Pénzügyi Közlöny, 1920

1920-07-01 / 17. szám

kezik, amellyel ezek a czimletek az 1919. évi mérlegbe vetettek fel, az 1920. évre vonatkozó kereseti adó és az 1919. évre vonatkozó hadi nyere­ségadó kiszámítási javaslat elkészítésekor figyelembe vehesse, azaz levonási tételként elfogadhassa. Ezen a czimen levonásnak azonban csak abban az esetben lehet helye, ha az illető nyilvános számadásra kötelezett vállalat ezt a veszteséget a vagyon­mérlegben, vagy a nyereség-veszteségszámlán elszámolta, vagy valamely, erre a czélra létesített tartalékalapból fedezte. A kincstár érdekeinek védelmére azonban ,az ekként megengedett levonások figyelembe vételét ezúttal is a következő két feltételhez kötöm : 1. A levonásra igényt tartó nyilvános számadásra kötelezett vállalat tartozik azokat a hadikölcsönkötvényeket, amelyek után levonást igényel, a kereseti adóra vonatkozó bevallásához csatolandó kimutatásba, czimletenkint és darabonkint ponto­san felsorolni. 2. Abban az esetben, ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalat a kimutatásban felsorolt hadikölcsönkötvényeket az 1919. évi mérlegben calculált árfolyamnál magasabb áron eladja, vagy az 1920. évi mérlegbe­­ magasabb árfolyamon állítja be, tartozik a különbözetet utólagos megadóztatás végett az eladástól, illetőleg az 1920. évi mérleg jóváhagyásától számit­ott 8 nap alatt, a Czimnek kimutatni, aminek alapján ezt a különbözetet az 1920. évi kereseti­­adó, illetve az 1919. évi hadi nyereségadó alapjához utólag hozzá kell adni és ugy­anúgy megadóztatni, mintha a megadóztatás a rendes kivetés során történnék. Az­­ilyen utólagos adókivetéseket az 1. pont alatt említett kimutatásban mindaddig nyilván kell tartani, amíg az összes értékpapírokat el nem adták, vagy oly árfolyammal mérlegbe fel­ nem vették, hogy a mutatkozó különbö­zetet a levonási tételként elfogadott veszteséget megszünteti. Ez a rendeletem­ kizárólag az­ 1919. évi mérlegeken alapuló adókivetés, során alkalmazható. Budapest, 1920. évi június hó 4-én.

Next