Pedagógusok Lapja, 2010 (66. évfolyam, 1-12. szám)
2010-10-10 / 10. szám
A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE HÍRLAPJA ÉS HÍRLEVELE ________________________2010. OKTÓBER 10.__________________ ALAPÍTVA: 1945-BEN LXVX ÉVFOLYAM VILÁGOS ÜZENET Vajon mi az üzenete és kinek szól az az államtitkári okfejtés, miszerint az elmúlt nyolc év oktatáspolitikájának legnagyobb hibája, hogy az iskolát szolgáltató intézménynek tekintette, pedig az közszolgálatot teljesítő intézmény, amelyben az erre képzett pedagógusok hivatásszerűen végzik az embernevelést? El lehetne intézni egy vállrándítással az egészet, azzal, hogy a közoktatás szolgáltatás, mivel szerepel a Szolgáltatások jegyzékében, és közszolgáltatás, mivel a köz pénzén szervezik. A közszolgáltatás felcserélése a közszolgálattal pedig nem más, mint lényegtelen nyelvbotlás. E kijelentésnek azonban igen súlyos üzenete van, mindenekelőtt a szülőknek és gyermekeiknek, és persze nem utolsósorban a pedagógusoknak. A szolgáltatás ugyanis - a kialakult és elfogadott értelmezés szerint - az olyan tevékenység eredménye, amely a fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégít ki valamely szükségletet. Ezért valóban az elmúlt nyolc év egyik legfontosabb célkitűzése volt a nyitott, befogadó óvoda, iskola, kollégium ,,eszméjének" az erősítése, annak elfogadtatása, hogy az eredményes pedagógiai munka alapja a harmonikus pedagógus-szülő-tanuló kapcsolat, az egyénre szabott pedagógiai utak felvázolása és végrehajtása. Ehhez az óvodák, iskolák, kollégiumok nagyfokú szakmai önállóságot kaptak, így többek között az iskolák elfogadják saját helyi tantervüket, amelynek elkészítéséhez a miniszter ajánlott kerettanterveket tett közzé. Ezek a törekvések nem voltak előzmény nélküliek, hiszen a ,,nyolcvanötös’’ oktatási törvény már rögzítette az intézmények szakmai önállóságát, és megfogalmazta a szülői és a tanulói részvétel jogát és lehetőségét az intézményi irányításban. E jogokat az 1993-ban hatályba lépő, ma még hatályos törvény megerősítette. A partnerközpontú működésre épülő minőségbiztosítás alapjait meghatározó törvényi rendelkezéseket pedig az oktatáshoz valóban értő fideszes miniszter kezdeményezésére fogadta el az Országgyűlés 1999- ben. Márpedig, ha a közoktatás intézményei nem szolgáltatnak, akkor mit is csinálnak? Arra kiképzett emberekkel hivatásszerűen embert nevelnek. Az emberneveléshez pedig nincs köze a neveltnek aki már nem partner, hanem egy államilag irányított folyamat tárgya. A szülőknek és a tanulóknak szóló üzenet világos: ne szóljanak bele, mi folyik az óvodában, iskolában, kollégiumban, nem értenek hozzá, viseljék el, ami ott történik mivel ez az állam akarata. A pedagógusoknak szóló üzenet is világos. Ha az óvoda, iskola, kollégium nem szolgáltató intézmény, akkor nem más, mint hivatal, a pedagógus pedig hivatalnok akinek nem kell többé mást tennie, mint kritika nélkül végrehajtani, közvetíteni az állam elvárásait. Az állam kiadja iskolatípusonként az egyetlen tantervet, amelytől állami engedéllyel lehet csak eltérni, s amelynek végrehajtását az állami szakfelügyelet ellenőrzi és kéri számon. A pedagógusnak pedig nem kell, sőt nem is szabad többé gondolkodnia, programot, szabályzatot írnia, szülővel egyeztetnie, gyermeki lelkeket