Pedagógusok Lapja, 1969 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Beszámoló a központi vezetőség üléséről (Folytatás az 1. lapról) Az elmúlt évek során több ízben részt vettünk a gyakor­lati pedagógusok bevonásával­­- különböző iskolai berende­zések prototípusainak megvita­tásában. A pedagógusok észre­vételei hasznosnak bizonyul­tak. Ezzel a lehetőséggel a jö­vőben is élni kell A munkakörülmények javí­tását segítik a rendszeres ne­gyedévenkénti iskola munka­­védelmi szemlék. A jegyző­­könyvek számos baleseti ve­szélyt, hiányosságot, mulasz­tást rögzítenek, és ezek alap­ján kellő intézkedések szület­nek. Fontos, hogy a negyed­éves munkavédelmi szemlét mindenütt rendszeresen meg­tartsák, s a szemlében részt vevő biztonsági megbízott, is­kolaorvos, munkavédelmi fel­ügyelő, műhelyfőnök, s maga az oktatási intézmény vezetője is legyenek határozotabbak, szakszerűbbek. A jegyzőkönyv így válik alkalmassá arra, hogy felébressze és ébren tart­sa a tanácsi szervek felelőssé­gét az iskolai munkakörülmé­nyekért. Az egyes tantárgyak és foglalkozási ágak területén Eredményesen foglalkoztunk az elmúlt években az egyes tantárgyak és foglalkozási ágak sajátos munkavédelmi felada­tai­ra. Elsősorban a testnevelési óra és a sportfoglalkozások balesetelhárítási teendőire for­dítottunk figyelmet. Megvizs­gáltuk 500 testnevelési tanuló­baleset személyi és tárgyi kö­rülményeit, s a tanulságokat több megyében a testnevelő tanárokkal megvitattuk. A ta­nulók számára két iskolai testnevelési balesetelhárítási oktatófilmet készítettünk. Bal­esetelhárítási kézikönyvet és szemléltetőtábla sorozatot ad­tunk ki. A továbbképzésben szintén helyet kaptak a test­nevelő tanárok balesetelhárí­tási teendői. Az általános iskolai gyakor­lati foglalkozás és a középis­kolai gyakorlati oktatás veze­tői és irányítói munkavédelmi vizsgát tettek. A gyakorlati foglalkozás keretében a tanu­lók munkavédelmi oktatásá­nak segítéséhez négy iskolai oktatófilmet készítettünk. Ké­zikönyvet állítottunk össze a kémiát és fizikát tanító peda­gógusoknak. Előkészületben van az a kiadványunk, amely az óraközi felügyeletet ellátó pedagógusoknak kíván segítsé­get nyújtani a balesetek meg­előzésében. Négy iskolai okta­tófilmet készítettünk a külön­féle balesetek megelőzésére. Az iskolai közlekedési okta­tás segítésére a Magyar Autó­klub elnökségével közösen lét­rehívtuk az iskolai közlekedé­si szakreferensi hálózatot. Az e célra szervezett tanfolyamo­kon 9 megyében és Budapesten több mint ezer pedagógus vett részt és szerzett nem hivatá­sos gépjárművezetői jogosít­ván­yt. A sok erőfeszítés ellenére évről évre több gyermeket ér baleset, különösen az iskolán kívül. 1965-ben 26 771, 1966- ban 28 151, 1967-ben 28 052 gyermek sérült meg. A halálos balesetek száma évi 155 és 180 között váltakozik. Az iskolai tanuló balesetek megoszlása foglalkozási ágak szerint a kö­vetkező: Testnevelési óra és sport­foglalkozás 46% Óraközi szünet 35% Óvodai foglalkozás 5% Napközi Otthoni foglalko­zás 4% Gyakorlati foglalkozás 3% Tanulmányi kirándulás 2% KISZ, úttörő foglalkozás 1% Társadalmi munka 1% Egyéb (vegytan, fizika, bio­lógia, stb.) 3% A baleseti adatok megmutat­ják, hogy az állami és a szak­­szervezeti szerveknek mely te­rületeken kell fokozniuk tevé­kenységüket a tanulók bal­eseteinek megelőzése érdeké­ben. A felsőoktatási intézmények problémái Külön kell szólni