Pergő Képek, 1964 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1964 / 3. szám

tivitást. Tervbe vettük H. Kiss Áronnal egy zenedarab megfilmesítését is. A ze­nemű három tételes, szonáta formájú. Melódiája, akkordvilága igen népszerű. Célkitűzésünk az, hogy egy olyan lelkialkatot ábrázoljunk, melynél a külvilág és a belső érzelmi élet között szakadék van. Ezt a filmet azonban szinkronprob­lémák miatt nem tudtuk befejezni. Munka közben sokat áhítoztunk a magnócsíkos vetítőgép után és mérgelődtünk kereskedelmi szerveink tehetetlenségén.­­A belgrádi fesztiválon járt amatőrfilmes társaink tapasztalatait célszerű volna az OFOTKET számára is gyümölcsöztetni­. Ladányi László, Jászberény: Terveinket a Lehel Fotó és Filmklubban - a lehetőségek keretein be­lül - igyekeztünk a sokrétű amatőrigényeknek megfelelően összeállítani. A kezdő részére gyakorló kamerát és sokszor filmet is adunk, hogy az útifilmek és a riport gyakorlását elősegítsük, így az előadásokon túlmenő­en a filmesek "ízlelni" is tudják a mozgókép varázsát és el tudják sajátítani azokat az alapvető gyakorlatokat, melyek nélkül a filmes csak "dadog"/pl. plánok váltása, a felvevőgép helyének megválasztása, stb.­ A sikeres riportfilmek után újabb elméleti feladatok következnek, mint témakeresés, plánokra bontás, forgatókönyvírás, stb. Jelenleg pl. egyik amatőrtársunk azon dolgozik, hogyan mutassa be városunkat a locsolókocsi vezetőjének szemszögéből, illetve munkáján keresztül. Tóth János filmje, a "Tanyamozi" azt az áldozatkész és szép kulturá­lis munkát igyekszik bemutatni, mellyel a városoktól és falvaktól távol élő mezőgazdasági dolgozóknak nyújt a városi Művelődési Otthon szórakozási lehető­séget. Az operatőr majd egy éven keresztül kísérte kamerájával a tanyamozi gépkocsiját, hogy bemutathassa ezt a télen-nyáron folyó munkásságot. Lehet, hogy a film még nem merítette ki teljesen a témaadta lehetőségeket, de mi mé­gis úgy látjuk, hogy dicséretes maga a szándék is, mellyel fel akarja hívni a néző figyelmét a szocialista kultúra fejlesztésének "hétköznapjaira". Faragó László az "Ősz" című filmjében az évszak színpompás bemutatá­sa mellett a betakarítás és a télre való felkészülés sajátos feladatait kíván­ja tolmácsolni nézőinek - elsősorban­­ a környezetismereti tantárgyat tanuló diákoknak. Többi színes filmünkkel a szüretelések, a május elsejék színes képe­it kívánjuk bemutatni amatőrtársainknak és útifilmeket is kívánunk bemutatni, miután azok ismét "amatőrjogot" nyertek a Fesztiválon való részvételre. Idei legkomolyabb vállalkozásunk a "JÁSZOK" című dokumentumfilm, mely kezdetben csupán a helyi műemlékek képszerű rögzítésének indult, de ma már túlnőtt keretein és magában foglalja mindazokat a körülményeket és személye­ket, melyek a Jászságnak, mint egy érdekes és sajátos vidéknek és azok lakói­nak a megismeréséhez szükségesek. A szakszerűség igényeinek kielégítése érdekében először meg kellett ismerkednünk azokkal a tényezőkkel /földrajz, történelem, népszokások, múzeumi leletek, stb./, melyek az adott témára jellemzőek és ezután olyan forgatóköny­vet összeállítani, melyből a nem helybéliek /nem jászok/ részére is érdekesnek ígérkező filmet lehet forgatni. Kutatásokat is kellett végezni olyan érdemtelenül feledésbe merülő személyek után, mint pl. a jászapáti származású Vágó Pál festőművész, akinek festményei Európán kívül is sikert arattak, vagy a világhírű Rácz Aladár cim­balomművész, akitől Jászberényben nem maradt semmi emlék. A forgatás közben sok olyan téma került felszínre /mint pl. a jász­berényi lónemesítési kísérletek/, amelyek újabb - önálló - filmek készítését teszik szükségessé. Ilyenkor válik gyakorlattá az a mondás, hogy a "téma e­­lőttünk hever".

Next