységüket a tanulók baleseteinek megelőzése érdekében. A felsőoktatási intézmények problémái Külön kell szólni a felsőoktatási intézmények munkavédelmi problémáiról. —, ezen is igen sok történt, még mindig számos felsőoktatási intézményben zsúfoltság van, egyes tanszékeken a helyzet évek óta változatlan. Sok előadóteremben a világítás fényereje nem elegendő a hallgatóknak a jegyzeteléshez. A nagyméretű előadótermekben évek óta nem sikerült hangerősítő berendezéseket felszerelni. Az épületek karbantartása, tisztasága szintén nem kielégítő. Örvendetes, hogy a Művelődésügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya egységes pontrendszeren alapuló állagfelmérési munkát kezd meg rövidesen, s az intézmények korszerűsítésénél, felújításánál az így kialakított sorrendet fogja figyelembe venni. A felsőoktatási intézmények Országos Munkavédelmi Ankétjét 1960-tól kezdve rendszeresen megszervezzük. A felsőoktatási intézmények dolgozóinak munkavédelmi pályázatát 4 ízben írtuk ki, s ezekre összesen több mint száz pályamunka érkezett be. Az ankétok és a pályázatok szervezését a jövőben is tervszerűen kell folytatni. Az ankétok hatására — az erre vonatkozó határozati javaslat alapján — a Művelődésügyi Minisztérium a 103/1961. számú utasítása elrendelte valamennyi műszaki egyetem, továbbá a tudományegyetemek természettudományi karain a munkavédelmi ismeretek kötelező oktatását heti 2 órában fél éven át. Ugyanez az utasítás előírta az iskolaegészségügyi és a balesetelhárítási tudnivalók kötelező oktatását a pedagógusképző intézetekben. Sajnos, a rendelet egységes megvalósísára még a mai napig sem került sor. A jövőben ezt szorgalmazni kell. Mit tett a szakszervezet?, Szakszervezetünk megyei bizottságai rendszeresen foglalSzakszervezetünk tevékenységében az üdültetés mindig jelentős helyet foglalt el. Szakszervezetünk VIII. kongreszszusa fontos határozatokat hozott az üdültetésről. A jelenlegi helyzetet ezeknek a határozatoknak a tükrében vizsgáljuk meg. A VIII. kongresszus előírta: „Az anyagi eszközökhöz mérten az üdültetési lehetőségeket évről évre bővíteni kell’’, és „A tagság igényeinek megfelelően elsősorban a családos üdültetési formákat kell előtérbe helyezni az egyéni üdültetések helyett". Előnyös változás Bár az üdültetésben résztvevők összlétszáma — az összes üdültetési formában részt vevő pedagógusokat és családtagjaikat számítva — 1966 és 1968 között 28 800 főről 27 800 főre csökkent, a jegyek összetételében előnyös változás állott be a családos üdülés és a SZOT-jegyek javára. A családos üdültetés létszáma 1966 óta 7200-ról 7206-ra, a SZOT-rendszerű üdültetésé pedig 10 600-ról 10 900-ra emelkedett. Ami a saját szervezésű üdültetés arányait illeti: a családos üdültetés résztvevőinek létszáma 6300-ról 7400-ra emelkedett, az egyéni beutalók száma viszont visszaesett. A szaktervezet tagdíjbevételének több mint 30 százaléka, évről évre körülbelül 8,9 millió forint jut üdültetésre. A területi szervek eredményei „A tagdíjak legnagyobb részével gazdálkodó területi szervekre kell bízni annak eldönkoznak az oktatásügyi dolgozók és tanulók munkavédelmi helyzetével. Különösen kiemelkedő e téren a Borsod, a Heves, a Somogy, a Szolnok és a Vas megyei, valamint a budapesti bizottság munkája Dicséret illeti azokat a szakszervezeti funkcionáriusokat, akik a lekicsinylőkkel, a