a­ fel­s­őok­tatási intézmények munkavé­delmi problémáiról. —, e­zen is igen sok történt, még mindig számos felsőoktatási intézményben zsúfoltság van, egyes tanszékeken a helyzet évek óta változatlan. Sok elő­adóteremben a világítás fény­ereje nem elegendő a hallga­tóknak a jegyzeteléshez. A nagyméretű előadótermekben évek óta nem sikerült hangerő­sítő berendezéseket felszerelni. Az épületek karbantartása, tisztasága szintén nem kielé­gítő. Örvendetes, hogy a Műve­lődésügyi Minisztérium Felső­­oktatási Főosztálya egységes pontrendszeren alapuló állag­felmérési munkát kezd meg rövidesen, s az intézmények korszerűsítésénél, felújításá­nál az így kialakított sorren­det fogja figyelembe venni. A felsőoktatási intézmények Országos Munkavédelmi An­kétjét 1960-tól kezdve rend­szeresen megszervezzük. A felsőoktatási intézmények dol­gozóinak munkavédelmi pá­lyázatát 4 ízben írtuk ki, s ezekre összesen több mint száz pályamunka érkezett be. Az ankétok és a pályázatok szer­vezését a jövőben is tervsze­rűen kell folytatni. Az ankétok hatására — az erre vonatkozó határozati ja­vaslat alapján — a Művelődés­­ügyi Minisztérium a 103/1961. számú utasítása elrendelte va­lamennyi műszaki egyetem, to­vábbá a tudományegyetemek természettudományi karain a munkavédelmi ismeretek köte­lező oktatását heti 2 órában fél éven át. Ugyanez az utasítás előírta az iskolaegészségügyi és a balesetelhárítási tudnivalók kötelező oktatását a pedagó­gusképző intézetekben. Sajnos, a rendelet egységes megvalósí­­sára még a mai napig sem ke­rült sor. A jövőben ezt szor­galmazni kell. Mit tett a szakszervezet?, Szakszervezetünk megyei bi­zottságai rendszeresen foglal­Szakszervezetünk tevékeny­ségében az üdültetés mindig jelentős helyet foglalt el. Szak­szervezetünk VIII. kongresz­­szusa fontos határozatokat ho­zott az üdültetésről. A jelen­legi helyzetet ezeknek a hatá­rozatoknak a tükrében vizs­gáljuk meg. A VIII. kongresszus előírta: „Az anyagi eszközökhöz mér­ten az üdültetési lehetőségeket évről évre bővíteni kell’’, és „A tagság igényeinek megfele­lően elsősorban a családos üdültetési formákat kell elő­térbe helyezni az egyéni üdül­tetések helyett". Előnyös változás Bár az üdültetésben résztve­vők összlét­száma — az összes üdültetési formában részt ve­vő pedagógusokat és család­­tagjaikat számítva — 1966 és 1968 között 28 800 főről 27 800 főre csökkent, a jegyek össze­tételében előnyös változás ál­lott be a családos üdülés és a SZOT-jegyek javára. A családos üdültetés létszá­ma 1966 óta 7200-ról 7206-ra, a SZOT-rendszerű üdültetésé pedig 10 600-ról 10 900-ra emel­kedett. Ami a saját szervezésű üdül­tetés arányait illeti: a csalá­dos üdültetés résztvevőinek létszáma 6300-ról 7400-ra emel­kedett, az egyéni beutalók szá­ma viszont visszaesett. A szak­tervezet tagdíjbevé­telének több mint 30 százaléka, évről évre körülbelül 8,9 millió forint jut üdültetésre. A területi szervek eredményei „A tagdíjak legnagyobb részé­vel gazdálkodó területi szer­vekre kell bízni annak eldön­koznak az oktatásügyi dolgo­zók és tanulók munkavédelmi helyzetével. Különösen kiemel­kedő e téren a Borsod, a Heves, a Somogy, a Szolnok és a Vas megyei, valamint a budapesti bizottság munkája Dicséret il­leti azokat a szakszervezeti funkcionáriusokat, akik a le­kicsinylőkkel, a közömbösök­kel szemben — mert sajnos akadnak ilyenek is — felvették a harcot a hatékony