Pedagógusok Lapja, 1988 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-15 / 1-2. szám

_______________________________ Aktivisták jutalmazása Hagyományosan karácsony előtt hívják össze szakszervezetünk vezetői azokat a tisztségviselőket, aktivistákat, akik munkájukkal a legnagyobb mértékben járultak hozzá az adott évben a szakszer­vezeti mozgalom eredményeihez. Ezúttal a Pedagógusok Vendég­­otthonában találkoztak az or­szág legkülönbözőbb tájairól ösz­­szesereglett meghívottak, mintegy fél­százan. A­­hangulatos baráti összejöve­telen dr. Köpf Lászlóné bv-titkár köszöntötte az egybegyűlteket. Elöljáróban felelevenítette az 1987-es esztendő kiemelkedő szakszervezeti eseményeit, az egyre nehezebb körülmények kö­zött végzett mozgalmi­ munka eredményeit, amelyek, ha kis lé­pésekkel is visznek a cél felé, mindenképpen elismerésre érde­mesek a mai gazdasági helyzet­ben. Egyebek között emlékezte­tett arra, hogy 1987-ben három nagy­­réteg, a nyugdíjasok, a fia­talok, valamint az adminisztra­tív és technikai dolgozók helyze­tét, gondjait ismerték meg job­ban a szakszervezet vezető testü­letei, a központi vezetőség mel­lett működő rétegtanácsok mun­kájának segítségével, így számos javaslatot is kidolgoztak a problé­mák csökkentése érdekében. A tisztségviselők, aktivisták munká­jára más területen is számíthat a mozgalom, többek között az okta­tási törvény végrehajtásaiban szá­mos oktatási intézményben élen jártak a helyi feladatok meghatá­rozásában, a gondok felszámolá­sában. Részt vettek tapasztalata­ikkal, véleményükkel, javaslata­ikkal a­­bérjogszabály-változások és a bérbruttósítás speciális fel­adatainak a kidolgozásában, és lehetne még sorolni a példákat. Helytállásukért, áldozatos mun­kájukért a központi vezető testü­letek nevében mondott köszöne­tet dr. Köpf Lászlóné, majd dr. Voksán József főtitkár kitünteté­seket és pénzjutalmakat nyújtott át. A Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatú kitüntetést kapta Kobold Ferenc nyugdíjas főisko­lai gazdasági igazgató, a központi számvizsgáló bizottság­­tagja. A Pedagógusok Szakszervezete, KV Elnökségének Elismerő Oklevelét vehette át: Debreczeni Ferenc, a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója, megyei közne­velési felelős, Golcs György nyug­díjas egyetemi oktató, az újítási bizottság tagja, Káplár József szolnoki iskolaigazgató, a kv köz­oktatási tanácsának tagja, dr. Landgráfné Mózer Ibolya, a szom­bathelyi tanítóképző főis­kola do­cense, szb-titkára, a­­kv felsőok­tatási tanácsának tagja, valamint dr. Marton Károly, a győri tanító­képző főiskola adjunktusa, szab­­titkára. Negyvenketten pénzjuta­lomban részesültek. Pedagógusok Lapja Munkaügyi tájékoztató Bruttósítás, vizsgadíjak, ügyeleti díjak Az elkövetkező hetekben né­hány olyan kérdésre adunk vá­laszt, mely a bérezéssel kapcso­latos új jogszabályok gyakorlati alkalmazása során felmerült. ■ Sok helyen tanácstalanok a munkaügyi szabályzatok módosí­tásában ,mert az új jogszabályok belépése és a bér­bruttósítás ösz­­sze­kapcsolása komoly gondot okoz. Vegyük sorra a legfonto­sabb és legsürgősebben rendezen­dő kérdéseket. * Az Elnöki Tanács 14. számú törvényerejű rendelete a bérek és keresetek olyan mértékű emelé­sét írja elő, mely biztosítja, hogy az 1988. évi nettó keresetek az 1987. évi nettó keresetekhez vi­szonyítva — változatlan mun­ka­tel­jesítmények esetén — ne csök­kenjenek. Ez az előírás éves szin­ten követeli meg a