közömbösökkel szemben — mert sajnos akadnak ilyenek is — felvették a harcot a hatékony munkavédelemért. Szakszervezetünk munkavédelmi feladatainak megoldására megszerveztük a munkavédelmi felügyelői hálózatot, s ma már több mint 300 megyei, járási, városi, kerületi, intézményi munkavédelmi felügyelő működik. A munkavédelmi felügyelők megfelelő helyi tanfolyamokon vettek részt, levizsgáztak, s a szakmai munkavédelmi bizottságokban is aktívan működnek. Helyesnek bizonyult, hogy a megyei, járási munkavédelmi felügyelők számára már korábban megkezdtük a közvetlen továbbképzést. Így a tiszántúli munkavédelmi felügyelők számára négy alkalommal, a dunántúliak részére három alkalommal tartottunk két-két napos tanácskozást. Ezt a jövőben is folytatjuk. A szakszervezeti munkavédelmi felügyelők ma már nincsenek magukra hagyatva. Munkájukat segítik a KÖJÁL- ok, az illetékes állami közegészségügyi felügyelet, az iskolaorvosok, s különösen sok segítséget kapnak a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportjától. Sajnos, több helyen ezek a kapcsolatok még csak alkalmi jellegűek, így ezeket a jövőben élő, szoros munkakapcsolatokká kell fejleszteni. Az elmúlt évek során szoros munkakapcsolatunk alakult ki az Állami Biztosító Főigazgatóságával és helyi szerveivel. E kapcsolatot is szervezetebbé és korszerűbbé kell tenni, közös rendezvények, kiadványok, tanácskozások útján. Az Állami Biztosító a kártalanított gyermekbalesetek értékelésével hasznára válhat a helyi szakszervezeti munkavédelmi felügyeletnek. „Munkavédelem az iskolában” címmel 14 megyében tészt, hogy az üdültetést milyen formák között fejlesszék tovább." Ennek a kongresszusi határozatnak a megvalósítása számottevően kihatott az üdültetés eredményeire. Az üdültetés szervezését teljesen decentralizáltuk, valamennyi üdültetés szervezését a területi szervekre bíztuk. Indokolta ezt az is, hogy 1968. január 1- től a tagdíjbevétel 70 százalékával a területi szervek rendelkeznek. A változás első eredményei már az idei nyáron megmutatkoztak. Heves és Somogy megye például különösen nagy lelkesedéssel és sikerrel oldotta meg az átvett üdülők üzemeltetését. Az átvett üdülők bővítését azonban továbbra is központilag kell támogatni. Több helyen jelentős társadalmi munkát, erőforrást sikerült mozgósítani (Baranya, Hajdú). Egyre több megyei bizottság (Fejér, Komárom, Csongrád) vásárol családos villákat, főként a Balaton mellett. Jó néhány alapszerv is örvendetes üdültetési eredményeket tud felmutatni (győri járás, Kecskemét, Püspökladány, Mosonmagyaróvár, Csongrád, Szeged, stb.). Ezek az alapszervek önálló üdülőket létesítenek, saját tagságuk aktivitását is igénybe véve. Egyre kevesebb szakszervezeti bizottság bérel IBUSZ-szobákat, mivel a bérlemények árai az utóbbi időben számottevően emelkedtek. Sok bizottság továbbra is szívesen szervez üdültetést iskolákban és kollégiumokban, ez azonban a tantermek nagysága miatt nem kedvez a családos üdültetésnek, és néhol az étkeztetést is nehéz biztosítani. Sok helyen az állami szervek vonakodnak attól, hogy a nyári időszakban pedagógus üdültetésre átadják az oktatásügyi intézményeket. Mivel ehhez rendeztünk közös kiállítást. A látogatottság körülbelül 280 000 fő volt. A legfontosabb feladatok A jelenlegi munkavédelmi helyzet alapján javasoljuk, hogy a központi vezetőség