Pedagógusok Lapja, 2012 (68. évfolyam, 1-12. szám)

2012-10-10 / 10. szám

KURZUSHUMOR Van annak valami fanyar humora, hogy a nemzetgazdasági miniszter pont a pedagó­gusjogok világnapján, október 5-én jelentette be azt a közel 400 milliárd forintnyi megszorítást, amely súlyosan érinti a pedagógusokat anyagilag és erkölcsileg is. A viccesen egyenlegjavító intézkedéseknek nevezett megszorítások egyike ugyanis a pedagógus-életpályamodell bevezetésének elhalasztása. A jelenlegi politikai kurzus sajátos humorát jellemzi, hogy a halasztás következményeként a közoktatási reformból jövő szeptemberben csak a tanárok terhelésével, elbocsátásával járó intézkedések lépnek életbe, a béremelés elmarad. Pedig egy sajtótájékoztatónyi újságíróval együtt én is jól emlékszem, hogy Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár ennek lehetőségét firtató firkászi, sőt szakszervezeti kérdésre is összevont szemöldökkel, határozott hangon kijelentette: ilyen nem lehetséges! Igaz, tudjuk, az államtitkár asszony is szereti a sajátos kurzushumort, hisz - ahogy már a Fidesz is tette a 2010-es választások kampányában — megválasztásának pil­lanatától ő is egyre csak fizetésemelésről beszélt, meg arról, hogy­ vissza kell állítani a pedagógusok anyagi, erkölcsi megbecsülését. Majd amikor a szakszervezetek is kö­vetelésük zászlajára tűzték a béremelést, hisz 2008 óta a növekvő infláció mellett egy fillérrel se nőtt a pedagógusbér, az államtitkár asszony kijelentette: az is ostoba vagy bohóc, aki ilyen gazdasági helyzetben fizetésemelést akar. De előre halljuk a már­­már vicces ellentromfot: ők mindig azt mondták a gazdasági helyzet függvényében vezetik be az új életpályamodellt. Igaz - teszem hozzá -, jóval halkabban hang­súlyozták mint a béremelést, és tagadták az elbocsátásokról szóló, titkos, ám kiszivár­gott háttértanulmány meglétét is. Mindenesetre az iskola-összevonásokat és a peda­gógusok elbocsátását lehetővé tevő lépéseket már megtették... Az államtitkár asszony­ humorára utal az is, hogy azon az október 5-én, amikor Matolcsy György bejelentette az életpályamodell elhalasztását, ő közleményt adott ki. Ebben az áll: „Az Oktatásért Felelős Államtitkárság a pedagógusok világnapját megfelelő alkalomnak tartja arra, hogy felhívja a figyelmet a pedagógusok védel­mére és munkájuk fontosságára, hiszen nem kevesebb múlik a tanárokon, mint a jövő nemzedék sikere és boldogulása. ” A közleményben Hoffmann Rózsa végül leszögezi: a „fejlettnek mondott Nyugat’’ általános tendenciáival mentünk szembe a törvénymódosításokkal s egyéb jogszabályokkal. „Saját tapasztalatból tudhatjuk, hogy ezek a tendenciák nem hozták meg a kívánt, irigylésre méltó eredményeket, ezért nem szabad vakon követnünk őket. Az UNESCO is ezért fogalmazta meg­­ más, neveléssel-oktatással foglalkozó partnerszervezeteivel együtt — az idei peda­gógus-világnap címét és szlogenjét így: „Kiállni a tanárokért!” Hát így is ki lehet állni a tanárokért. Vagy lehet reménykedni, úgy, mint Balog Zoltán teszi. Az emberi erőforrások minisztere a Matolcsy-bejelentés után azt nyilatkozta, bízik abban, hogy nem végleges a kormány döntése a pedagógusbér­emelés elhalasztásáról, a jövő évi gazdasági számok tükrében az még változhat. A beígért fizetésemelés elhalasztásán sokan