Agglomeráció, 2006 (3. évfolyam, 2-9. szám)

2006 / 4. szám

kormányzatok felé, ami alatt természetesen elsősorban a pénzügyi szabályok megváltoztatását értem. Juttassanak több pénzt tehát az önkormányzatoknak, biztosítsanak számukra több lehetőséget, elsősorban a fejlődés érde­kében. Azt a példát szoktam használni, hogy ha az állam­nak, mint édesapának nincsen pénze, akkor természete­sen a fiúnak sincsen zsebpénze. De azt minden kormány­nak látnia kell, hogy egy ország gazdagságában óriási szerepet játszik az önkormányzatok gazda­g­sága. Az ön­­kormányzatok tisztában vannak azzal, hogy mire kell a pénz, azt fejetlenül elherdálni nem fogják, hanem legége­tőbb problémáikat kívánják orvosolni vele. Én tehát arra kérném a következő kormányt, hogy bízzon az önkor­mányzatok hozzáértésében, valamint a helyiek elkötele­zettségében a szükséges fejlesztéseket illetően. A választásokkal kapcsolatban nem is egy, sok élményem van. Számomra a választás egy örömidőszak, én mindig várom, lehet, mára kevesen vannak ezzel így az ország­ban, de én például nagyon kedvelem a lakossági fórumo­kat. Szeretem meghallgatni az előadókat és azokat a kér­déseket, amelyeket az emberek tesznek fel. Mindenféle pártrendezvényre elmegyek, ha tudok, hogy meghallgat­hassak mindenkit, akit lehet, valamint személyesen meg­hallgathassam az oda ellátogató embereket, hiszen a po­litikai gyűlések közönsége mindig változik. Ez számomra tehát egy nagyon kedves, szép időszak, ami meglehető­sen élvezek, ha szabad ezt mondani. Tóth Szabolcs, Kistarcsa polgármestere: Sajnos túlzottan érzem a politikai indulato­kat. Testületi üléseink zöme is arról szól, hogyan halad a kampány, ki mit ígért, és ki mit fog tenni. Pedig én úgy ítélem meg, hogy egy önkormányzati munkában, leg­alábbis egy olyan kisváros életében, mint Kistarcsa, nin­csen helye ilyen szinten a „nagypolitikának”. Viszonyunkról a kormánnyal azt tudom mondani, hogy Kistarcsa a rendszerváltást követő években átesett azo­kon a betegségeken, amiken át kellett esnie kormányza­toktól függetlenül. Ami viszont nagy eredmény az az, hogy várossá lettünk, oktatási intézményeket bővítettünk és vettünk át a megyétől - igazán nagy lépésnek ez számít. De az is tényszerű, hogy a normatív támogatások rendre csökkennek. Én úgy gondolom, hogy a viszony Kistarcsa megítélésében egyre jobb, viszont azok a problémák, amelyek az önkormányzatokat sújtják jellemzők ránk néz­ve is. Azonban mégis pozitívnak érzem ezt a kapcsolatot semmint negatívnak, függetlenül attól, hogy nem szeret­ném, ha túlzottan a „nagypolitika” hatása alá kerülne a te­lepülés. Ha nagyon drasztikus akarok lenni, akkor azt mondom: én nem várok mást a következő kormánytól csak azt, amit ígértek, és ígérnek nekünk évek óta, azokat kapjuk is meg. Én azt hiszem, hogy az a lobbizás, az a munkafolya­mat, amit elindítottunk, be kell hogy érjen, függetlenül at­tól, hogy az áprilisi választásokon éppen ki lesz a győz­tes. Én azt várom, hogy azzal a folyamattal, ami elindult (Kistérségi Központ, MO-ás építésével kialakuló iparterü­letek létrejötte) Kistarcsa végre bekerülhet abba a fejlődé­si spirálba, ami én polgármesterként és emberként is egy­aránt nagyon várok. Ami számomra nagyon fontos mint érték, az az, hogy van olyan jelölt, és hadd ne mondjak nevet, aki az emberi és baráti kapcsolatok fontosságát helyezi előtérbe, mely ér­ték tiszteletben tartásával kicsit szimpatikusabbá válik, mint a többi. Ezt én nagyon fontosnak érzem, hiszen bár­mi legyen is a választások végeredménye, ezekkel az emberekkel mindig megértetheti majd magát az ember. Üzenetszerűen ez mi mást is jelenthetne mint azt: lehet ebben a kampányban is embernek maradni. Tóth István, Túra polgármestere: Hála Istennek egyelőre viszonylagos nyu­galom van, természetesen a pártok meg­tartják a beszélgetéseket, de nincs vihar. Sajnálatos módon sok dolgunk a kormány­zattal nincsen, hiszen ha lenne, az azt je­lentené, hogy kaptunk támogatásokat kü­lönböző fejlesztésekhez. Egyelőre nincs olyan kimagasló projektünk, ami kormányzati támogatást élvezhetne. Len­ne, de nem működik a dolog, így a