szintentartást vagy emelést. Természetes és jogos azonban az az igény, hogy első lépésként az alapbért teljes mértékben fel kell bruttósítani. Ezt követően — hogy a net­tó kereset megőrizhető legyen — a többi keresetrészt is bruttósíta­ni szükséges. Ez azt jelenti, hogy a töb­bletmunkadíjat az egyes dolgozók adósávjához kell igazí­tani. Ebből a szempontból csak az eseti túlórákat, helyettesítése­ket szabad változó bérelemnek tekinteni (amit nem lehet sze­mély szerint bruttósítani), hiszen mind a túlóraátalány, mind a ha­tározott idejű béremelés a fel­adat ellátásának ideje alatt fi­x összegű. Tehát ezeknek a sze­mélyhez kapcsolódó bruttósításá­val elérhető az is, hogy a meg­állapított összeg az egyes dolgo­zók adósávjához igazodjon, „­brut­­tósított” legyen. Ebből az követ­kezik, hogy intézményi szinten sem lehet egységes óradíjat meg­határozni, mert így egyesek in­dokolatlanul jól járnak a többiek rovására. El kell tudni fogadtat­ni a dolgozó kollektívával a dif­ferenciált mértékű díjazást a túl­munkában, hiszen itt sincs más­ról szó, mint a bruttósításhoz szükséges erős szórást mutató bérem­elésnél. Az óradíjak differenciálását természetesen nemcsak az eltérő fizetések indokolják hanem az ellátott feladatok minősége is Ezért a munkaügyi szabályzatban eltérő díjazást kell megállapítani a felkészülést nem igénylő (ügye­let, kísérés, nem szakszerű he­lyettesítés), valamint az egyéb pedagógiai feladatokra. A jutalom bruttósításáról álta­lában nincs értelme beszélni, hi­szen a személyre szóló jutalom nem követelhető, s évről évre más teljesítményt ismer el. Ugyanak­kor célszerűnek látszik megemel­ni a központi előírással szabályo­zott céljutalmakat, esetleg a törzsgárdajutalmat is. Ezeket a változtatásokat el kell végezni a munkaügyi szabályza­ton; közülük a legsürgetőbb a besorolás szerintii bérek teljes mértékű bruttósításának rögzíté­se, mert csak munkaügyi sza­bály megsértése esetén lehet dön­tőbizottsághoz fordulni. * A 21 1987. (XI. 21.) MM számú rendelet (m­egjelent a Művelődé­si Közlöny 21. számában) 11. §-ának 2 a. bekezdése szerint: a dolgozók iskolájában eddig külön díjazásért ellátott feladatokat a pedagógusoknak munkakörbe tar­tozó feladatként kell elvégezniük, s így nem jár külön juttatás pl. a­­vizsgáztatásért, dolgozatjavításért stb. Ennek az intézkedésnek el­lentételezéseként a 11. §. (3) be­kezdése kimondja, hogy ezekkel az összegekkel a p­edagógusok munkabérét meg kell emelni. A­­béremelést a dolgozók isko­lai főhivatású pedagógusainál a személyi alapbérek felemelésével kell megoldani, az i­lyen címen felvett, illetve tervezett díjazások egy hónapra eső részével. Más megoldást kell azonban keresni akkor, ha olyan pedagógusról van szó, akit a nappali tagoza­ton alkalmaztak, de mivel a dol­gozók tagozatán is tanít, szintén — esetenként jelentős mértékű — keresettől esne el. Nála azért nem lehet a személyi alapbért felemelni, mert feladatváltozás esetén az újonnan kijelölt peda­gógus díjazására nem maradna pénz. Ilyen esetekben a kötelező óraszámokra vonatkozó 22 1987. (XI. 21.) MM számú rendeletből kell kiindulni, mely a pedagógu­sok munkakörébe tartozó, a ta­nulókkal összefüggő külön díja­zásért ellátandó tevékenységek körében „a dolgozók iskolájában való tanítást, ha a pedagógus a feladatot nem a kötelező óra­száma keretében látja el” is sze­repelteti. Itt tehát határozott idejű béremelést lehet alkalmaz­ni, s ennek mértékében kell