Pedagógusok Lapja, 1974 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1974-01-15 / 1-2. szám
(Folytatás a 2. oldalról.)zen keresztül segítsük az intézkedések megvalósítását. Olyan szemlélet kialakítására törekedtünk, amely az új intézkedésekben először a pozitívumokat látja meg, s nem feltétlenül a kifogásolni valót keresi bennük. Szakszervezeti bizottságaink a párthatározat végrehajtása jegyében sokat tettek és tesznek az iskolai élet demokratizmusának fejlődéséért. Segítették a szorosabb kapcsolat kiépítését a párt- és az ifjúsági szervezetekkel, az üzemekkel, a tanácsi szervekkel, a Hazafias Népfronttal. Fontos feladatuknak tartották az iskolavezetés támogatását az oktató-nevelő munka korszerűsítésében, segítették az eredményes nevelési-oktatási eljárások közismeretté válását, a tapasztalatcsere-mozgalom szélesítését, az iskolák taneszközellátottságát, a tárgyi és személyi feltételek biztosítását. Az oktatási párthatározat megjelenése óta eltelt 16 hónap fontos próbája volt szakszervezeti mozgalmunk életrevalóságának, s egyúttal tapasztalatokat halmozott fel, amelyek birtokában világosabban határozhatjuk meg legfontosabb és legaktuálisabb feladatainkat. Jobb feltételeket! A tapasztalatokról szólva az előadó egyebek között hangsúlyozta: a tananyagcsökkentés, az intézkedéseknek megfelelő pedagógiai tevékenység az eddiginél jobban megterheli a pedagógusokat. Természetesen ezt a tapasztalatot is figyelembe veszik a szakszervezeti bizottságok, amikor intézkedéseket szorgalmaznak annak érdekében, hogy a pedagógusok élet- és munkakörülményei tovább javuljanak, és a bérszínvonal mindenütt folyamatosan emelkedjék. Bizottságaink dolgoznak azért is, hogy társadalmi kötelezettségek arányos elosztásával csökkentsék a pedagógusok túlterhelését. Szakszervezetünk egyébként is szerves összefüggésben és kölcsönhatásban látja a pedagógusok és a tanulók túlterhelését s ebben a vonatkozásban a megoldás útjáttitódjait is. ■ Az oktatáspolitikai határozat végrehajtása a tartalmi munka színvonalának gyorsabb emelését követeli meg, a feltételek javítása azonban ma nem tart lépést ezzel az igénnyel. Az objektív és szubjektív feltételek biztosítása szervezettebb, átgondoltabb tervező és végrehajtó munkát tesz szükségessé. Az iskolák, óvodák, kollégiumok építését az oktatási intézmények megfelelő felszerelését korántsem lehet pusztán társadalmi erőből biztosítani. Bármilyen szép eredmények születnek is a társadalom segítőkészsége nyomán, csakis a központi erőforrások növelése eredményezhet ugrásszerű fejlődést. Ami a pedagógus-ellátottság biztosítását illeti, ehhez a tervszerű munkaerőgazdálkodás önmagában nem elegendő, az erkölcsi és anyagi megbecsülés fokozására, a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek erőnkhöz mért sürgős javítására is szükség van. S az anyagi megbecsülés mellett újra meg újra hangsúlyoznunk kell az erkölcsi megbecsülés fontosságát is. A társadalmi tevékenység értékrendjében a pedagóguspályának nincs elég presztízse, s így nincs kellő vonzereje sem, holott a szocialista társadalom a pedagógusra bízza a legnagyobb értéket. Szorosabbra kell fűznünk és jobban kell koordinálnunk a közoktatásban érdekelt politikai, állami és társadalmi szervek, intézmények együttműködését. Ez az együttműködés — különösen a megyékben — nem