munkavé­delemért. Szakszervezetünk munkavé­delmi feladatainak megoldásá­ra megszerveztük a munkavé­delmi felügyelői hálózatot, s ma már több mint 300 megyei, járási, városi, kerületi, intéz­ményi munkavédelmi felügyelő működik. A munkavédelmi fel­ügyelők megfelelő helyi tanfo­lyamokon vettek részt, levizs­gáztak, s a szakmai munkavé­delmi bizottságokban is aktí­van működnek. Helyesnek bizonyult, hogy a megyei, járási m­unkavédel­­mi felügyelők számára már korábban megkezdtük a köz­vetlen továbbképzést. Így a ti­szántúli munkavédelmi fel­ügyelők számára négy alka­lommal, a dunántúliak részére három alkalommal tartottunk két-két napos tanácskozást. Ezt a jövőben is folytatjuk. A szakszervezeti munkavé­delmi felügyelők ma már nin­csenek magukra hagyatva. Munkájukat segítik a KÖJÁL- ok, az illetékes állami köz­egészségügyi felügyelet, az iskolaorvosok, s különösen sok segítséget kapnak a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportjától. Sajnos, több helyen ezek a kapcsolatok még csak alkalmi jellegűek, így ezeket a jövőben élő, szoros munkakapcsola­tokká kell fejleszteni. Az elmúlt évek során szoros munkakapcsolatunk alakult ki az Állami Biztosító Főigazgató­ságával és helyi szerveivel. E kapcsolatot is szervezetebbé és korszerűbbé kell tenni, kö­zös rendezvények, kiadvá­nyok, tanácskozások útján. Az Állami Biztosító a kártalaní­tott gyermekbalesetek értéke­lésével hasznára válhat a he­lyi szakszervezeti munkavé­delmi felügyeletnek. „Munkavédelem az iskolá­ban” címmel 14 megyében tészt, hogy az üdültetést mi­lyen formák között fejlesszék tovább." Ennek a kongresszusi határozatnak a megvalósítása számottevően kihatott az üdül­tetés eredményeire. Az üdül­tetés szervezését teljesen de­centralizáltuk, valamennyi üdültetés szervezését a területi szervekre bíztuk. Indokolta ezt az is, hogy 1968. január 1- től a tagdíjbevétel 70 százalé­kával a területi szervek ren­delkeznek. A változás első eredményei már az idei nyáron megmutat­koztak. Heves és Somogy me­gye például különösen nagy lelkesedéssel és sikerrel oldot­ta meg az átvett üdülők üze­meltetését. Az átvett üdülők bővítését azonban továbbra is központilag kell támogatni. Több helyen jelentős társadal­mi munkát, erőforrást sikerült mozgósítani (Baranya, Hajdú). Egyre több megyei bizottság (Fejér, Komárom, Csongrád) vásárol családos villákat, fő­ként a Balaton mellett. Jó né­hány alapszerv is örvendetes üdültetési eredményeket tud felmutatni (győri járás, Kecs­kemét, Püspökladány, Moson­magyaróvár, Csongrád, Sze­ged, stb.). Ezek az alapszervek önálló üdülőket létesítenek, saját tagságuk aktivitását is igénybe véve. Egyre kevesebb szakszervezeti bizottság bérel IBUSZ-szobákat, mivel a bér­lemények árai az utóbbi idő­ben számottevően emelkedtek. Sok bizottság továbbra is szívesen szervez üdültetést is­kolákban és kollégiumokban, ez azonban a tantermek nagy­sága miatt nem kedvez a csa­ládos üdültetésnek, és néhol az étkeztetést is nehéz biztosítani. Sok helyen az állami szervek vonakodnak attól, hogy a nyá­ri időszakban pedagógus üdül­tetésre átadják az oktatásügyi intézményeket. Mivel ehhez rendeztünk közös kiállítást. A látogatottság körülbelül 280 000 fő volt. A legfontosabb feladatok A jelenlegi munkavédelmi helyzet alapján javasoljuk, hogy a központi vezetőség munkavédelmi tevékenységünk további feladatait a követke­zőkben határozza meg: — Erősíteni kell az oktatás­ügyi dolgozók helyes munka­­védelmi szemléletét. — Szorgalmazni kell — min­den szinten — a törvényekben, rendeletekben, szabványokban és irányelvekben rögzített munkafeltételek megvalósítá­sát. — Minden szinten az eddi­ginél jobban meg kell ismerni és figyelemmel kell kísérni a költségvetés tervezését, hogy az új költségvetési gazdálkodá­si rendszer biztosította helyi lehetőségek keretei között az eddiginél többet tehessenek a munkakörülmények javítá­sáért.