melegvíz hasznosítá­sa is elég régi gond, pedig országos viszonylatban is egy jelentős kútról van szó. Sajnos a területfejlesztésnél ke­vés a pénz, a megyei területfejlesztési tanácsnál kevés pénzre tudtunk csak pályázni, és elsősorban csak az óvo­da­felújításra gondolok. Az a kevés pénz, pedig annyira kevés, hogy egyelőre még kétséges, hogy kaphatunk-e belőle egyáltalán. Tehát ha mondhatom így, jelenleg elég messze esik az önkormányzat a központitól. Mindenképpen az lenne jó, ha a mindenkori kormány fi­gyelembe venné, hogy az önkormányzatok támogatása, anyagi hátterüknek biztosítása az elsőszámú feladat. Azért is, mert az önkormányzati rendszer bebizonyította '90 és '94 között, hogy a gazdaság elindítója, vagy élén­­kítője, hiszen az önkormányzati beruházások stabilak és azonnal mozdulhatnak. Szerintem minden önkormányzat­nak van olyan kész terve, amivel el tudna indulni, ami a vállalkozásokat élénkítené. Ha az önkormányzatok a mű­ködésükhöz nem lesznek arra kötelezve, hogy felhasznál­ják a bevételeiket, hanem azt esetleges fejlesztésekre for­díthatják, akkor nagyon gyorsan talpra állhat az ország gazdasága, és megkezdődhet egy kielégítő gazdasági élet. Jelen pillanatban az önkormányzatok kénytelenek bevételeik 95 százalékát a kötelező állami feladatok ellá­tására fordítani, aminek következtében a lakosok elége­detlenek, és a polgármestereket kis híján karóba kívánják húzatni. Nekem is minden nap a szemembe vágják a kér­dést, miszerint hová tesszük a gépjárműadó költséget, mit kezdünk az iparűzési adóval. Én ilyenkor mindig elmagya­rázom, hogy a kötelező feladatok teljesítéséhez 54 száza­lékos támogatással járul hozzá az állam, így enyhülnek is a kedélyek valamelyest. Ha ezeken a hozzáállásokon vál­toztatna a kormány, akkor egy sokkal kiegyensúlyozot­tabb, más szemléletű, és mentalitásában is nyugodtabb Magyarországon tudnánk élni. A választásokkal kapcsolatban annyi élményem van, hogy jómagam az 5. számú választókerületben elfo­gadtam az MDF felkérését jelöltként, a kopogtatócédu­lákat pedig sikerült összeszedni. Élményként, avagy tapasztalatként fogható fel tehát, hogy az önkormány­zatoktól nagyobb teljesítményeket várnak az emberek a saját környezetük alakítását illetően, ezt pedig csak és kizárólag gazdasági háttér biztosításával tudja bár­milyen kormány segíteni. Ha ez nem sikerül, akkor az önkormányzati rendszer most már véglegesen végve­szélybe jut, hiszen nem lesz más, mint egy fordított ta­nácsi rendszer, mikor is lehetett mutogatni a tanácsel­nöknek, hogy fönt ezt meg ezt nem csinálják. Most a médián keresztül a lakosságnak üzenik azt, hogy „mi ugyan megengedjük, sőt, papíron még támogatást is biztosítunk, csak sajnálatosan a helyi vezetők szeren­csétlenek". Sajnálatosan senkinek nem tűnik fel, hogy gazdasági béklyóba kötötték az önkormányzatokat. Vécsey László, Szada polgármestere: Politikai indulatokat nem tapasztalok, a szo­kásos kampány folyik: plakátragasztások, szórólapozások. Persze a legnehezebb há­rom hét még hátra van, tehát még bármi tör­ténhet. Egyelőre úgy látom, semmilyen jel nem utal arra, hogy indulatos lenne a kam­pány, ennek pedig több oka is lehet. Sze­mélyes megérzésem szerint az emberek nem túl bátrak, nem igazán folynak nyilvános beszélgeté­sek, esélylatolgatások - egy kicsit a rendszerváltás előtti időket érzem. Zárkózottabbak az emberek és talán ennek is köszönhető az indulatok felszínre törésének hiánya. Az pedig, hogy családi, illetve baráti körben mennyire feszül­nek egymásnak, nem igazán mérhető. Az önkormányzatok helyzetéből adódóan közvetlen kap­csolat általában nincsen a kormányzattal. A törvényke­zésen, a törvényeken, illetve alapvetően a finanszírozá­son keresztül kerülünk kapcsolatba egymással, és ilyen viszonylatban elsősorban a költségvetés az, ami a köz­tünk lévő viszonyt kifejezi. A legnagyobb probléma e té­ren az, hogy évekre visszamenően az önkormányzatok működési költségeit egyre kisebb arányban vállalja ma­gára a kormány. Nagyon hosszú lenne a lista, ha mindent fel kívánnék so­rolni, azonban néhány fontos dolgot mindenképpen meg kell említsek. Elsősorban