el­lentételezni a kiesett keresetrészt Sok esetben külső óraadók lát­ják el a feladatokat, s az intéz­mények vezetői joggal félnek at­tól, hogy a vizsgadíjak elvesztése miatt nem fogják ezek a dolgo­zók vállalni az óraadást. Ilyen­kor i­s van azonban megoldás, mert az óradíj mértékét a fel­szabaduló források terhére jóval magasabb összegben lehet megál­lapítani . A másik sok bizonytalanságot eredményező változás az ügyele­ti díjakkal kapcsolatos, ugyanis az ügyeleti díjakra, az éjszakai ügyeletre vonatkozó eddigi jog­szabályi előírások megszűntek, helyettük a következőket kell al­kalmazni. A 13 1987. (X. 25.) ÁBMH számú rendelkezés 18. számú mellékletének III. fejeze­te — megszűnő díjazásokra vo­natkozó rendelkezések — „c” pontja szerint „a kollégiumiban, diákotthonban, általános iskolai diákotthonban alkalmanként fel­ügyeletet ellátó­­pedagógust, va­lamint gyermek- és ifjúságvédel­mi intézményben a pihenő- és munkaszüneti napon dolgozó pe­dagógust a többletmunka díjazá­sára vonatkozó — külön jogsza­bályban meghatározott — ren­delkezések szerint kell díjazni”. Ezt megerősíti az is, hogy a 22 1987. (XI. 21.) MM számú ren­delet 3. számú mellékletének 14. és 15. pontja felsorolja ezeket a feladatokat, mint külön­ díjazá­sért ellátandó tevékenységeket. A díjazás mértékét a 21 1987. (XI. 21.) MM számú rendelet 6. §-ának (2) és (3) bekezdése ál­lapítja meg, így egy órára (a he­ti pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett többletmunka ki­vételével) 45 forintnál kevesebb nem fizethető. Sok fejtörést okoz a bérgazdál­kodóknak, hogy az új díjazás nagy bérigénytöbblettel jár a bentlakásos intézményekben. Ez kétségtelenül igaz lenne ak­kor, ha nem­­volnának még jelentős tartalékok a munkarendek kiala­kításában, ha továbbra sem él­­nének kellően azzal a lehetőség­gel, hogy a heti pihenőnap igény­­bevételéért elsősorban másik pi­henőnapot biztosítsanak. Ha ez nem oldható meg, akkor jár a 100 százalékkal pótlékolt túlmunka­­díj. Ez az egyetlen eset azon­ban, ak­rtttkor az egy órára eső díj 45 forintnál kevesebb is lehet, mert a kiszámításnál a munka­ügyi szabályokat kell alkalmazni: fizetés osztva a havi törvényes munkaidővel (182-vel) és szoroz­va a megtartott órák számával. A díjazás heti pihenőnapon en­nek kétszerese, a munkaszüneti napon (fizetett ünnepnapok) — ha nem a heti pihenőnappal esik egybe — azonban csak az egysze­rese. Az éjszakai készenléti szolgá­lat díjazását egyik miniszteri rendelet sem szabályozza, ezért a 17 1979. (XII. 1.) MM számú rendelet 34. §-át kell alkalmaz­ni: „Készenlét esetén annak idő­tartalmára díjazásként a dolgo­zót átlagkeresetének legalább tíz, de legfeljebb ötven százalé­ka illeti meg.” (Folytatjuk) Nyulász István PEDAGÓGUSSZEMMEL Maradj nálunk, kék madár! Győri György írása Másodikos kisunokám matematikai jellegű feladványokkal bir­kózik a környezetismeret tanulása közben. Az egyik feladat így hangzik: Becsüld meg, hány centiméter hosszú a tenyered! Né­zegeti a kis kezecskéjét, és némi töprengés után beírja a rubriká­ba: Húsz. A következő utasítás arra szólítja föl, hogy méréssel ellenőrizze a becslését. Előveszi a mérőszalagot, és hitetlenkedve állapítja meg, hogy tenyerének a hossza mindössze tizenegy cen­timéter. Mennyit tévedtél? Kilenc centimétert, írja be szomo­rúan a megfelelő rovatba élete talán első „önismereti” gyakorla­tának az eredményét. Megértem a szomorúságát. Szegénykém azt hiszi magáról, hogy ő már