­­ A szakszervezeti bizottsá­gok időszakonként gyűjtsék össze a dolgozóknak a munka­­körülmények fejlesztésére, korszerűsítésére vonatkozó ja­vaslatait. Az állami vezetőket bizonyos időszakokban számol­tassák be a munkavédelmi helyzetről és a fejlesztésére vonatkozó lehetőségekről, el­képzelésekről.­­ Folytatni kell az egyes iskolatípusok, egyes tantárgyak és foglalkozási ágak sajátos munkavédelmi tennivalóinak propagandáját. — Időszakonként meg kell vizsgálni egyes területek, in­tézmények dolgozóinak és ta­nulóinak üzemi, illetve iskolai baleseteit. A legfőbb baleseti okokat felderítve rendkívüli munkavédelmi szemlét, illetve munkavédelmi oktatást kell javasolni. — A helyi adottságoknak megfelelően szoros munkakap­csolatot kell kialakítani azok­kal a szervekkel, amelyek az iskola munkavédelmével fog­lalkoznak: az állami tanügyi vezetőkön kívül az egészség­­ügyi osztályokkal, a KÖJÁL- okkal, a Magyar Vöröskereszt­tel, a Közlekedésrendészettel, a tűzoltósággal, az Állami Biz­tosítóval és mindenekelőtt a Szakszervezetek Megyei Taná­csaival, anyagi érdekük fűződik, az oktatási intézményeket sok he­lyen az idegenforgalom rendel­kezésére bocsátják. Ennek is része van abban, hogy nem sikerült hosszabb időre szóló szerződéseket kötni. „Gazdagítani kell a külföldi utazási lehetőségeket, és javí­tani kell a belföldi üdültetés minőségi színvonalát is” — írja elő az egyik kongresszusi határozat. Az elmúlt két évben egyre több megyei bizottság szerve­zett utakat a közeli népi de­mokratikus országokba. Ezek­nek a száma megkétszerező­dött. Központilag a Szovjet­unió és az NDK pedagógus szakszervezeti központjával bonyolítunk le évek óta azonos létszámú cserét. Az alapszer­vek, sőt egyes iskolák is szá­mos külföldi utat szerveznek. Tovább javult az elmúlt idő­szakban az üdültetés színvona­la. A SZOT-rendszerű üdülők­re a Szaktanács — állami tá­mogatás biztosításával — év­ről évre több százezer forintot fordít. Néhány helyen azonban nincs mód jelentős minőségi változtatásra. Az üdültetés ideje és demokratizmusa „El kell érnünk, hogy a pe­dagógusok a tanítási szünetek idejére kapják meg a beutaló­­jegyeket." Bár ennek a hatá­rozatnak a nyomán több he­lyen a SZOT beutalójegyeket elosztó Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa méltányolta, hogy a pedagógusok általában csak nyáron, illetve a téli és a tavaszi szünetben üdülhetnek, egészében véve mégis ennek a határozatnak a megvalósítása bizonyult a legkevésbé ered­ményesnek. Nem sikerült min­denütt érvényt szerezni annak a megállapodásnak, amelyet a SZOT Üdültetési Főigazgatósá­ga és szakszervezetünk kötött arról, hogy a beutalójegyek 70 százaléka a nyári, 30 százaléka pedig a téli, illetve a tavaszi szünetre essék. „El kell érni — írta elő a kongresszus —, hogy az üdülő­­jegyeket a tagság ellenőrzésére módot adva a munkájukat leg­jobban végzők kapják meg.” A jegyeket