munkavédelmi tevékenységünk további feladatait a következőkben határozza meg: — Erősíteni kell az oktatásügyi dolgozók helyes munkavédelmi szemléletét. — Szorgalmazni kell — minden szinten — a törvényekben, rendeletekben, szabványokban és irányelvekben rögzített munkafeltételek megvalósítását. — Minden szinten az eddiginél jobban meg kell ismerni és figyelemmel kell kísérni a költségvetés tervezését, hogy az új költségvetési gazdálkodási rendszer biztosította helyi lehetőségek keretei között az eddiginél többet tehessenek a munkakörülmények javításáért. A szakszervezeti bizottságok időszakonként gyűjtsék össze a dolgozóknak a munkakörülmények fejlesztésére, korszerűsítésére vonatkozó javaslatait. Az állami vezetőket bizonyos időszakokban számoltassák be a munkavédelmi helyzetről és a fejlesztésére vonatkozó lehetőségekről, elképzelésekről. Folytatni kell az egyes iskolatípusok, egyes tantárgyak és foglalkozási ágak sajátos munkavédelmi tennivalóinak propagandáját. — Időszakonként meg kell vizsgálni egyes területek, intézmények dolgozóinak és tanulóinak üzemi, illetve iskolai baleseteit. A legfőbb baleseti okokat felderítve rendkívüli munkavédelmi szemlét, illetve munkavédelmi oktatást kell javasolni. — A helyi adottságoknak megfelelően szoros munkakapcsolatot kell kialakítani azokkal a szervekkel, amelyek az iskola munkavédelmével foglalkoznak: az állami tanügyi vezetőkön kívül az egészségügyi osztályokkal, a KÖJÁL- okkal, a Magyar Vöröskereszttel, a Közlekedésrendészettel, a tűzoltósággal, az Állami Biztosítóval és mindenekelőtt a Szakszervezetek Megyei Tanácsaival, anyagi érdekük fűződik, az oktatási intézményeket sok helyen az idegenforgalom rendelkezésére bocsátják. Ennek is része van abban, hogy nem sikerült hosszabb időre szóló szerződéseket kötni. „Gazdagítani kell a külföldi utazási lehetőségeket, és javítani kell a belföldi üdültetés minőségi színvonalát is” — írja elő az egyik kongresszusi határozat. Az elmúlt két évben egyre több megyei bizottság szervezett utakat a közeli népi demokratikus országokba. Ezeknek a száma megkétszereződött. Központilag a Szovjetunió és az NDK pedagógus szakszervezeti központjával bonyolítunk le évek óta azonos létszámú cserét. Az alapszervek, sőt egyes iskolák is számos külföldi utat szerveznek. Tovább javult az elmúlt időszakban az üdültetés színvonala. A SZOT-rendszerű üdülőkre a Szaktanács — állami támogatás biztosításával — évről évre több százezer forintot fordít. Néhány helyen azonban nincs mód jelentős minőségi változtatásra. Az üdültetés ideje és demokratizmusa „El kell érnünk, hogy a pedagógusok a tanítási szünetek idejére kapják meg a beutalójegyeket." Bár ennek a határozatnak a nyomán több helyen a SZOT beutalójegyeket elosztó Szakszervezetek Megyei Tanácsa méltányolta, hogy a pedagógusok általában csak nyáron, illetve a téli és a tavaszi szünetben üdülhetnek, egészében véve mégis ennek a határozatnak a megvalósítása bizonyult a legkevésbé eredményesnek. Nem sikerült mindenütt érvényt szerezni annak a megállapodásnak, amelyet a SZOT Üdültetési Főigazgatósága és szakszervezetünk kötött arról, hogy a beutalójegyek 70 százaléka a nyári, 30 százaléka pedig a téli, illetve a tavaszi szünetre essék. „El kell érni — írta elő a kongresszus —, hogy az üdülőjegyeket a tagság ellenőrzésére módot adva a munkájukat