Csömöri Hírmondó, 2005 (11. évfolyam, 1-13. szám)

2005-08-01 / 8. szám

CSÖMÖR­ HÍRMONDÓ 2005. augusztus Torockó A csömöri kertbarátok az idén is ellátogattak a romániai Torockóba, akárcsak az elmúlt években már többször is. Az ötven fős busz kicsinynek bizonyult, ugyanis sokan hely nélkül maradtak és Erdélybe majd csak jövőre utazhatnak, ha időben jelentkeznek a következő kirándulásra. Én, őszintén megvallva, még nem jártam Erdélyben, Romániában is sok-sok évvel ezelőtt voltam. Az idei utazásnak nagy reményekkel néztem elébe. Volt, amikor csalódottan nyugtáztam a látottakat, volt, amikor az élmények elkápráztattak. Autóbuszunk a meghatározott napon, az előre kitűzött időben indult útnak. Mindenkinek az ülőhelyén ott fityegett a cédula, ezért viták sem alakultak ki, hogy ki hová üljön majd. A határátlépés zökkenő nélkül zajlott le Ártándnál, majd folytattuk utunkat kelet felé. Már az út elején komoly figyelmeztetésben részesültünk, hogy óvakodjunk a bélfertőzésektől, ezért a Kertbarátok Köre mindenki számára biztosított elegendő mennyiségben fertőtlenítő anyagot, amit egy-két pohárka erejéig mindenki meg is kapott. Különösen a cseresznye­paprikás ízesítéssel készített anyag volt igen hatásos, sokan huzamosabb ideig csak a tenyerükbe lehelgettek. Nagyváradban csalódtam Nagyváradra a kora délelőtti órákban érkeztünk és bennem csalódást váltott ki a város. Buszunk olyan utcákon haladt végig, amelyeknek két oldalán még valószínűleg a monarchia idejében épített házak álltak, de azóta sem láttak festéket vagy habarcsot. A tető alatt telefonkábel-kötegek húzódtak, nem ásták őket be földalatti csatornákba, mint máshol a világon, sőt még a parkok is kaszálatlanok voltak, gyomosak. Mindenütt az igényesség hiánya látszott. Lehet, hogy az Újvárosban a Püspöki Palota épülete gyönyörű, az épületek karbantartottak, de ezekből egyet sem láttunk. A templomok viszont szépen ki vannak festve, sehol sem hullik róluk a vakolat. Ha valaki az igénytelenséget a pénzhiánnyal magyarázza, akkor lehet, hogy igaza van. Romániában úgy látszik csak az egyházaknak van pénzük. Gyorsan elhatároztam, többet nem támasztok semmilyen igényt a látni valók felé. A következő nagyobb város az úton Kolozsvár volt. Ha hasonlattal akarok élni, akkor a város olyan, mint egy szépasszony két számmal kisebb ruhában. A patinás városban kétszer annyi jármű közlekedik, mint amekkora hely van az utcákon. Körül autóztuk a város főterét, elölről-hátulról megnéztük a Mátyás-szobrot és Funar ásatásának nyomait, majd tovább mentünk Parajdra. Itt volt az állomáshelyünk három napig. A szálloda szobái szépek, tiszták, a konyhája pedig kitűnő. Még az este folyamán levest szolál­tak fel, utána egy főétel következett, majd a végén desszert. Az asztalon levő ásványvízből mindenki tetszés szerinti mennyiséget fogyaszthatott ingyen. A Gyilkos-tó és a Békás szoros Másnap indultunk tervezett kirándulásainkra. A Kisküküllő mentén utaztunk a Bucsin-tetőn keresztül Gyergyószentmiklós irányába. A völgyön keresztül vezető út, még a buszvezetőnk szerint is borzalmas állapotú. Lyuk­lyuk mellett, vízmosás, kiszámíthatatlan mélységű üregekkel Első-második sebességgel haladva másfél óra alatt tettünk meg 50-60 kilométert. Az Auchanba vezető út ehhez képest Hungaroringnek számít. A román útépítők és községünk útügyi felelőse kezet foghat, mindkettejük jóvoltából nagy lépésekkel haladunk a középkor felé. Útközben már láttuk előrevetítve a mi közlekedési eszközeinket is előrevetítve. Roma családok gumikerekű lovaskocsival, tele rajkókkal és purdékkal jöttek velünk szembe és rendkívül barátságosan integettek felénk. Az egyre jobban szemerkélő eső nem zavarta a „kempingező” családokat. Ám a Bucsin-tetőn érdekes látványban volt részünk, minden második házon több méter magasan villámhárítók meredeztek. Úgy látszik az égiháborúk errefelé gyakori jelenségnek számítanak és a becsapódó villámok lángba boríthatnák a házakban működő fafeldolgzó üzemeket. Gyergyósz­entmiklóson már úgy zuhogott az égi áldás, mint az idén Csömörön, néhány héttel ezelőtt. Nem is volt érdemes megállni és közelebbről megnézni a vastag fallal körülvett örmény-katolikus templomot, amely a világon egyedi látványosság. A Gyilkos-tó természeti ritkaság. 1837-ben kelet­kezett úgy, hogy nagy esőzések után a Békás-patak fölötti Gyilkos-kő leszakadt, elzárta a patak folyását és így egy tó képződött. A víz szintje olyan gyorsan emelkedett, hogy a völgyben levő fák megmaradtak, ma már megkövesedett állapotban, és hegyük kiáll a vízből. A kőomlás sok legelésző nyájat pásztorukkal együtt betemetett, ezért kapta a tó a gyilkos jelzőt. A tó vize is pirosas színű, a népi mondák szerint a nyájak és pásztoraik vérétől. A tótól csak alig négy kilométernyire van a Békás­szoros. Lélegzetelállító látványt nyújt a hasadékvölgy. Az országút mellett csak egy kis patak fér el, jobbról-balról többszáz méter magas sziklafal húzódik. Az ember nyaka szinte belefájdul, amikor az Oltárkőnek nevezett sziklatömb tetejéig pillant fel és hihetetlen, hogy az ott látott kőkeresztet egykor emberi kézzel vitték fel. Parajdi szállodánkba a Csík melletti úton tértünk vissza. Itt már gyorsabban lehetett haladni, bár az út minősége itt is rossz. Megnéztük a csíksomlyói ferences kegytemplomot, Erdély leghíresebb búcsújáró­ helyét, a katolikus székelyek és csángók vallási központját. Pünkösdkor többszázezren gyűltek itt össze, most mi voltunk az egyetlen látogatók. Csíkszereda és Szék­elyudvarhely érintésével haladtunk északi irányba, Farkaslakán megálltunk Tamási Áron sírjánál. Egy kitűzött cédula hirdette, hogy az író 94 éves nővére a napokban hunyt el, temetése a látogatásunk utáni napokban lesz. Korond, a fazekasság központja Bőséges vacsora után másnap visszatértünk erre a vidékre, mert a programunk Korondot vette célba. (Folytatás a következő oldalon.) ÖNKORMÁNYZATI HÍREK, ESEMÉNYEK

Next