szétosztó bizott­ságok április-május hónapban egyik legfontosabb feladatuk­nak tekintik, hogy a tagság igényeit felmérjék, és a jegye­ket minél demokratikusabban osszák szét. A legtöbb helyen időben értesítik az iskolákat a lehetőségekről, és a bizalmiak, szb-titkárok közreműködésé­vel, az ő javaslataik alapján osztják szét a jegyeket. Gondok, gátló tényezők A problémák és a gátló té­nyezők sorában első helyre kí­vánkozik, hogy a legkereset­tebb üdülési tonna, a SZOT- rendszerű üdültetés százalékos aránya a szervezett dolgozók egyre növekvő számához viszo­nyítva nem emelkedik kellő mértékben. Igaz, hogy a koráb­bi évek százalékos arányának csökkenését sikerült megállí­tani, a növekedés azonban minden jelentős anyagi ráfor­dítás ellenére is évenként csak néhány tized százalék. Az elosztási kulcs 1966-ban — valamennyi SZOT felnőtt be­utalójegyet számítva — 7 szá­zalék volt, 1968-ban pedig 7,3 százalék. A központi, az SZMT, valamint a járási szintű tarta­lékolás, továbbá a szanatóriu­mi és külföldi jegyek járási szintű elosztása miatt ez a számarány az­­iskolákban már alig haladja meg a 6 százalé­kot A családos, valamint a kül­földi üdülés lehetőségeinek bő­vülése csökkenti az egyéni be­utalók számát, s így egy-egy iskola szinte évről évre keve­sebb jegyet kap. Az üdültetés jutalom jelle­gét viszonylag kevesen ismerik el. A szorgalmi időre eső je­gyektől például a bizottság minél előbb igyekszik megsza­badulni, hogy legalább még ráadásul anyagi terhet ne je­lentsenek, hiszen a megkapott üdülőj­egyeket mindenképpen ki kell fizetni. Ennek ellenére még mindig évenként körülbe­lül 180 jegy felhasználatlan. A SZOT-beutalókkal kapcso­latos nehézségek miatt különös fontossága van a saját szerve­zésű üdültetésnek. A legjobb törekvések és eredmények el­lenére is meg kell állapíta­nunk azonban, hogy az üdülés szervezése nem követi minden­hol nyomon az igényeket. Több helyen nem családos, hanem egyéni felnőtt üdülést szerveznek jelentős anyagi rá­fordítással, holott ezeknek a jegyeknek az elhelyezése gon­dot okoz. Hasonló a helyzet több külföldi úttal is, ezeknek az esetében a tagság elsősor­ban a részvételi költséget so­kallja, bár az IBUSZ révén vagy egyénileg ezek az utak még többe kerülnének. Nagy nehézséget jelent bi­zottságainknak a pozsonyi ha­­jóutak és egyes szorgalmi idő­re eső gyermekbeutaló jegyek elhelyezése is. Többen pedagó­giai szempontból is kifogásol­ják a szorgalmi időre eső gyer­meküdültetést. Az új alapszervi csoportré­szesedés bevezetésével egyidő­­ben az üzemeltetésre nyújtott központi támogatás megszűnt, s a jegyek árának meghatáro­zása az üdültetést szervező bi­zottságok feladata lett, a felső és alsó határt megszabó táblá­zat alapján. Ez az önállóság azonban arra vezetett, hogy egyes üdülőkben még az egy­más mellett elhelyezett be­utaltak is lényegesen külön­böző térítést fizettek, attól függően, hogy saját szakszer­vezeti bizottságuk mennyi hoz­zájárulást vállalt. A jövőben az üdültetést szervező bizott­ságok önálló ármegállapítási jogát meghagyva ki kell kötni, hogy egy üdülőben csak egy­fajta árak érvényesülhetnek. Sok helyen az üdültetéssel kapcsolatos elégedetlenség oka a helytelen vagy pontatlan tá­jékoztatás. A beutaltakat nem világosítják fel pontosan, hogy hová, milyen körülmények kö­zé szól a jegyük, így többet várnak, és csalódottságukban nem értékelik a szakszervezeti