feltárnia. A kiképzett pedagógus „embernevelő" tevékenysége megkérdőjelezhetetlen. A pedagóguspresztízs eszköztára lassan összeáll: lehet buktatni, nem kell szövegesen értékelni, börtönbe lehet zárattatni azt, aki a közfeladatot ellátó pedagógus munkáját megzavarja, persze, ha már betöltötte a tizennegyedik életévét. Igaz, vannak még olyan régebbi, hagyományos eszközök, amelyek hiányoznak a kellékek közül, mint a könnyű testi fenyítés, a kóterba zárás, a kicsapás az iskolából, de minden bizonnyal az új törvényben benne lesznek ezek is. A büntethetőség alsó határának tizenkét éves korra történő leszállítását kezdeményező népszavazás-aláírásgyűjtés sikeres volt. Persze az üzenet nem csak a közoktatásban érdekelt, több mint hárommillió embernek szól. Ha az iskola nem szolgáltat, miért szolgáltatna a minisztérium, az állam? S érzékelhetően nem is szolgáltatni, hanem engedélyezni, irányítani, dönteni akar mindenben, mindenki helyett. A szülő, a tanuló, a pedagógus és bárki más így válhat polgárból alattvalóvá. Számos pedagógus tudja azonban, hogy az oktatás szabadsága a záloga a többi szabadságjognak, s tudja azt is, az idő kerekét még senkinek sem sikerült végleg visszaforgatnia. Szüdi János A TARTALOMBÓL: Vissza a XIX. századba? E sorok írója a tudomány lelkiismeretére apellál, s az oktatáspolitika legutóbbi változtatási szándékaira egy módon tud (kíván) reflektálni: rendre kimutatni mögöttük egy egzakt embertudományok előtti, premodern, XIX századi gondolkodásmód gyökereit (Trencsényi László ELTE) 6. oldal Mennyi az annyi? Ha a hazai pedagógusok bérezését az OECD európai tagországainak átlagához szeretnénk igazítani - ami nagyjából megfelel az EU átlagának is - mintegy 40 százalékos béremelésre lenne szükség. Ez azt jelenti, hogy az oktatás költségvetési kiadásainak a GDP-hez viszonyított arányát a bérfelzárkózáshoz mintegy 30 százalékkal kell megnövelni. (Polónyi István oktatáskutató) 7. oldal Oktatás és politikus A közalkalmazottak ettől a kormánytól sem számíthatnak semmi jóra. Elbocsátásukat megkönnyítették, a végkielégítések esetén pedig bevezettek egy differenciálatlan és igazságtalan felső „plafont”. Az őket képviselő szakmai és szakszervezeteket nagyrészt kizárták a törvényalkotási folyamatból. (Osztolykán Ágnes, az LMP oktatási bizottságának alelnöke) 9. oldal Az erőszak erőszakot szül Az iskolában uralkodó teljesítménykényszer csak fokozza az alulmaradókban a meg nem felelés élményét, amit a szégyen és a megalázottság érzése követ. (Ranschburg Jenő pszichológus) 10. oldal Miért nulladik évfolyam? Leginkább a középosztálybeli szülők gyermekei járnak óvodába három teljes évig, míg azok a gyermekek, akiket később iskolaéretlenségük miatt nem engednek hatévesen első osztályba lépni, rövidebb ideig. Kimaradnak a legfontosabb időszakban a fejlesztésből. (Szira Judit oktatáskutató) 11. oldal Volt egyszer egy iskolakísérlet... A progresszív neveléstörténet értékeit felkaroló, két évtizeden át prosperáló, roppant erőfeszítést igénylő új tanintézmény minden igyekezetével arra törekedett, hogy gazdag tevékenységi rendszerével mindegyik gyermek számára tényleges lehetőséget nyújtson, a minden irányú - egyetemes - fejlődésre. (Bernáth József kandidátus, ny. egyetemi docens) 14. oldal Pontmutató Magánszemélyek különadója