Pedagógusok Lapja, 2016 (72. évfolyam, 1-12. szám)

2016-10-10 / 10. szám

LXXII. ÉVFOLYAM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE HÍRLAPJA ÉS HÍRLEVELE - 2016. OKTÓBER 10. ALAPÍTVA: 1945-BEN HALLGATNI ARANY? Nincs is jobb egy helyre kis közmondásnál! Szerencsére a magyar nyelv bővelkedik bennük, minden alkalomra és esetre található közöttük egy-egy odavágó. Olvasom egy elkeseredett anyuka levelét, aki arról panaszkodik, hogy a szülői értekezle­ten akkor kezdett „zsibbadni az agya", amikor a tanító néni a hét-nyolc éves gyerekek szü­leinek arról beszélt, hogy mennyire fontos és szükséges az otthoni tanulás azután, hogy a gyerekek egész nap az iskolában ültek, aztán arról, hogy nem tudják, mi vár rájuk harma­dikban, negyedikben, ötödikben. Azt írja: „Megfélemlítés felsőfokon. A mostani iskolarend­szernek ez a motorja. A teljesítménykényszer, amiből világosan levezethető a majdani én­kép totális sérülése, az önbizalomhiány... és az állandósult verseny. A tanítónő szerint az a cél, hogy tanuljanak a gyerekek, és aztán sok pénzt keressenek." Az anyuka elképed, és már nemcsak a hallottakon, hanem azon is, hogy a szülőtársak mindezek után csendben ülnek, hallgatnak. Csak másnap háborognak az iskola kapuja előtt a gyerekeikre várva, akikért akkor, ott nem álltak ki, amikor lehetett és kellett volna. Ezt tanulták a magyar iskolarend­szerben, erre lettek szocializálva. Azzal nyugtatják egymást, mindenhol ez van. Mert ebben az országban inkább mindenki befogja a száját, úgy nem lesz baj. Magyarul: hallgatni arany. Azok, akiknek - mint a levélíró anyukának - ez nem tetszik, abban bíznak, hogy majd a gyerekek...! De aztán az anyuka is belátja, ha olyan iskolarendszerben nőnek fel, ahol a hall­gatás a „természetes" magatartás, nagy valószínűséggel majd a gyerekek is befogják a szá­jukat. Mert erre szocializálódnak. Ugyan mi másra? A magyar iskolarendszer sose arról volt híres, hogy érvek mentén vitat­kozó, a világ dolgait megbeszélő, az életben tisztánlátó és demokratikusan gondolkodó fel­nőttek tömegét bocsátja ki magából. (Tisztelet annak az elenyésző kisebbségnek, ahol ez megvalósult!) Ám, ami a legutóbbi rendszerszintű iskolaátalakítás legszörnyűbb hozadéka, az még az egykor voltnál is sokkal szomorúbb! A mai magyar iskolarendszer a „te csak ne gon­dolkozz, majd én eldöntöm, mi a jó neked, és ha teljesíted, amit akarok, előbbre jutsz, ha nem,... na, akkor aztán megnézheted magad!" világa. És ez az elv nem csak a gyerekekre vonatkozik. A pedagógusoktól is azt várja el, hogy eszerint éljenek, eszerint cselekedjenek. A legtöbben pedig meg is teszik. A tanárik minden léleknyomorító, értelmetlen és sokszor megalázó intézkedés, törvény, rendelet ellenére a „miért én szóljak, szóljon más, nekem szükségem van az állásra, bármilyen is, nekem a csalá­domat kell eltartanom, inkább kussolok, mert valaki úgyis beköp a főnöknél, én ugyan nem kaparom ki másoknak a gesztenyét, csak nekem legyen meg a hasznom, a többi nem érdekel" elv alapján működnek. (És megint csak tisztelet a kivételnek!) Magyarul: hallgatni arany. Persze, titokban mindenki reménykedik, hogy egyszer csak jön majd valaki, aki felemeli a szavát helyettük azok ellen, akik az oktatás világát egy összeszerelő üzem futószalag rendsze­rével keverik össze. Aki majd „helyre teszi" a dolgokat, és egy pillanat alatt mindent megvál­toztat, aki majd mindent elintéz helyettük. Messiásváró nemzet vagyunk. Ám ha voltak is bátrak, akik mertek, magukra maradtak. A tömeg kihátrált mögülük, visz­­sza abba az akolmelegbe, amelyik egy morzsányi ígéret kábítása mellett továbbra is a „te csak ne gondolkozz, majd én eldöntöm, mi a jó neked, és ha teljesíted, amit akarok, előbbre jutsz, ha nem,... na akkor aztán megnézheted magad!" világa. Mert az nem rizikós. Láthatat­lannak maradni kifizetődőbb. S hogy közben lélekben megnyomorodott nemzedékek nőnek fel, hogy a kiművelt ember­fők sokasága helyét a műveletlen bunkók sokasága veszi át, hogy az ország egyre rosszabb és rosszabb helyzetbe lavírozza a jövőt, kit érdekel. Hallgatni arany. Hallgatni arany? Mi­lei Ilona A TARTALOMBÓL Alkotmánybírósághoz fordult a PSZ Folyamatosan nő azok száma, akik - bízva a PSZ-ben - felhatalmazást adtak arra, hogy a szakszervezet az Alkotmánybíróság előtt képviselje őket. A Pedagógusok Szakszer­vezete köszönetet mond mindegyikőjük­nek ezért a bizalomért! Itt a pedagógusok beszélnek. Ami szakvizsgázott, portfoliót feltöltött. Pedagógus I1-ben lévő tanárként a legjob­ban bánt, hogy mára minden pedagógiai elvnek ellentmondóan nem a dicséretre, hanem a büntetésre épül az oktatás. Fegyver a szegénység ellen Az óvodában, az általános iskolában és az alsó középfokú oktatásban a pedagógusok keresete jelentősen elmaradt más diplo­másokétól, de fizetésük 2012 és 2014 között emelkedett az életpálya keretében. Itt a szakszervezet beszél! Ne azt kérdezzék, hogy mit ad a szakszer­vezet nekik, hanem azt lássák, hogy mit nem kapnának meg ha az egyeztető tárgyalásokon nem képviselné őket is. (Tömöriné Tóth Anna Hajdú-Bihar megyei elnök) ívet üzen a Kormány az óvodáknak? Néhány önkormányzat vállalta a kifizetését, de az a tapasztalat, hogy a nehéz anyagi fü­zetben lévő települések nem tudják ki­gazdálkodni a pénzt, így pl. a dadusok több­sége várhatóan nem jut a kiegészítéshez. Az átalakítás a rendszerhibákat nem korrigálja A mostani államosítás önmagában nem old meg semmit, félő, hogy csak újabb fe­szültségek forrása lesz, az új szabályozás pedig annyira hiányos, hogy az újabb szakmai és finanszírozási problémákat szül­het. (Györgyi Mán oktatáskutató) Hosszú az út hazáig Pedig a tanítónők közül sokan szeretnék beszerezni az író- és a számológyűrűt A fel­találó meséli, hogy megkereste egy Békéscsabán és Gyulán tanító zenetanár, aki arra kérte, gyártson Muzsika-gyűrűt is. Tanodák a szakadék szélén A kormány több mint 5 milliárd forintot for­dít a tanodafejlesztési program folytatására A tapasztalt, legrégebben működő, számos korábbi tanodapályázaton nyertes civil szer­vezetek projektjei nem kapnak az 5,3 milliárd forint szétosztandó támogatásból.

Next