mindig harmonikus, nem zökkenőmentes. Szóvá kell tenni azt is, hogy a középszintű irányítás sajnos nemegyszer csupán a látványos, formális elemeket kéri számon az iskoláktól — például azt, hogy milyen sikeres egy-egy ünnepély, hogyan készítették el a tanmeneteket, elkészült-e már az iskolai házirendr, s a tényleges, mindennapos nevelőmunkára alig vagy egyáltalán nem terjed ki a figyelmük. Ha pedig a középszintű vezetés, a tanácsok művelő Részletek a vitából AZARY ZOLTÁN (Miskolc) hangsúlyozta: az oktatáspolitikai határozat serkentő hatására a szakszervezeti mozgalom is megélénkült. A megyei bizottság gyorsan — néha kicsit elhamarkodottan — reagált az intézkedésekre. Számos aggályt, félreértést kellett menet közben eloszlatni, hogy minél jobban érvényesüljenek a helyes törekvések. Időközben változott a kép: jelenleg inkább a túlterhelés, mint az értelmezés nehézségei okoznak gondokat. A tartalmi változások közül elsősorban a tananyagcsökkentés növelte a pedagógusok megterhelését. Új tankönyvek, segédkönyvek, eszközök nélkül kétszeresen nehéz megfelelni a jogos várakozásnak. Sokat segíthetnek a megyei, helyi kezdeményezések is, hogy a még meglévő feszültségek oldódjanak. Az utóbbi időben többet törődnek a pedagógusok élet- és munkakörülményeivel, növekvő megbecsülés kíséri munkájukat. A megyei pártbizottság nemrég mozgalmat indított az iskolák, diákotthonok hiányosságainak pótlására, a férőhelyek bővítésére. Csak az idén mintegy ötmillió forintot fordítottak erre a célra, és a jelek szerint az elkövetkező években tovább növekedik a támogatás. MISKOLCI KÁROLYNÉ (Alsónémedi) szóvátette, hogy kevés volt a szerteágazó intézkedések „érési” ideje, emiatt a pedagógusok gyakran elvesztek a részletekben. A korábbi gyakorlat, a „beidegződések” is megnehezítik az elképzelések valóraváltását. A tananyagcsökkentés például nem utolsósorban szemléletváltozást követel, áttérést a szabadabb pedagógiai tevékenységre. Sokan azonban nehezen tudnak élni az új lehetőségekkel, részint az egymásnak ellentmond értelmezések, részint a nagy megterhelés miatt. Egyebek között több gondot kell fordítani az intézkedések előkészítésére, az összefüggések megvilágítására — és nemcsak a pedagógusok körében. A kedvező közvélemény kialakítása szintén szorosan hozzátartozik a társadalmi segítség növeléséhez. BORI GYÖRGYNÉ (Békéscsaba) elmondotta, hogy az elmúlt időszakban gyorsabban nőtt a megyében az óvodák iránti igény, mint a férőhelyek száma. Ugyancsak jelentős gondot okoz az általános iskolai zsúfoltság és a szükségtantermek nagy száma. Az épületek felújítására a szűkös felújítási keretek alig adnak lehetőséget. Mindez szükségessé teszi az üzemi, vállalati támogatás növelését. Biztató példa, hogy a békéscsabai vállalatok mintegy tizennégy millió forintot ajánlottak fel óvodaépítésre. Az általános iskolák korszerűsítésére is egyre több a társadalmi hozzájárulás. Fellendülés tapasztalható a dolgozók esti tagozatain. Az osztályok nagy része üzemekben működik, s a vállalatok jelentősen hozzájárulnak a személyi kiadásokhoz. A továbbiakban a hozzászóló arról beszélt, hogy a késve megjelenő dokumentumok, a szeptemberi feladatok sokasága miatt idegesség, türelmetlenség rontotta az iskolai légkört. Az iskolai közösségek java része mégis jól vizsgázott. Az új iránti fogékonyságot