legjobban végzők kapják meg.” A jegyeket szétosztó bizottságok április-május hónapban egyik legfontosabb feladatuknak tekintik, hogy a tagság igényeit felmérjék, és a jegyeket minél demokratikusabban osszák szét. A legtöbb helyen időben értesítik az iskolákat a lehetőségekről, és a bizalmiak, szb-titkárok közreműködésével, az ő javaslataik alapján osztják szét a jegyeket. Gondok, gátló tényezők A problémák és a gátló tényezők sorában első helyre kívánkozik, hogy a legkeresettebb üdülési tonna, a SZOT- rendszerű üdültetés százalékos aránya a szervezett dolgozók egyre növekvő számához viszonyítva nem emelkedik kellő mértékben. Igaz, hogy a korábbi évek százalékos arányának csökkenését sikerült megállítani, a növekedés azonban minden jelentős anyagi ráfordítás ellenére is évenként csak néhány tized százalék. Az elosztási kulcs 1966-ban — valamennyi SZOT felnőtt beutalójegyet számítva — 7 százalék volt, 1968-ban pedig 7,3 százalék. A központi, az SZMT, valamint a járási szintű tartalékolás, továbbá a szanatóriumi és külföldi jegyek járási szintű elosztása miatt ez a számarány aziskolákban már alig haladja meg a 6 százalékot A családos, valamint a külföldi üdülés lehetőségeinek bővülése csökkenti az egyéni beutalók számát, s így egy-egy iskola szinte évről évre kevesebb jegyet kap. Az üdültetés jutalom jellegét viszonylag kevesen ismerik el. A szorgalmi időre eső jegyektől például a bizottság minél előbb igyekszik megszabadulni, hogy legalább még ráadásul anyagi terhet ne jelentsenek, hiszen a megkapott üdülőjegyeket mindenképpen ki kell fizetni. Ennek ellenére még mindig évenként körülbelül 180 jegy felhasználatlan. A SZOT-beutalókkal kapcsolatos nehézségek miatt különös fontossága van a saját szervezésű üdültetésnek. A legjobb törekvések és eredmények ellenére is meg kell állapítanunk azonban, hogy az üdülés szervezése nem követi mindenhol nyomon az igényeket. Több helyen nem családos, hanem egyéni felnőtt üdülést szerveznek jelentős anyagi ráfordítással, holott ezeknek a jegyeknek az elhelyezése gondot okoz. Hasonló a helyzet több külföldi úttal is, ezeknek az esetében a tagság elsősorban a részvételi költséget sokallja, bár az IBUSZ révén vagy egyénileg ezek az utak még többe kerülnének. Nagy nehézséget jelent bizottságainknak a pozsonyi hajóutak és egyes szorgalmi időre eső gyermekbeutaló jegyek elhelyezése is. Többen pedagógiai szempontból is kifogásolják a szorgalmi időre eső gyermeküdültetést. Az új alapszervi csoportrészesedés bevezetésével egyidőben az üzemeltetésre nyújtott központi támogatás megszűnt, s a jegyek árának meghatározása az üdültetést szervező bizottságok feladata lett, a felső és alsó határt megszabó táblázat alapján. Ez az önállóság azonban arra vezetett, hogy egyes üdülőkben még az egymás mellett elhelyezett beutaltak is lényegesen különböző térítést fizettek, attól függően, hogy saját szakszervezeti bizottságuk mennyi hozzájárulást vállalt. A jövőben az üdültetést szervező bizottságok önálló ármegállapítási jogát meghagyva ki kell kötni, hogy egy üdülőben csak egyfajta árak érvényesülhetnek. Sok helyen az üdültetéssel kapcsolatos elégedetlenség oka a helytelen vagy pontatlan tájékoztatás. A beutaltakat nem világosítják fel pontosan, hogy hová, milyen körülmények közé szól a jegyük, így többet várnak, és csalódottságukban nem értékelik