azt várnám, hogy a fentebb em­lített működési költségeket biztosítsák az önkormányzat­ok számára. Ez azoknak a kötelező feladatoknak a finan­szírozását jelenti, amelyeket maga a kormányzat ír köte­lezően elő törvényileg az önkormányzatoknak. Nagyon fontos lenne, hogy a közigazgatásnak és az önkormány­zati rendszernek az átalakítását végre úgy végezzék el, amilyen mértékben szükséges egy ilyen irányú reform, ha szükséges egyáltalán. Nagyon rossz közérzetet biztosíta­nak lokálisan bizonyos előrelátható intézkedéseknek „le­begtetései”, mint például az iparűzési adó kérdésének le­begtetése: tudniillik lesz, vagy nem lesz. Tudomásom szerint ugyanis döntés született arról, hogy néhány éven belül ezt eltörlik, méghozzá úgy, hogy ezen nagyon fontos önkormányzati bevétel kompenzálásáról még elvi szinten sem történt egyeztetés. Ez hosszú távon tervezhetetlen­­né teszi az önkormányzatok életét, hiszen most például húsz évre szóló fejlesztési hiteleket vettünk fel, és ezek­hez saját bevételeink szolgálnak fedezetül, elsősorban az iparűzési adó. Ebből aztán következik egy újabb elvárás, miszerint saját forrásainkat fejlesztésekre kívánnánk for­dítani, hiszen manapság ezen összegek jelentős hánya­dát a kötelező feladatok ellátása emészti fel. A lakosság pedig elsősorban minél több utat, járdákat, rendezett köz­területeket, színvonalas intézményi ellátást szeretnének - hangsúlyozom, teljes joggal. Persze elvárás lenne még sokkal több olyan pályázati kiírás, amelyek valóban a leg­égetőbb gondjaink orvoslását teszik lehetővé, mint példá­ul az utak és járdák helyzete, illetve a csapadékvíz elve­zetésének megoldása. Kicsit talán az tekinthető személyes élménynek, ami ezt az 1988-90 közötti időszakot hozza vissza: ez a visszahúzó­dás, a véleménynyilvánításnak a viszszafogottsága. Kicsit úgy érzem, hogy a légkört megérintette a félelem. Ennél konkrétabb élményem ezzel kapcsolatban nincsen. 7. I­ngatlan közvetítés felsőfokon_____ ELADÓ, KIADÓ CSALÁDI HÁZAKAT, LAKÁSOKAT KERESÜNK belföldi és külföldi ügyfeleink részére (06-70) 456-2101 mariann.pinter@ingatlanbank.hu Pintér Mariann Az első gazdasági, közéleti havilap az agglomerációban KISKAStelY GÖDÖLLŐ Táncsics Mihály út 5. ÉTTEREM Nyitva tartás: 12.00-23.00 RENDEZVÉNYTERMEK LOBBY BAR GRILL TERASZ: tavasztól őszig Recepció: +36 70 3 10 70­­0 Telefon:+36 28 521 521 Telefax:+36 28 521 500 gyww.kiskastely.hu kiskiss.tslyiglkiskastely.hu tenisz 4 teniszpálya Nyitva tartás: Naponta: 06.00-22.00 Téli időszakban fedett, nyári időszakban nyitott. fitne// Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 06.00 - 22.00 - ig szombat: 08.00 - 20.00 - ig vasárnap: 08.00 - 18.00 - ig az Agglomeráció elvei, értékei A lapalapító személyes meggyőződése és kifejezett szán­déka szerint az Agglomeráció lapja akkor képes hitelesen, részrehajlás nélkül tájékoztatni az olvasókat, ha politikai és gazdasági érdekektől függetlenül végzi tevékenységét. Ezen elvek elfogadása és célul tűzése a szerkesztőség valamennyi munkatársának közös vállalása. Minden, ami az újságban megjelenik legjobb tudomá­sunk szerint pontos és tényszerű. Figyelmet fordítunk arra, hogy a külső szerzőktől átvett, politikai vagy gazdasági érdekű cikkek esetén ezt az ér­deket megjelöljük, a szerzőt bemutassuk. Regionális, gazdasági, közéleti lapként előtérbe helyezzük a helyi eseményeket, ezzel kapcsolatban azt valljuk, hogy a lakóhely közvetlen környezetének megismerése és ese­ményeinek nyomon követése alapvető joga az olvasónak. Törekszünk rá, hogy az Agglomeráció a leghitelesebb helyi újság legyen. A céljainkkal egyetértő olvasóink érdeklődését, vélemé­nyét, a gazdaság szereplőinek hirdetéseit szívesen látjuk. Alapította: Dr. Gallyas Igor (2004) Kiadja: Millennium Art Média Műhely Kft. ISSN 1786-5271 Cím: Gödöllő, Pf: 537 Telefon: 06-70-335-8513 E-mail: info@agglomeracio.hu Hirdetésfelvétel: 06-70-389-9970 Főszerkesztő: Madarassy Anikó Szerkesztőségi vezető: Anka Péter Nyomdai előkészítés, nyomás: Bog Meggyesi Gyula - Hírnök Média-AduPrint (OS) 06-20-9359-952 Terjesztés: Hírnök Média-Lapterjesző­­k | Megjelenik havonta

Next