jelzi, hogy a tanulócsoportok mintegy tizenöt százalékában végeznek különféle pedagógiai kísérleteket. Külön említést érdemel a korrepetálások, az év végi pótló foglalkozások sikere. A békéscsabai felmérés szerint a korábbi 2,5-ről 1,1 százalékra csökkent az évismétlések számaránya. MAGYAR LÁSZLÓNÉ (Siklós) érzékletes képet festett a pedagógusok közérzetéről. A többi között hangsúlyozta: rendszerint azok vitatkoznak — gyakran keserűen is —, akik önmaguk elé is magasabb mércét állítanak. Inkább kétszer meg kell hallgatni az őszinte véleményt, mint egyszer leinteni. Az „aprófalvas” Baranyában külön gondot okoz a kisiskolák helyzete. Jelenleg a vidéki tanulóknak még a fele sem jut el a középiskolákba — jórészt a kedvezőtlen körülmények miatt. A kedvezmények — köztük a felemelt lakásépítési kölcsön — ellenére csak kevés pedagógus vállalja az elszigeteltséget. Mindez a kollégiumi hálózat gyorsabb és tervszerűbb fejlesztését is megköveteli. A nevelőmunkával kapcsolatban a felszólaló egyebek között a metodikai kérdések tisztázását sürgette. A továbbképzés egyik legfontosabb feladata lenne az elmélet és a gyakorlat közelítése. PATAKI GYULÁné (Budapest) általános tapasztalatként említette, hogy éppen a legjobb nevelők a legfáradtabbak. Közös érdek kívánja meg a nagyobb türelmet, a fontossági sorrend megtartását. Egyetlen kirívó példa: némelyik művelődésügyi osztály már a tanév legelején sürgette az új tanmeneteket, holott azok elkészítése mindenkitől hosszabb időt követelt meg. Gyakran „megfeledkeznek” a túlterhelés veszélyeiről. A vitás kérdések sokasága, az erőltetett munkatempó egyebek között akadályozza az egészséges demokratikus szellem kibontakozását is, amely ugyancsak alapvető követelmény. A kívánalmak és a lehetőségek egyensúlya érdekében sokat tehetnek a szakszervezeti bizottságok is. Méltán szül ellenérzést a papirosmunkák, nem utolsósorban a gazdasági, pénzügyi adminisztráció növekedése. Különösen most, a jelentős tartalmi változások idején kell jól gazdálkodnunk energiánkkal, s mindenfajta „leltározásnál” fontosabb a nevelői mérlegkészítés. HADFI JÓZSEF (Sopron) főként a helyi gondokat tette szóvá. Az új költségvetésben náluk nem szerepel a harmadik testnevelési óra bevezetéséhez szükséges 133 ezer forint és nem kapta meg a város a középiskolai tanfolyamok 17 ezer forintos költségét sem. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a megyei tanács mintegy 130 ezer forintot elvont az iskoláktól. Sajnos, más tekintetben sem derűsebb a kép. Sopron tíz általános iskolája közül nyolcban csökkent a dologi kiadásra fordítható öszszeg. A Pataki Ferenc általános iskolában nem kevesebb, mint tizennyolc százalékkal. BORBÉLY FERENC (Kecskemét) a túlterhelésről szólt részletesebben. Elmondta: a nevelőknek gyakran nem maradt idejük az alapos felkészülésre, mivel az elmúlt időszakban túl sok feladat torlódott össze. Néhol az ifjúsági szervezeteket is túlterhelik, kötelezőnek tekintve az ajánlott programokat. Gyakori eset, hogy a munkatervi feladatokon kívül újabb és újabb követelményeket állítanak a pedagógusok elé. Mindez sok helyütt már-már a napi tennivalók elvégzését akadályozza. Szükséges tehát egyértelműbben meghatározni a helyes arányokat, hogy elejét vegyük ,a fölösleges és fárasztó — végső soron az egész társadalom, érdekeit sértő — túlkapásodnak. HEGEDŰS DEZSŐ (Ibrány) a tananyagcsökkentéssel kapcsolatban elmondotta, mekkora gondot, feszültséget okozott az új tanmenetek elkészítése. Amikor a nevelők hiába várták a központi tanmeneteket, általános levelezés kezdődött. Néha hetedik—nyolcadik faluból jött a segítség. A felmérések is bizonyítják: nem ritka a heti 55—60 órás elfoglaltság, pedig az oktatáspolitikai határozat szelleméből következik, hogy az eddiginél több időt kellene fordítani önművelésre, továbbképzésre. Joggal hozzátehető, hogy pihenés, regenerálódás nélkül nem lehet friss, újszerű szellemi munkát végezni. Biztató jel, hogy nemrég a művelődésügyi osztály a szakszervezet megyei bizottságával közösen úgy határozott, hogy megőrzi a téli szünet nyugalmát. désügyi apparátusa ritkán értékeli a pedagógusok munkáját iskolai nevelőmunkájuk eredményei alapján, ez arra ösztönzi az iskolákat is, hogy látványos, sokszor formális eszközökhöz folyamodjanak, az iskolák vezetőit pedig arra, hogy engedve a sok-sok gazdasági, adminisztrációs terhelésnek, munkájuk hangsúlyát hovatovább teljesen áttegyék a gazdasági, munkáltatói és ügyviteli munka megszervezésére. A pedagógusokkal, a pedagógusokért Az oktatási párthatározat végrehajtásának kulcsalakja a pedagógus. Felszabadulásunk óta még sohasem volt ennyire szükség az aktív, kezdeményező, vállalkozó szellemű, önmagát nap nap után megújító, alkotó pedagógiai munkára. Mindenki érzi és tudja, hogy a problémák sokasodnak, s a munka egyre nehezebb. Mind többen teszik szóvá, hogy feszültebbé válik a tantestületek légköre, kollégáink fáradtak, kimerültek. Ebben a helyzetben mindenkinek — s talán első helyen szakszervezetünknek — arra kell törekednie, hogy a pedagógusok mind mélyebben átérezzék felelősségüket, de ugyanakkor felelősségvállalásuk és nehéz munkájuk arányában részesüljenek mind nagyobb megbecsülésben. Ahhoz, hogy a szocialista nevelés nagy céljait elérhessük, hogy az iskola megfelelhessen a szocialista társadalom mai és jövőbeni követelményeinek, szükség van a szakszervezeti mozgalom nevelőhatásának erősítésére. Támogatnunk kell az iskolai nevelőmurakat, a pedagógusok képzését és továbbképzését, s teljes felelősséggel kell szerepet vállalnunk a pedagógusok nevelésében. A párthatározat nem szervezési tennivalók együttese, hanem elsősorban nevelési program, s ha ma még nem az, azzá kell válnia. S ebben a főszerep a pedagógusoké. Aktivitásuktól, tudatos részvételüktől és erőfeszítéseiktől függ a szocialista nevelőmunka további sorsa. Ezért is fontos a pedagógusok nagyobb megbecsülése, fokozottabb érdekvédelme. Emlékeztető is Amint a lapfejből látni, a Pedagógusok Lapja most kezdi 30. évfolyamát. A mintegy fél emberöltő során, amelyet megélt is, amely oly sorsfordító szakasza volt népünk és vele a pedagójigusok életének, a szakszervezet sajtóorgánuma váltakozó sikerrel, de mindig híven igyekezett megfelelni vállalt hivatágának, az írás erejével szolgálva az oktatásügyi dolgozók széijyes értelemben vett érdekvédelmét, szocialista hazánk kultu- rális felemelkedését. 