a szakszervezeti juttatást. Több, reálisabb tájékoztatásra lenne szükség az üdültetés szervezését megelőzően is. Az üdültetés bővítése érdekében az elmúlt évben több telket szereztünk — például Balatonfüreden és Balatonföldváron —, ezek egy részének hasznosítása azonban még a jövő tennivalói közé tartozik. Nem sikerült megoldani a lakókkal benépesített tihanyi üdülőnk megfelelő hasznosítását sem. Néhány telkünkön most folyik az üdülési lehetőségek megteremtése. (Például Balatonfenyves, Dobogókő). A balatonföldvári családos üdülő konyhájának építkezése kissé elhúzódott. Egyes üdülővidékek — például a Duna-kanyar — üdültetési hasznosítása még nem megfelelő. Előnyös helyzetben vannak a felsőoktatási intézmények, mert legtöbbjüknek diákotthona, kollégiuma van, s így a nyári időszakban sok csereüdültetést tudnak lebonyolítani, részben külföldi intézmények cserepartnereként. Kétségtelen, hogy a többi szakmához hasonlóan a munkáltatónak lényegesen nagyobb mértékben kellene hozzájárulnia a dolgozók üdültetéséhez a mi munkaterületünkön is. Az üzemeknek és gyáraknak különösképpen most, az új gazdasági mechanizmus bevezetésével nyílik nagyobb lehetőségük arra, hogy a dolgozók üdültetését a részesedési alapból, igazgatói alapból, stb. fejlesszék, így az az összeg, amelyet a szakszervezeti tagdíjakból bizottságaink az üdültetésre fordíthatnak, másutt jórészt állami forrásokból ál rendelkezésre. Az utóbbi időben nem fejlődött nagyobb mértékben a gyermeküdültetés. A korábbi központi szervezés helyett most ez is a megyebizottságokra hárul, de nincsenek hozzá kellő anyagi erőforrásaik. Pedig legalábbis a korábbi szint megtartására az igény meg- van. Üdültetési problémáink közé tartozik az is, hogy egyes bizottságok a rendelkezésükre álló anyagi eszközökből túlzott mértékben vállalnak üdülési terheket — más természeti tennivalók rovására is. A helyes arány kialakítására ezért mindenütt több gondot kell fordítani. Végezetül elismerésünket kell kifejeznünk annak a sok száz és ezer szakszervezeti tisztségviselőnek, akik jórészt társadalmi munkában, lelkiismeretesen veszik ki részüket a szakszervezeti üdültetés szervezéséből, fejlesztéséből. Javaslatok A jelenlegi helyzet elemzése alapján a következőket javasoljuk. 1. Legkésőbb egy éven belül tárgyalja meg az elnökség szakszervezetünk 1970—74. évre vonatkozó üdültetési távlati fejlesztési tervét, meghatározva azt is, hogy milyen nagyobb építkezések lebonyolítására vállalhatunk kötelezettséget. 2. Tovább kell javítani a SZOT-beutalójegyek szétosztását, és el kell érni, hogy ezek a jegyek szinte kivétel nélkül az iskolai szünidőre jussanak. 3. Az üdültetés fejlesztésében a területi szervek döntési jogát még jobban érvényesíteni kell. A területi szervek a helyi erőforrásokat is mozgósítják. 4. Részletes agitációs propaganda tervet kell kidolgozni az üdültetési tájékoztató munka megjavítására. 5. Lényegesen javítani kell valamennyi szakszervezeti szervnek az üdültetés nyilvánosságát. Az üdültetésben résztvevők névsorát a tagság tudomására kell hozni, a kiválasztásba a szakszervezeti bizalmikat, szakszervezeti bizottságokat az eddiginél jobban be kell vonni. • A központi vezetőség mindkét beszámolót sokoldalúan megvitatta. A vita ismertetésére visszatérünk. II. A szakszervezeti üdültetés helyzete és problémái 2 Pedagógusok Lapja