Pedagógusok Lapja, 2010 (66. évfolyam, 1-12. szám)

2010-10-10 / 10. szám

A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE HÍRLAPJA ÉS HÍRLEVELE ________________________2010. OKTÓBER 10.__________________ ALAPÍTVA: 1945-BEN LXVX ÉVFOLYAM VILÁGOS ÜZENET Vajon mi az üzenete és kinek szól az az államtitkári okfejtés, miszerint az elmúlt nyolc év oktatáspolitikájának legnagyobb hibája, hogy az iskolát szolgáltató intézménynek tekin­tette, pedig az közszolgálatot teljesítő intézmény, amelyben az erre képzett pedagógusok hivatásszerűen végzik az embernevelést? El lehetne intézni egy vállrándítással az egészet, azzal, hogy a közoktatás szolgáltatás, mivel szerepel a Szolgáltatások jegyzékében, és közszolgáltatás, mivel a köz pénzén szervezik. A közszolgáltatás felcserélése a közszolgá­lattal pedig nem más, mint lényegtelen nyelvbotlás. E kijelentésnek azonban igen súlyos üzenete van, mindenekelőtt a szülőknek és gyermekeiknek, és persze nem utolsósorban a pedagógusoknak. A szolgáltatás ugyanis - a kialakult és elfogadott értelmezés szerint - az olyan tevékenység eredménye, amely a fo­gyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégít ki valamely szükségletet. Ezért valóban az elmúlt nyolc év egyik legfontosabb célkitűzése volt a nyitott, befogadó óvoda, iskola, kollégium ,,eszméjének" az erősítése, annak elfogadtatása, hogy az eredményes pedagógiai munka alapja a harmonikus pedagógus-szülő-tanuló kapcsolat, az egyénre szabott pedagógiai utak felvázolása és végrehajtása. Ehhez az óvodák, iskolák, kollégiu­mok nagyfokú szakmai önállóságot kaptak, így többek között az iskolák elfogadják saját helyi tantervüket, amelynek elkészítéséhez a miniszter ajánlott kerettanterveket tett közzé. Ezek a törekvések nem voltak előzmény nélküliek, hiszen a ,,nyolcvanötös’’ oktatási tör­vény már rögzítette az intézmények szakmai önállóságát, és megfogalmazta a szülői és a tanulói részvétel jogát és lehetőségét az intézményi irányításban. E jogokat az 1993-ban hatályba lépő, ma még hatályos törvény megerősítette. A partnerközpontú működésre épülő minőségbiztosítás alapjait meghatározó törvényi rendelkezéseket pedig az oktatás­hoz valóban értő fideszes miniszter kezdeményezésére fogadta el az Országgyűlés 1999- ben. Márpedig, ha a közoktatás intézményei nem szolgáltatnak, akkor mit is csinálnak? Arra kiképzett emberekkel hivatásszerűen embert nevelnek. Az emberneveléshez pedig nincs köze a neveltnek aki már nem partner, hanem egy államilag irányított folyamat tárgya. A szülőknek és a tanulóknak szóló üzenet világos: ne szóljanak bele, mi folyik az óvodában, iskolában, kollégiumban, nem értenek hozzá, viseljék el, ami ott történik mivel ez az állam akarata. A pedagógusoknak szóló üzenet is világos. Ha az óvoda, iskola, kollégium nem szolgáltató intézmény, akkor nem más, mint hivatal, a pedagógus pedig hivatalnok akinek nem kell többé mást tennie, mint kritika nélkül végrehajtani, közvetíteni az állam elvárá­sait. Az állam kiadja iskolatípusonként az egyetlen tantervet, amelytől állami engedéllyel lehet csak eltérni, s amelynek végrehajtását az állami szakfelügyelet ellenőrzi és kéri szá­mon. A pedagógusnak pedig nem kell, sőt nem is szabad többé gondolkodnia, programot, szabályzatot írnia, szülővel egyeztetnie, gyermeki lelkeket feltárnia. A