NAGY, hiszen a kistestvére még csak óvodás, ő viszont már ISKOLÁS, sőt: MÁSODIKOS! És most csalódva kell ráéb­rednie, hogy a tenyere csupán tizenegy centiméter. A tied mi­lyen hosszú? — fordul nagyanyáho­z. Nagyanyó is méricskélni kezd, aztán közli, hogy az övé tizenhét centiméter. A gyerek szá­molgat, számolgat. Akkor nekem még hat centimétert kell nő­nöm, mondja beletörődve a kegyetlen valóságba. Sorjáznak a BMT-feladatok a munkafüzetben: a becslések, mé­rések, tévesztések a lábról, a füzetről, a könyvről, a tanulópadról, sok egyébről. A tévedés rovatba egyetlen egyszer sem kerül be­írásra a nulla, de határozottan megnyugtató, hogy az ötödik gya­korlatánál már sokkal kisebb a tévedés mértéke, mint volt az el­sőnél. Lám, fejlődik a gyerek önismerete és becslési képessége! Miközben unoka és nagyanya szorgalmasan végzi a környezet­ismereti gyakorlatokat, nekem meglódul a fantáziám, és kinyílik előttem az Élet nagy gyakorlófüzete. Végtelen névsort látok ben­ne, s mindenkinek a rubrikájában ott állnak a becslései, a méré­sei, a találatai és a tévedései. Kisunokám botlása után nem lep meg, hogy a legvaskosabb bejegyzések a becslés és a tévedés ket­tőspontja mellé kerültek. Voltaképpen az egész élet egy nagy ön- és környezetismereti tanulmány, amelynek soha nem érünk a végére, mert a becslé­seink, azaz a vágyaink, terveink, szándékaink, cselekvéseink majd­nem mindig elméretezettek — lefelé vagy fölfelé —, ebből fak­ad a rengeteg tévedésünk. Az élet ugyanis nem olyan szelíd és ked­ves gyakorlófüzet, mint az iskolai, hanem büntetőfüzet is egy­ben, és ha tévedtünk, nem kerülhetjük el a bűnhődést. Vezekel­nünk kell szinte egész életünkben, néha a mások tévedéseiért is. Nem mi centizgetjük magunkat, hanem maga az élet mér meg bennünket, s az ő ítéletei elől nincs kitérés. Tévedéseink nagyobb része abból ered, hogy nem ismerjük jól a tenyerünk és a füzetünk hosszát. Azaz nem magunkat, sem a környezetünket, sem a lét nagy játékszabályait. Alá- vagy túl­becsüljük a magunk erejét is, a környezetünk kínálta, határolta lehetőségeket is. Csak ritka pillanata mindannyiunk életének, ha a „becslésünk” beválik, ha az élet mérlegén ötösre osztályozó­­dunk, és a tévedés rovata alkalmilag üres marad. Az Élet előttem kinyílt képzeletbeli gyakorló füzetéből azt ol­vasom ki, hogy egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán tanulunk a tévedéseinkből. Meg-megismételjük aránytévesztéseinket, vagy mert az okokat másban keressük, nem magunkban, vagy mert vakon bízunk a csodákban, amelyek pedig nincsenek. E tekin­tetben mi, felnőttek, kevésbé tanulékonyak vagyunk, mint a kis­unokám. Mi éretlen kisgyermekként másodszor is húsz centire becsüljük a tenyerünk hosszát, vagy mert azt hisszük, hogy a mérőszalag becsapott bennünket, vagy mert abban reménykedünk, hogy közben valami csoda folytán megnőtt a kezünk — többek, nagyobbak, erősebbek lettünk tegnap óta. Sok a szomorúság, sok a csalódás, sok a fájdalom, sok a tragé­dia ebben a képzeletbeli füzetben. Töméntelen olyan téves „becs­léssel” találkozom benne, amely a harmonikus, a boldog élet meg­teremtését könnyebbnek láttatta az ifjú előtt, mint az ötös osz­tályzat vagy a prémium megszerzését. Pedig a dolog éppen for­dítva áll, de ezt a legtöbb ember nem hiszi el, nem tudja. Az­zal mindenki tisztában van, hogy a tanulmányi jó eredménye­kért, a forintokért keményen meg kell küzdeni, de azt csak ke­vesen gondolják végig, hogy a