juttatást. Több, reálisabb tájé­koztatásra lenne szükség az üdültetés szervezését megelő­zően is. Az üdültetés bővítése érde­kében az elmúlt évben több telket szereztünk — például Balatonfüreden és Balaton­­földváron —, ezek egy részé­nek hasznosítása azonban még a jövő tennivalói közé tarto­zik. Nem sikerült megoldani a lakókkal benépesített tihanyi üdülőnk megfelelő hasznosítá­sát sem. Néhány telkünkön most fo­lyik az üdülési lehetőségek megteremtése. (Például Bala­­tonfenyves, Dobogókő). A bala­­tonföldvári családos üdülő konyhájának építkezése kissé elhúzódott. Egyes üdülővidé­­kek — például a Duna-kanyar — üdültetési hasznosítása még nem megfelelő. Előnyös helyzetben vannak a felsőoktatási intézmények, mert legtöbbjüknek diákottho­na, kollégiuma van, s így a nyári időszakban sok csere­üdültetést tudnak lebonyolíta­ni, részben külföldi intézmé­nyek cserepartnereként. Kétségtelen, hogy a többi szakmához hasonlóan a mun­káltatónak lényegesen nagyobb mértékben kellene hozzájárul­nia a dolgozók üdültetéséhez a mi munkaterületünkön is. Az üzemeknek és gyáraknak kü­lönösképpen most, az új gaz­dasági mechanizmus bevezeté­sével nyílik nagyobb lehetősé­gük arra, hogy a dolgozók üdültetését a részesedési alap­ból, igazgatói alapból, stb. fej­lesszék, így az az összeg, amelyet a szakszervezeti tag­díjakból bizottságaink az üdül­tetésre fordíthatnak, másutt jórészt állami forrásokból ál rendelkezésre. Az utóbbi időben nem fej­lődött nagyobb mértékben a gyermeküdültetés. A korábbi központi szervezés helyett most ez is a megy­ebi­zottságok­­ra hárul, de nincsenek hozzá kellő anyagi erőforrásaik. Pe­dig legalábbis a korábbi szint megtartására az igény meg-­ van. Üdültetési problémáink kö­­zé tartozik az is, hogy egyes bizottságok a rendelkezésükre álló anyagi eszközökből túlzott mértékben vállalnak üdülési terheket — más természeti tennivalók rovására is. A he­lyes arány kialakítására ezért mindenütt több gondot kell fordítani. Végezetül elismerésünket kell kifejeznünk annak a sok száz és ezer szakszervezeti tisztségviselőnek, akik jórészt társadalmi munkában, lelkiis­meretesen veszik ki részüket­­ a szakszervezeti üdültetés szervezéséből, fejlesztéséből. Javaslatok A jelenlegi helyzet elemzé­se alapján a következőket ja­vasoljuk. 1. Legkésőbb egy éven belül tárgyalja meg az elnökség szakszervezetünk 1970—74. év­re vonatkozó üdültetési távlati fejlesztési tervét, meghatároz­va azt is, hogy milyen nagyobb építkezések lebonyolítására vállalhatunk kötelezettséget. 2. Tovább kell javítani a SZOT-beutalójegyek szétosztá­sát, és el kell érni, hogy ezek a jegyek szinte kivétel nélkül az iskolai szünidőre jussanak. 3. Az üdültetés fejlesztésé­ben a területi szervek döntési jogát még jobban érvényesíte­ni kell. A területi szervek a helyi erőforrásokat is mozgó­sítják. 4. Részletes agitációs propa­ganda tervet kell kidolgozni az üdültetési tájékoztató mun­ka megjavítására. 5. Lényegesen javítani kell valamennyi szakszervezeti szervnek az üdültetés nyilvá­nosságát. Az üdültetésben résztvevők névsorát a tagság tudomására kell hozni, a kivá­lasztásba a szakszervezeti bi­­zalmikat, szakszervezeti bi­zottságokat az eddiginél job­ban be kell vonni. • A központi vezetőség mind­két beszámolót sokoldalúan megvitatta. A vita ismertetésé­re visszatérünk. II. A szakszervezeti üdültetés helyzete és problémái 2 Pedagógusok Lapja

Next