kiképzett pedagógus „embernevelő" tevékenysége megkérdőjelezhetetlen. A pedagóguspresztízs eszköztára lassan összeáll: lehet buktatni, nem kell szövegesen értékelni, börtönbe lehet zárattatni azt, aki a közfeladatot ellátó pedagógus munkáját megzavarja, persze, ha már betöltötte a tizennegyedik életévét. Igaz, vannak még olyan régebbi, hagyományos eszközök, amelyek hiányoznak a kellékek közül, mint a könnyű testi fenyítés, a kóterba zárás, a kicsapás az iskolából, de minden bizonnyal az új törvényben benne lesznek ezek is. A büntethetőség alsó határának tizenkét éves korra történő leszállítását kezdeményező népszavazás-alá­írásgyűjtés sikeres volt. Persze az üzenet nem csak a közoktatásban érdekelt, több mint hárommillió embernek szól. Ha az iskola nem szolgáltat, miért szolgáltatna a minisztérium, az állam? S érzékelhetően nem is szolgáltatni, hanem engedélyezni, irányítani, dönteni akar mindenben, mindenki helyett. A szülő, a tanuló, a pedagógus és bárki más így válhat polgárból alattvalóvá. Számos pedagógus tudja azonban, hogy az oktatás szabadsága a záloga a többi szabadságjognak, s tudja azt is, az idő kerekét még senkinek sem sikerült végleg visszaforgatnia. Szüdi János A TARTALOMBÓL: Vissza a XIX. századba? E sorok írója a tudomány lelkiismeretére apellál, s az ok­tatáspolitika legutóbbi változtatási szándékaira egy mó­don tud (kíván) reflektálni: rendre kimutatni mögöttük egy egzakt embertudományok előtti, premodern, XIX századi gondolkodásmód gyökereit (Trencsényi László ELTE) 6. oldal Mennyi az annyi? Ha a hazai pedagógusok bérezését az OECD európai tag­országainak átlagához szeretnénk igazítani - ami nagy­jából megfelel az EU átlagának is - mintegy 40 száza­lékos béremelésre lenne szükség. Ez azt jelenti, hogy az oktatás költségvetési kiadásainak a GDP-hez viszonyított arányát a bérfelzárkózáshoz mintegy 30 százalékkal kell megnövelni. (Polónyi István oktatáskutató) 7. oldal Oktatás és politikus A közalkalmazottak ettől a kormánytól sem számíthatnak semmi jóra. Elbocsátásukat megkönnyítették, a végkielé­gítések esetén pedig bevezettek egy differenciálatlan és igazságtalan felső „plafont”. Az őket képviselő szakmai és szakszervezeteket nagyrészt kizárták a törvényalkotási folyamatból. (Osztolykán Ágnes, az LMP oktatási bi­zottságának alelnöke) 9. oldal Az erőszak erőszakot szül Az iskolában uralkodó teljesítménykényszer csak fokoz­za az alulmaradókban a meg nem felelés élményét, amit a szégyen és a megalázottság érzése követ. (Ranschburg Jenő pszichológus) 10. oldal Miért nulladik évfolyam? Leginkább a középosztálybeli szülők gyermekei járnak óvodába három teljes évig, míg azok a gyermekek, akiket később iskolaéretlenségük miatt nem engednek hatévesen első osztályba lépni, rövidebb ideig. Kimaradnak a leg­fontosabb időszakban a fejlesztésből. (Szira Judit oktatás­­kutató) 11. oldal Volt egyszer egy iskolakísérlet... A progresszív neveléstörténet értékeit felkaroló, két évti­zeden át prosperáló, roppant erőfeszítést igénylő új tanin­tézmény minden igyekezetével arra törekedett, hogy gaz­dag tevékenységi rendszerével mindegyik gyermek szá­mára tényleges lehetőséget nyújtson, a minden irányú - egyetemes - fejlődésre. (Bernáth József kandidátus, ny. egyetemi docens) 14. oldal Pontmutató Magánszemélyek különadója

Next