fölzúdultak, még azok közül is, akik eddig nagy rokonszenvel figyelték a Nyugat általános tendenciáival szembeni lépéseket. Mert a legtöbb tanár egyre nehezebben él meg nettó 100 ezer forint körüli fizetéséből. Az pedig már nem annyira vicces, mint inkább cinikus, ahogy Giró-Szász András kormányszóvivő október 5-én Az este műsorában helyre tette a zúgolódó peda­gógusokat. Ezt mondta: „Amikor nagy vihar van a tengeren, akkor azt is értékelni kell tudni, hogyha valaki kikötőbe vezet minket! Nem biztos, hogy éppen konyakot kell rendelni!" Élvezhetnék mindennek a pedagógusok is a humorát. Nagy baj, hogy már nincs kedvük nevetni. Gondolják végig! Hát nem nevetséges?! Millei Ilona LXVffl. ÉVFOLYAM AFHORGÓGiJOk SZAKSZERVEZESE HÍRLAPJA ÉS Hí|LEVELE _______________________2012. OKTÓBER 10.________________ ALAPÍTVA: 1945-BEN A TARTALOMBÓL: Sztrájkra készek a pedagógusok! Sztrájkbizottság létrehozását kezdeményezi a legnagyobb hazai közoktatási érdekvédelmi tömörülés. A Pedagógusok Szakszer­vezete (PSZ) országos vezetősége október 8-án döntött arról is, hogy a közös fellépésről tárgyalnak a Pedagógusok Demok­ratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnökével, Mendrey László­val, valamint az ágazat többi szakszervezetével is. 3. oldal Elfújta a Széll? Egy nagyon óvatos számítással - figyelembe véve a 198 járási, a 19 megyei tanigazgatási hivatal létszámnövekedését az önkor­mányzati létszámhoz képest, valamint a központi hivatal tervezett létszámát - mintegy ezer fő adminisztratívlétszám-növekedést becsülhetünk, ami dologi és egyéb költségekkel együtt mintegy tízmilliárd forintos évi kiadásnövekedést jelent. (Polónyi István oktatáskutató) 5­4 oldal A Hoffmanni reform fütyül a világra Egy jó iskolarendszerben érzékeny a finanszírozási rendszer a tanulók és iskolák igen különböző igényeivel szemben. Ehhez képest az új, standardizált és központosított magyar input finan­szírozás nem képes elismerni az azonos eredmények eléréséhez szükséges ráfordítások eltérését különböző tanulói csoportok és iskolák között, ezért a finanszírozás teljesen,,érzéketlenné” válik. (Radó Péter oktatáskutató) 6. oldal Új értelmet nyer a fenntartás fogalma A tankerületi igazgatók lesznek azok, akik minden egyes tele­püléssel előkészítik, végigtárgyalják az együttműködési megálla­podásokat Az átadás-átvétel mikéntjéről a rövidesen elkészülő jogszabály rendelkezik. (Marekné dr. Pintér Aranka, a Klebels­­berg Intézmén­yfelnltartó Központ megbkott elntéke) 7-9. oldal Mi köze van Orwellnek a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz? Én a kezdetektől fogva azt mondom, életveszélyes egy rendszert úgy lebontani, hogy az új kialakításához nincsen meg se a pontos elképzelés, se a megfelelő mennyiségű pénz! Az eredmény, hogy egy korábbi rendszer már nem tud úgy működni, ahogy egyéb­ként képes volt rá, egy új rendszer pedig nincsen felruházva azokkal a képességekkel, hogy működjék. Ebből nagy galibák lesznek. (Hiller István volt oktatási miniszter) 10-12. oldal A szakmunkás ne gondolkodjon? Az új szakképzési törvény ellene hat a társadalmi mobilitásnak. Olcsó, egyszer használatos szakembereket termel. Életveszély, ami történik szó szerint és átvitt értelemben is. (Dr. Sós Tamás országgyűlési képviselő) 14. oldal

Next