1j Az iskolák dolgozói — a hozzánk érkezett levelek, írások, valamint a személyes beszélgetések tanúsága szerint — egyrest : nagyobb figyelemmel kísérik lapunk munkáját. Köszönjük el e megtisztelő érdeklődést és kérjük, hogy olvasóink továbbra is támogassanak bennünket a küzdelmes múlt mind eredméányesebb folytatásában. Csikós Tóth Judit: Napkelte A magány zsarnoksága ellen Az öregkor egyik legkönyörtelenebb zsarnoka a magány. Még a gyöngülő egészség, a fogyatkozó életerő, a szerény anyagi helyzet is kevésbé szorongató, ha van kivel megosztani a panaszokat, ha vannak, akik nem fukarkodnak a segítséggel vagy akár csak a vigasztaló, vidító szóval. Az évek azonban kérlelhetetlenül megtizedelik azokat, akik az öregeket körülveszik, a társakat, a családtagokat, a barátokat, az egykori kollégákat. Kegyetlen igazság, hogy a nyugdíjasok évről évre jobban érzik kiszolgáltatottságukat a magány zsarnokságának. A szakszervezeti bizottságok országszerte sokat tesznek azért, hogy a nyugdíjas kollégák magányát enyhítsék. Különösen jó alkalmat adnak erre a téli ünnepek. Van, ahol a kerület, a község vagy az iskola szakszervezeti bizottsága Télapóünnepélyre hívja meg a nyugdíjasokat. Van, ahol a lakásukon keresik fel őket egy-egy szál virággal, apró figyelmességgel. Van, ahol a nagyobb távolságok és a félév lezárásának sűrűsödő tennivalói miatt postán jut el a nyugdíjasokhoz a jókívánságokat tartalmazó levél vagy képeslap, így biztosítva őket arról, hogy egykori kollégáik nem felejtették el őket, most is mellettük állnak. A szakszervezet központja sem feledkezik meg a mozgalom veteránjairól: minden évben eljuttatja hozzájuk jókívánságait és szerény ajándékait. Most, a téli ünnepek után idén is jóleső érzés végiglapozni a leveleket, amelyekben nyugdíjas kollégáink a szakszervezet karácsonyi és újévi figyelmességére válaszolnak. Buváry Lajos nyugalmazott tanító például így ír Miklósfáról: „Mi öregek áldjuk szakszervezetünk gondos kezét, amely arra törekszik, hogy az öregeknek — életük alkonyán — minél több örömöt szerezzen". Szembeszállni a nyugdíjasokat fojtogató magány zsarnokságával — a szakszervezet egyik legszebb, leghumánusabb feladata ez. Jó tudni, hogy a szakszervezet országszerte vállalja ezt a nemes feladatot. .. Az önképzésre csak napi másfél óra jut VAN-E LEHETŐSÉGE, igénye a továbbképzésre és az önképzésre a ma pedagógusának? A továbbképzésre, az önképzésre fordított (vagy futó?) időt elszomorítóan kevésnek tartom. A MTA Szociológiai Kutató Intézetének A pedagógusok helyzete és munkája című kiadványa szerint. továbbképzésre, szaktárgyi-pedagógiai tanulásra a heti munkaidőből (47,6 óra) 1,4 óra jut, vagyis az összes munkaidő 3,1 százaléka. Olvasásra 0,3—0,5 óra, sajtóolvasásra 0,1—0,2 óra, tévénézésre 0,6—0,9 óra, rádióhallgatásra 0,1 óra, egyéb művelődési tevékenységre semmi, vagy 0,1 óra jut naponta. A napi önművelés tehát átlagosan 1,2—1,6 óra. Ennek ötven százalékát a tévénézés tölti ki. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nagyon kevés az olvasásra fordított idő. Régóta ismert jelenség, hogy nevelőtársaink nem ismerik kellően a fontos pedagógiai kiadványokat. NÉHÁNY PÉLDA a közelmúlt tapasztalataiból. Magyartanárok tanácskozásán negyven részvevő közül csak ketten ismerték Hernádi Sándor A helyesírás tanításának problémái című könyvét. Ugyancsak kevesen olvasták a megjelenése utáni hatodik héten Hoffmann Ottó Az anyanyelvi nevelés tantárgypedagógiai alapelvei című cikkét (Pedagógiai Szemle 1973. 