Pedagógusok Lapja, 2011 (67. évfolyam, 1-12. szám)

2011-10-10 / 10. szám

LXVI. ÉVFOLYAM A PEDAGÓGU­SOK SZAKSZERVEZETE HÍRLAPJA ÉS HÍRLEVELE ____________________2016 OKTÓBER 10.______________ ALAPÍTVA: 1945-BEN ÖSSZEGEZZÜNK A pedagógusok jól fogadják a változásokat, megértik ennek szükségességét - így összegezte Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár a köznevelési törvény tervezetét ismertető országjáró körútjának eddigi tapasztalatait októ­ber 7-én Kaposváron. Hát akkor összegezzünk mi is. Ugyan mit és hogy „fogadtak jól” a pedagógusok? Szeptember 30. előtt - amikor az oktatási államtitkárság honlapján nyilvánosságra hozták a köznevelési koncepciót - sehogyse fogad­hatták a változásokat, hiszen azok mibenlétét nem ismerhették, bizonyos, de végsőnek nem nevezhető részleteiről pedig legfeljebb csak a sajtóból tájékozódhattak A februárban nyilvánosságra hozott, ám azóta újra és újra át­dolgozott koncepcióváltozatok ugyanis nem voltak nyilvánosak , bár az államtitkár asszony eredetileg 2010-re a törvényt ígérte, ám még az életképtelennek bizonyult koncepció is hosszú utat járt be a nyilvánosságra kerülése napjáig. Először maga a kormányfő adta vissza átdolgozásra, hogy azután a Pokorni Zoltán vezette oktatási bi­zottság vitassa erősen. Végül az elképzelés már a Fidesznek is kínos intermezzók a harmadik próbálkozás után, szeptember 28-án „csúszott át”, amikor a kormány megerősítette azt. Tette ezt annak ellenére, hogy nem ké­szültek hatástanulmányok se a köz-, se a szak-, se a felsőoktatás átalakításáról, elmaradt az érdekegyeztetés az érintettekkel és az érdekeltekkel. Az érdeklődőknek pedig be kellett érniük azzal, hogy Hoffmann Rózsa azt mondta, az arra érdemes ötleteket beépítették az államtitkárság elképzeléseibe. Ám arról, hogy melyek voltak „ az arra érdemes javaslatok”, az államtitkár asszony szemérmesen hallgatott. Nem volt ennyire szemérmes azonban akkor, amikor a szakszervezetekkel való beszélgetését egyeztetésnek nevezte, ahogy most zajló, országjáró körútján is szemrebbenés nélkül állítja, hogy a koncepciót támogatta a PSZ. Teszi ezt arra a szeptember 5-i, a PSZ-székházban tett látogatására hivatkozva, amikor az Országos Veze­tőség többszöri meghívásának végre eleget téve ismertette a koncepciót, és válaszolt a jelenlevők kérdésére. Ma­gam is ott voltam az ülésen, ahol szó sem volt arról, hogy bárki támogatta volna a javaslatot, hisz a jelenlevők is csak akkor ismerték meg a koncepciót. Pedig a PSZ többször is kérte a közoktatásról szóló, végül köznevelésinek átkeresztelt elképzelés újabb és újabb változatait, hogy a változásokhoz érdemi és szakmai véleményt fűzhessen, de egyszer sem kapta meg. (De nem jártak jobban a rektorok sem a felsőoktatási koncepcióval, konkrétan ők is csak a bejelentett 38 milliárd forintnyi elvonásról értesülhettek.) S hogy a nemzet lámpásainak tetszett-e, amit a sajtóhírekből összegyűjtöttek, vagy épp az államtitkár asszony szájából hallottak? Nemtetszésüknek elég erősen hangot adtak a pedagógusnapi, a szeptember 12-i, vagy a leg­utóbbi, október 1-jei tüntetéseiken. Úgy látszik, hangjuk nem ért fel a Szalay utca második emeletéig. Vagy felért, de senki nem veszi figyelembe. Pedig az államtitkár asszony szereti elhitetni a pedagógusokkal, hogy szívén viseli a sorsukat. A választási kampányban is váltig állította, hogy elintézi, javuljanak a pedagógusok életkörülményei. Ám azóta a nemzet nap­számosai nemhogy több pénzt kaptak volna, de a kormány pénz- és adópolitikájának köszönhetően 7-10 százalé­kos elvonás sújtja őket, és ma sok ezer olyan pedagógus van, aki ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kap. Nem