mindenkitől hőn áhított boldog­ságért percenként meg kell vívni a magunk keserves harcait. Úgy is mondhatnám, hogy milliószor munkaigényesebb feladat fölépíteni és megóvni a boldogságunkat — azt a kicsit, azt a vi­szonylagosat, ami embernek megadathat­­, mint bármily nagy találmányt előállítani. Az Élet nagy füzetében mégis azt olvasom, hogy a legtöbb embernek azért került vaskos bejegyzés a tévedés­csalódás rovatába, mert balgán azt hitte, hogy a boldogság mese­beli kék madara magától fog berepülni hozzá, léte ablakán, s megül nála tartósan, anélkül, hogy bármit tenne is az odacsa­­logatásáért, a maradásra bírásáért. Meg kellene tanulnunk azt is elviselni, hogy ha mindennel a kedvében járunk is, a boldogság szeszélyes röptű kék madará­hoz akkor is legföljebb csak közelebb kerülhetünk, szerencsés esetben is csupán lépésről lépésre közelebb, de megfogni őt két marokkal soha nem tudhatjuk. Mert kényes jószág ez a szár­nyas, már attól is megriad, már akkor is elröppen tőlünk, ha nem az érte küzdő bennünket, hanem valamelyik szerettünket tiporja sárba az élet. Hogyan lehet az ember boldog, ha fájdalmaktól sebzetten hevernek a földön azok, akiket szeret? Szállj le hozzánk az új esztendő hajnalán, mesebeli madár, és légy türelemmel irántunk, akik tévelygéseinkben, bűneinkben is mindig utánad epekedünk! S maradj nálunk egy kicsit! Ülj meg a tenyerünkön legalább egy picinyke esztendőre, kék madár, te láthatatlan boldogságpostás! Ígérem, jobbak leszünk, mint tavaly voltunk. Az­ osztályfőnöki órák anyagához / Kedves lányok és Hűk! A VERTESZ — teljes nevén a Villamoserőmű Tervező és Szerelő Vállalat — erőműveket, különféle transzformá­torállomásokat, vegyi üzemeket, bányákat, ipari létesítmé­nyeket szerel az ország minden táján és külföldön is. Igen jelentős gyártóbázissal rendelkezik Budapesten és Zalaegerszegen. E sokféle szakmát magában foglaló tevékenységet jól kép­zett műszaki vezetőgárdával és mindenekelőtt a követel­ményeknek mindenben megfelelő munkásgárdával bonyolít­ja le. A törzsgárdatagok nagy száma azt bizonyítja, hogy az­­ emberek jól érzik magukat a vállalatnál, és megtalálják­­ számításukat mind az anyagiak, mind a szociális ellátottság,­­ a továbbtanulási lehetőségek és a jó hangulat terén. Jelenleg legjelentősebb munkáink az országos villamos­­hálózat, erőművek és ipari létesítmények építése, emellett számottevő szocialista, valamint kapitalista viszonylatú ex­porttevékenységünk is. E feladatok megoldása a legkorszerűbb technika alkalma­zását követeli meg a vállalattól, elsősorban a villanyszerelő (erősáramúberendezés-szerelő), könnyűfémszerkezeti lakatos, festő és elektronikai műszerész szakmákban. Az általános iskolát végzett fiatalok megtanulhatják eze­ket a szakmákat a vállalati szakmunkástanuló-képzés kere­tén belül. A tanulóidő alatt a tanulmányi ösztöndíjon kívül szerződéskötés esetén társadalmi ösztöndíjat is fizetünk. A szakközépiskolát végzett fiatalokat a közvetlen terme­lés várja, továbbtanulásukhoz lehetőséget nyújtunk. Kedves fiatalok! Hívunk és várunk benneteket! Jelentkezzetek a vállalat személyzeti és oktatási osztályán. Címünk: 1116 Budapest, Fehérvári út 108—112. Telefon: 612-878 1988. január 15. I Az osztályfőnöki órák anyagához ■ KEDVES FIATALOK! ! Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár szakmunkásképző osztálya­­ segítséget kíván nyújtani az általános iskola nyolcadik osztályát­­ végző, pályaválasztás előtt álló lányoknak és fiúknak.