Pedagógusok Lapja, 2014 (70. évfolyam, 1-12. szám)

2014-10-10 / 10. szám

­ LXX. ÉVFOLYAM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE HÍRLAPJA ____ÉS HÍRLEVELE - 2014. OKTÓBER 10. ALAPÍTVA: 1945-BEN (KETREC)HARC AZ ÉLET? Elképesztő volt már a hír maga is, amit a Blikk ez év júniusában hozott nyilvá­nosságra: „Szegény sorsú tizenéves gyerekeket verekedtetnek egymással az egyik legkeményebb küzdősportban, az MMA-ban (Mixed Martial Arts más néven Kevert Harcművészetek - a szerk.) fejvédő nélkül, felnőtt szabályok sze­rint." Volt olyan verseny, hogy három tinihez is mentőt hívtak súlyos sérülés miatt: egy tíz-tizenkét éves kislányt torkon rúgtak, fuldoklást, egy fiú koponya­sérülést szenvedett, egy tizenhat éves kamasznak pedig leszakadt a tüdeje. Bár az MMA Országos Szövetség egyesület vezetője tagadta, hogy bármelyik gyerek is felnőtt szabályrendszer szerint indult volna, de azt elárulta, a viada­lok szabályrendszeréről nem ő dönt. Úgy vélte, a sérüléseket eszközként hasz­nálják fel ellenük, mert népszerűek. Most tekintsünk el attól, hogy mekkora felháborodást keltett maga a hír, ki miként próbált - olykor kifejezetten politikai - pecsenyét sütögetni belőle ma­gának, és attól is, hogy elkészült a javaslat a sporttörvény módosítására, amely megakadályozná, hogy kiskorúaknak ketrecharcot lehessen rendezni. Rég meg kellett volna születnie a tiltásnak, nem is lett volna szabad ilyen sportágnak megszületnie. Akkor sem, ha a gyerekek körében világszerte egyre népszerűbb ez a sport. Az MMA-t, azaz ketrecharcot vagy pankrációt ugyanis ötesztendős korban lehet elkezdeni, fejvédő nélkül, egy vékony kesztyűben. Lehet ugyan arra hivatkozni, hogy a sportág igen fiatal, ebben az évtizedben robbant be a köztudatba, és megállíthatatlanul fejlődik, de mégiscsak egy barbár sportágról van szó. Olyanról, amelyben nem kötelező védősisakot használni, a védőfelszerelések tekintetében is a szülőkre bízzák a döntést. Le­het papolni arról, hogy teher alatt nő a pálma, lehet ájtatoskodni, hogy a lé­tért való harcban (struggle for life) milyen jól hasznosíthatják majd a ketrec­ben tanultakat, a gyerekeknek ez akkor sem más, mint az életért való küzde­lem (fight for life). De a fenn említett egyesületi vezető azt is mondta, ez a szegények sport­ága, sokaknak az egyetlen esélye. József Attila az írta egy versében, „aki szegény, az a legszegényebb". Ennek metamorfózisaként én hadd mondjam azt, aki kiszolgáltatott, az a legkiszol­gáltatottabb. S mindezt még lehet fokozni, hisz a szegény gyereknél nincs kiszolgáltatot­tabb, mert ő sem az érdekeit, sem a jogait nem képes felismerni, nem tudja érvényesíteni, sem a családban, sem az otthonán kívül. Ebben a számban arról is olvashatnak, hogy hazánkban nő a gyermek­munkások száma, hogy a legszegényebbek számára egyetlen kiút csakis az oktatás lehetne. Az az oktatás, amelyre az OECD államok közül hazánk költi a legkevesebbet, amelyben álságosan leszállították a tankötelezettségi kor­határt, amelyben olyan szakképző rendszert építenek ki, ami leginkább a kasz­tosodáshoz, az életlehetőségek beszáradásához, semmint a szegény gyerekek nehéz helyzetből való kitöréséhez vezet. Félreértések elkerülése végett a szülők nem azért vannak, hogy ketrecek mellett tombolva drukkoljanak az ott az életükért küzdő gyereküknek! Félreér­tések elkerülése végett nem azért vannak a pedagógusok, a politikusok, hogy mindezt eltűrjék! A felnőttek a világ rendje szerint azért vannak, hogy esélyt teremtsenek a gyerekeknek. Esélyt az életre, esélyt a jövőre! Szegénynek épp úgy, mint gazdagnak! Vagy a szegénynek maradjon csak a ketrecharc? Gondolkodjunk el ezen, mai magyarok! Millei Ilona A TARTALOMBÓL Mert veled is megtörténhet Ezután pedagógusok beszéltek az őket ért sérelmekről, és arról, hogy a PSZ segítsége nélkül már munkájuk sem lenne. (Fehérné Kajtár Hajnalka, a PSZ Bács-Kiskun megyei elnöke) Szülők iskolája A gimiből a legjobb tanulóknak lesz egy közös kirándulás szeptember végén. Nem érti az osztályfőnök, de a mi osztályunkból nem akar menni senki. Szülői kérdés: „És hova mennek a gyerekek?" Válasz: „...és a felcsúti focistadion megtekintése." „A nyelv titokzatos dolog" Egy tankönyvnek alapvetően a gyereknek kell szólnia, az ő munkáját, fejlődését kell­­ elősegítenie, nem pedig a pedagógusét. (Jónk István, a Nyelv és Tudomány nép­szerű­ tudományos portál szerzője) Zsákutcás tanoncképzés Világosan látszik a szakképző iskolák leépülé­se. A helyzet mindaddig nem fog változni, ameddig az iskolák vissza nem kapják a szak­mai és a gazdasági önállóságukat. (Szenes György, az MPT Szakképzési Kollégiumának elnöke) A tankönyv, és ami mögötte van Mellesleg szeptember első tanítási napja általában zökkenőmentesen telt el, egé­szen addig az időszakig, ameddig újra nem számozták a tanéveket, és nem látták el a nemzeti jelzővel. (Szüdi János, jogász) A legfontosabb civil A legfontosabb civil intézmény a szak­­szervezet. Oka van, hogy ezt a többség elfeledte, de nagyon erős érvek szólnak amellett, hogy újra tudatosodjék. (Tanács Hazánk költi a legkevesebbet oktatásra Az OECD közzétette tagállamainak oktatási rendszereiről szóló éves jelentését, amiből kiderül, az oktatásra fordított források 2008 és 2011 között a legnagyobb mértékben, 9 százalékkal Magyarországon csökkentek. István, a Népszabadság munkatársa­ Az iskolapadtól a gyermekprostitúcióig Az UNICEF egyik írása szerint Magyaror­szágon is megjelenik a gyermekmunka minden formája, mind a gyermekprostitú­ció, mind a fiatalok felhasználása a drog­kereskedelemben, és legfőképpen az­ ille­­gális foglalkoztatás, különösen nyáron. Elitté

Next