kecsegtet sok jóval a jövő sem, hiába öntötték le a pedagógus-életpályamodellt a fizetésemelés ígéretének rózsaszín mázával, mert a lényege, hogy a pedagógusoktól azt kérik, még többet dolgozzanak még kevesebb pén­zért, és ezt alázatosan, szó nélkül tegyék. S ha már a pénznél tartunk, az oktatási rendszer átformálásába úgy kezd bele az államtitkárság, hogy a kasszában egy fitying sincs. Pedig csak az iskolák államosítása, az életpályamodell bevezetése legalább 300 mil­liárd forintba kerülne. Vajon egy olyan költségvetésből, mint a jövő évi, amely az ideinél 1000 milliárddal keve­sebből gazdálkodik majd, honnan lesz erre pénz? Tudjuk, az életpályamodell bevezetése csúszik csak az abban foglalt többletterhek maradnak a pedagógusoknak Pedig az államtitkár asszony azt is többször megígérte, hogy az új köznevelési törvény és az életpályamodell csak egyszerre léphet életbe. Nem így lesz. Marad viszont a racio­nalizálás, az iskolabezárások az összevonások legalább húszezer pedagógus elbocsátása, hogy aztán a pályán maradók - iskolatípustól függő, eleve kasztba záró - egyentantervből, egyentankönyvből taníthassák az egyenpolgárokat, akik nem kérdeznek nem gondolkoznak szó nélkül teljesítik a felsőbbség parancsát. A hoff­­manni úton előre, már hatévesen eldöntetik kinek milyen lesz a jövője, ki válhat szakmunkássá, ki diplomássá. A gyenge 16 évesen kihullik a legerősebből és a leggazdagabból pedig kiépül az új hatalom új elitje. Mert­­ ahogy Hoffmann Rózsa írja Az iskolában kell kezdeni című könyvében: „A magyarság történelmi feladatait - fennma­radásunk érdekében - napjainkban két kiemelt cél, az életminőség javításának és a nemzeti tudatállapot fejlődé­sének erősödésének szolgálatába kell állítani. Ez hosszú időszakra szóló program, amelynek az iskola a böl­csője. A nemzeti tudatállapot és az életminőség csakis az iskolaügy által, annak prioritást adva javulhat, illetve erősödhet. ” Én pedig újra, és ha kell, újra és újra felteszem a kérdést, a fentiek ismeretében ugyan miféle Magyarország épül itt?! Miller Ilona A TARTALOMBÓL: Nem hagyjuk tönkretenni a közoktatást! Látnunk kell, hogy a közoktatás átalakí­tásának valódi oka, hogy megteremtse, intézményesítse a hatalom ideológiai nevelésének színterét (Gálla Istvánné, a PSZ elnöke) 4. oldal Előre a múltba A pedagógusokat átverték! Teljesen egyértelmű, ugyanazt a végrehajtó szere­pet szánják nekik helyben, mint amit az oktatási államtitkárság játszik a kor­mányzaton belül. (Hiller István volt ok­tatási miniszter) 7-8. oldal A megvetett magyar lélek Mára elveszett az a dicsfény, ami a pá­lyához vonzaná a fiatalokat - csak az igazán elhivatottak és ezt a hivatást in­kább csak jobb híján választók marad­tak ebben a szakmában. És ez nagyon nagy baj. (Dessewffy Tibor szocio­lógus) 9-10. oldal Van-e esély az egyenlőségre? Ennél is rosszabb azonban, hogy az esélyegyenlőségi politika erőteljes kommunikációjának és az anyagi, módszertani stb. eszközök hiányának a kombinációja magukat az esélyegyen­lőségi törekvéseket fosztja meg legiti­mációjuktól. (Lakner Zoltán polito­lógus) 11-12. oldal Közzétették a szakképzési koncepciót A koncepcióból csak az állami eltö­kéltség sugárzik, anélkül, hogy ki­dolgozott érdekeltségi rendszer motiválná a cégeket, a képzést vég­ző dolgozókat és a tanulókat a duális képzésben való részvételre. (Dr. Köpf László­) 13— 14. oldal A MPT állásfoglalása A szakmai előkészítés és egyeztetés hiá­nya miatt nincs meg az oktatási rendszer átalakításához szükséges szakmai kon­szenzus, ennek megfelelően nincs meg, s a bevezetés éveiben sem lesz meg az át­alakításhoz szükséges társadalmi támo­gatás. 15. oldal

Next