Csömöri Hírmondó, 2003 (11. évfolyam, 1-13. szám)

2003-01-01 / 1. szám

CSÖMÖRI HÍRMONDÓ 2003. január A ZENEISKOLA HÍREI • Weöres Sándor: Újévi jókívánságok Pulyka melle, malac körme, Liba lába, csőre Mit kívánjak mindnyájunknak Az új esztendőre? Tiszta ötös bizonyítványt, Tiszta nyakat, mancsot, Nyárra labdát, fürdőruhát, Télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, Hóvirág harangját, Őszre fehér új kenyeret, Diót, szőlőt, almát, A fiúknak pléh harisnyát, Ördögbőr nadrágot, A lányoknak tűt és cérnát, Ha mégis kivásott. Hétköznapra erőt, munkát, Ünnepre parádét, Kéményfüstbe disznó sonkát, Zsebbe csokoládét. Trombitázó, harsonázó, Gurgulázó gégét, Vedd az éneket a szádba, Ne ceruza végét. Teljék be a kívánságunk, Mint vízzel a teknő, Mint negyvennyolc kecske lába Százkilencvenkettő. Boldog új évet kívánunk minden olvasónknak! A 2003-as esztendő első zeneiskolai híradása szóljon egy úti beszámolóról, Magyar Szilvia magánének tanárunk novemberi mexikói útjáról. Mexikóból jöttem. Mikor megtudtam, hová megyek, elővettem a térképet és nézegetni kezdtem. Szimpatikusan kevésnek tűnt a távolság Európa és Mexikó között. Mikor hallottam, hogy több mint 11.000 km-ről van szó, hihetetlennek tűnt. Pár éve még a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola első éves hallgatója voltam egyházzene szakon, ahol a tanszékvezetőm, Vinczeffy Adrienn elkezdett megvalósítani egy CD sorozatot. Ez a sorozat magába foglalja az ismert és kevésbé ismert magyar zeneszerzők egyházzenén belüli remekműveit. Egy éve épp a IV. CD volt készülőben, mikor egy mexikói gyermekkórus, európai koncertturnéján belül Szombathelyre is ellátogatott. A megismerkedésből barátság lett és meghívást kapott a kórus ebbe a Közép-amerikai országba. Ez akkor még kilátástalannak tűnt, de a kórusvezetőnk munkájának köszönhetően pályázatokból sikerült előteremteni az útiköltséget. November 3.-án indultunk Madridon keresztül Mexikó fővárosába. Itthon még az út előtt tájékoztattak az egészségügyi előírásokról, és védőoltást kaptunk különböző betegségek ellen. Ezek után némi feszültséggel a gyomromban szálltunk le a fővárosban, ami mellesleg nem elhanyagolható látványt nyújtott a repülőről. A 12 órás repülőút után a vámvizsgálatnál töltött majd másfél órás sorban állás már „felüdülésnek” számított. Megérkezésünk után családoknál lettünk elhelyezve, ahol igyekeztem /vacsora nélkül!/ minél előbb ágyba kerülni. Másnap sem mertem igazán enni, mert tartottam a kolerával fertőzött ivóvíztől, és mivel a háziasszonyom gyümölcsökkel és salátával kínált, inkább nem kísérleteztem. Csak az élelmiszerüzletek csomagolt étkeitől reméltem jóllakottságot. Harmadnapra, gondolom, a vendéglátók megtárgyalhatták, hogy miért nem eszik a kórus, mert már reggel elmagyarázták kézzel-lábbal és spanyol-angol keveréknyelven, hogy palackozott vízből isznak és fertőtlenítik a vizet a főzéshez. Ezután élvezettel fogyasztottam el mindent, amit a kedves gazdasszonyom elkészített. A vendégszeretetük és az ételeik ízvilága csodálatos volt. A fővárosban 5 koncertet adtunk négy nap alatt. Műsorunk anyagának kétharmada magyar egyházzenéből, a többi népdalfeldolgozásokból állt, amire négy pár néptáncosunk ropta a táncot, így próbáltuk „reklámozni” kicsiny országunkat, hiszen csak Mexikóvárosban majdnem kétszer annyian laknak, mint nálunk az egész országban. A hallgatóság soraiban népzenénk nagy sikert aratott, ami az egyházzenéről már kevésbé mondható el. Érdekes volt számomra, hogy bár ismerik az európai zenét, mégis idegennek tűnt számukra és úgy éreztem, hogy nem tudnak mit kezdeni vele. A vendéglátó gyermekkórus például spanyol és helyi „nótákat” /a magyar zenén belül talán így tudnám leginkább meghatározni/énekelt a templomban. Maga a belváros kb. másfélmillió lakosnak ad otthont, a külvárosokkal együtt pedig Mexikóváros lakossága eléri a 20 millió főt. Gyönyörű székesegyházak és templomok találhatók a központban, építkezésükön pedig tükröződik a spanyol hatás. A belvárosban sétálva akár Budapesten is lehetnénk, de megdöbbentő volt a fegyveres katonák látványa minden utcasarkon. A közbiztonságra vigyáznak, mert nélkülük felborulna a hatalmas város nyugalma. Itt is, mint minden nagyvárosban, akár Magyarországon is, megtalálható egymás mellett a luxus és a nyomor. A közlekedés 6-7 sávos egyirányú­ utakon történik, ráadásul a kedves mexikóiak ritkán használják az indexet. Ennek ellenére nagy türelemmel fogadják egymás hirtelen és gyors elhatározásait az irányváltásra. Vendéglátóink gondoskodtak arról is, hogy délelőttönként ne unatkozzunk. Voltunk a piramisoknál /Teotihuacan/, Antropológiai Múzeumban, városnézésen és egy igazi mexikói . INTÉZMÉNYI HÍREK, ESEMÉNYEK

Next