­­ Autóbuszainkat a világ 42 országába exportáljuk. | GYERTEK HOZZÁNK SZAKMUNKÁSTANULÓNAK!­­ Az általános iskolát végzettek részére a következő szakmákat­­ ajánljuk: karosszérialakatos - hegesztő - fényező-mázoló - szerszám-­­ készítő — esztergályos — marós — géplakatos - famintakészítő - köny­­­­nyűszerkezet-lakatos - villanyszerelő - vízvezeték-­ és készülékszerelő­­ — központifűtés-szerelő — autóvillamossági szerelő - szobafestő-má­­­­zoló-tapétázó - épületasztalos - kőműves. 5 Esztergályos és hegesztő szakmában lányok jelentkezését is várjuk!­­ A tanulóidő valamennyi szakmában három év. I Tanulóink elméleti képzését a 7., a 9., a 13., a 21., a 26., a 31. és a I 202. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetek végzik. I A képzés ideje alatt valamennyi tanuló - a tanulmányi eredménytől­­ és évfolyamtól függően - tanulmányi ösztöndíjban részesül. Vállala- t­­unk az arra érdemes fiatalokkal társadalmi ösztöndíjszerződést köt,­­ aminek összege szakmától függ. A jó tanulók ezen felül 20-50°/6-os­­ tanulmányi pótlékban is részesülhetnek.­­ A szakmunkásvizsga után az IKARUS-nál munkát vállaló fiatalok­­ részére 3000-7000 Ft­­közötti vissza nem térítendő pályakezdő-támoga- t tást, továbbá 2000 Ft rendkívüli pályakezdő-előleget adunk.­­ Annak a szakmunkásnak, aki ötéves IKARUS-beli munkaviszony­­­­nyal rendelkezik, s kiemelkedő teljesítményt nyújt, illetve valamilyen­­ idegen nyelvet is tanul, lehetősége van külföldön az IKARUS-szerviz-­­ hálózatnak a munkájába, valamint összeszerelő gyáraink tevékenysé­­­­gének szakirányú munkálataiba bekapcsolódni.­­ Kedves fiúk és lányok! A következő címen jelentkezhettek szakmun­­­­kástanulónak személyesen, vagy levélben: IKARUS KAROSSZÉRIA- ÉS JÁRMŰGYÁR szakmunkásképző osztálya 1630 Budapest XVI., Margit u. 2. Telefon: 636-440, 833-550 1641-es, 1344-es és 1488-as mellék. iniiiiniiiiiiiiMiiniiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimHiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimi." Az osztályfőnöki órák anyagához Építőipari Gépesítő Vállalat KEDVES PÁLYAVÁLASZTÓ FIATALOK, JELENTKEZZETEK: — villanyszerelő (erősáramú berendezés-szer.) — vas- és fém­szerkezeti lakatos — karosszérialakatos — elektronikai műsze­rész — esztergályos, marós — építőgép-szerelő — géplakatos — autószerelő — fényező — hegesztő szakmunkástanulónak! Rugalmas munkaidő. Jelentkezni lehet a szakirányú szakmunkásképző intézetek­nél! Az ÉGV ösztöndíj-szerződési lehetőségeket kínál, ha a fel­sorolt szakmákban tanultak! JUTTATÁSAINK. A tanulmányi ösztöndíjon felül 500—1200 Ft társadalmi ösz­töndíj, — ingyenes munkaruha, tisztálkodási eszközök, — kedvezményes ebéd, — III. éves tanulóinkat szakmunkásbérben foglalkoztatjuk, — vállalati tanműhelyben­­való foglalkoztatás, — tanulmányi idő befejezése után 5000 Ft pályakezdési segély, —­­szakmai és idegen nyelvi továbbképzés biztosítása, — ÉGV ifjúsági klubprogramok, KISZ-rendezvények, — üdülési és isportolási lehetőségek széles választéka, — vállalatunk lehetőséget ad második .szakma, hivatásos gép­­járművezetői, valamint könnyű- és nehézgép-kezelői jogosít­vány megszerzésére és egyéni továbbtanulásra, továbbkép­zésre. Hív és vár benneteket az ÉGV! Jelentkezni lehet személyesen, levélben vagy telefonon az ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÁLLALAT OKTATÁSI CSOPORTJÁNÁL 1209 Budapest,­­Marx Károly utca 255. Telefon: 279-040 189 mellék

Next