9. sz.). Az elmúlt tanév végén az egyik járás tíz iskolájának magyartanárai válaszoltak arra a kérdésre, hogy milyen szakfolyóiratokhoz jutnak hozzá rendszeresen. A válaszok szerint a Magyartanítás 9, az Élet és Irodalom 3, a Módszertani Közlemények 4, a Kortárs 1, a Kincskereső 1 iskolába jár. Egyéb folyóirat megjelölése nem fordult elő. Arra a kérdésre, hogy a könyvtári munkával foglalkozó szakfolyóiratok közül melyek járnak az iskolának, a megkérdezettek közül csak egy nevelő jelölt meg mindössze egy kiadványt, a Könyvvilágot. Lehetséges ez? A Könyv és Nevelés vagy a Könyvtáros című folyóiratokat például nem ismerik az iskolákban? Hasonlóan kevéssé ismert folyóirat az Audiovizuális Közlemények. Pedig az oktaástechnikai eszközök működetéséhez fontos szaktanácsokat ad, hasznos didaktikai és metodikai eljárásokat ismeret. A nevelőszobák könyvespolán csak „kivételes iskolákon” található meg a továbbképzést, önképzést szolgáló Magyar Pedagógiai Információímű OPKM kiadvány. Tudom, hogy nevelőtársaim közül sokan magas fokon, igényesen, hivatásukból eredőenondoskodnak önképzésükről. Érták és a többiekért a legtöbbet tehetnek az igazgatók, ha a lehetőségek további biztosításával, a feltételek jobb megteremtésével, érvényt szereznek a rendtartásban foglaltaknak : „Az igazgató ... gondoskodik a saját, valamint a pedagógusok tervszerű és folyamatos ideológiai, pedagógiai és szakmai továbbképzéséről, ... kezdeményezik újító, korszerű törekvések kibontakoztatásáról..Ehhez természetesen könyvek és folyóiratok kellenek, s elengedhetetlen az a testületi légkör is, amelyben a tudásnak, a tanulásnak, az új megismerésének és alkalmazásának nagy a becsülete. A tények és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy a továbbképzéssel és önképzéssel kapcsolatos tevékenység szabályozása egyre sürgetőbb igény. Legyen szabad ehhez egy-két javaslatot tennem. JAVASLOM, hogy a felügyeleti munka funkciói között arányaiban kapjon nagyobb szerepet a továbbképzés és önképzés ösztönzése, segítése, ellenőrzése és értékelése. Nagyobb példányszámot kellene biztosítani a pedagógusok számára hasznos könyvekből, folyóiratokból és egyéb kiadványokból, például a pszichológiai, szociológiai sorozatból, a Magyar Pedagógiai Információból, az Audiovizuális Közleményekből. Fontos lenne, hogy a nevelők felkészülését, továbbképzését szolgáló szakkönyvek és kézikönyvek, valamint a tanulók felkészülését segítő ismeretterjesztő szakirodalom a Könyvértékesítő Vállalat könyvtárellátó osztályával kötött szerződés alapján jusson el minden iskolába. A pedagógiai könyvek terjesztését jobban kellene szervezni! A Tankönyvkiadó Vállalat és a megyei könyvesboltok fejtsenek ki hatékonyabb propagandát! Lehetővé kell tenni, hogy az Új Könyvek című kiadvány jusson el több iskolába. ___________ Paizs Imre Művészek ajándéka A szakszervezet budapesti II. kerületi nyugdíjas tagozata karácsonyi hangversenyt rendezett. A nyilvánosság előtt mondok köszönetet kortársaim nevében is Vámos Ágnesnek, az Operaház magánénekesének, a Tátrai vonósnégyes valamenynyi művészének, Selley Zoltán szavalóművésznek és Németh Tamás zongoraművésznek. Művészetük felejthetetlen élményt nyújtott, s nagyon szép karácsonyi ajándék volt számunkra. Azokat, akik a hangversenyen egészségi állapotuk miatt nem vehettek részt, ajándékcsomaggal köszöntöttük. Plagányi Mihályné a nyugdíjas tagozat vezetője